Élni először...

?Látni a földet, látni, csak egyszer,?

mielőtt végül majd betakar,

mint langymeleg hajnalon,

párás ajakkal,

szerelmes csókkal a hitves akar.

Látni a hajnalt, inni, csak egyszer

szomjasan,

hosszan a fénysugarat,

mint reggel a friss tejre

vágyik a gyermek,

kit anyja ölében a fény betakar.

Látni a csillagok éj-ragyogását,

Hold búcsúját,

ha majd az ég-sátor

rám borul végül,

nagy éjjeli csönddel, de

?élni először itt e világon!?

(az idézett sorok - az ihletés - Kosztolányi Dezső: Harsány kiáltások tavaszi reggel c. verséből valók)