• Néma gyilkosaim

        mica blogja

        Fél éve nem jelentkeztem már. Augusztusig 8 kilótól sikerült megszabadulnom, amit a diéta mellett azzal értem el, hogy áprilistól kerékpárral jártam dolgozni. Olcsóbb és jobban kéznél van, mint a fittness terem. :) Elég messze van a munkahelyem, így napi egy óra kerékpározás minden hétköznap elkönyvelhető volt. Imádom a kerékpárt, sajnos jön a rossz idő, félre kellett tenni. :(

        Na, de aztán augusztus óta újabb 7 kiló hagyott el, akaratomon kívül. Két hét alatt teljesítettem ezt. Rosszulléttel kezdődött, 200/120-as vérnyomás, háti fájdalom, teltségérzet, rossz közérzet. Éjjel a háziorvosi ügyeleten egy Tensiominnel és egy EKG-val elintéztek, 190-es vérnyomással küldtek haza. Két nap múlva a kardiológus kis híján pszichiátriai esetnek titulált, mivel esti nyugtatót javasolt, de azért még kiírt carotis dopplerre és terheléses EKG-ra is, biztos ami biztos. Ugyanis elmeséltem, hogy ritkán, van, hogy 3-4 -5 hónap is eltelik, érzem ezt a tünetegyüttest, de mindig csak éjjel, és ilyenkor kicsit pánikba is esem, nyugtatót veszek be, és hol hosszabb, hol rövidebb időn belül elmúlik.

        Azért csináltattam vérképet is, amiből egyértelműen kitűnt, hogy gyulladás van a szervezetemben. A belgyógyászunk javasolta, hogy UH-t csináltassak de hamar, mert addigra már egyértelműen nagyon vacakul néztem ki. és akkor már éreztem a jobb bordaív alatt a fájdalmat. És igen, beigazolódott:  epeköveim vannak, mégpedig nem is olyan kicsik, különösen az egyik.

        Főnököm kézbe vette a dolgokat, másnap már ERCP-t végeztek, hátha el tudják távolítani a zárókövet, de nem sikerült. Viszont a gyulladás méginkább belobbant, így két hétig alig ettem, csak kekszet és teát, mire végre sok antibiotikum hatására jobban lettem és helyreállt a vérképem is.

        Egy héttel ezelőtt pedig laparoscopos cholecystectomiát végeztek rajtam. Jól vagyok, még diétázom, és fogok is, mert ez a 15 kg súlycsökkenés most már akkora áldás nekem, hogy nem szabad, hogy ez visszacsússzon. Megszenvedtem érte, nem azt mondom, hogy megérte, de túl vagyok rajta. :)


        Rég mondhattam el magamról, hogy ennyire kitartóan diétázom! Ma érte el kitartásom az újabb kilót, vagyis másfél hónap alatt sikerült 5 kilótól megszabadulnom, és nagyon elégedett lennék vele, ha ez a tendencia maradna is. Immáron mankó nélkül, és néha-néha megengedve némi kilengést, ami csak és csupán egyetlen édességre korlátozódik, nem pedig pukkadásig evésre.

        Miután egyre fittebbnek érzem magam, most már araszolok a következő lépés felé, jövő héten valóban el akarok jutni a fitnes terembe is. Egy kolleganőm fél éve kezdett életmódváltása, heti 4-5 edzés eddig 13 kiló egyenletes fogyást eredményezett (igaz, ő még mindig sokkal több nálam, ő valóban, igazán kövér volt, és egyre inkább látszik, hogy mennyire szép arcú, helyes nő igazából.)

        Addig is a hétvégén a szobakerékpár, hétközben pedig a minimum fél órás séta a munkahelyre, helyettesíti a rendszeres tornát.

         


        Miután végre megtaláltam azt a szert, ami valóban segít, kivonják a forgalomból! Két hét alatt 4 kilótól sikerült megszabadulnom szenvedés nélkül, élvezettel. Erre tessék... "kiderül", hogy nagyobb a kockázata a mellékhatásoknak, mint kellene. Én azért feltenném a kérdést, hogy a túlsúlynak nem ugyanez a kockázata? Még maradt gyógyszerem, de úgy döntöttem, nem szedem tovább. Igy az első olyan héten, mikor nem szedtem, fogynom már nem sikerült, de megtartani az elért eredményt, igen. Nagyon figyelek arra, mint eszem és mikor. Nassolni pl. tegnap zabpehely kekszet sütöttem, fahéjjal, dióval megbolondítva, természetesen nem cukorral, hanem kevés mézzel édesítve. Olyan volt, mint egy müzliszelet. :)

        Nem adom fel, most már meg van a "kezdő lökés", muszáj még néhány (haha, néhány? 8-15 kg) kilótól megszabadulnom, mert máris jobban érzem magam a bőrömben. :)


        Az első hetet sikerrel zártam! Holnap reggel kiderül, milyen eredménnyel. Itthon nem tartok mérleget, miért idegesíteném magam vele? :) viszont az ember megérzi, hogy fogyott-e vagy nem, és nekem egészen biztosan meg van az egy kiló az első hétre, ezt mondják a ruháim. :)

        Remélem az elhatározásom nem bukik meg, kitartó maradok még legalább 4-5 hétig - minimum -, hogy megszokja a szervezetem a jóval kevesebb kalória és főleg szénhidrát bevitelt.

        A jövő héten egy szemnyomás mérést is be kell iktatni, a glaukoma mellett szibutramint szedni csak fokozott óvatossággal lehet, ellenőrzés mellett.

        No és egy éves nőgyógyászati szűrővizsgálat is tervbe van véve, mert többé nem leszek olyan felelőtlen, hogy 13 évig ne menjek a nőgyógyász közelébe. :)


        ...vettem, és hétfőn végre nekiláttam komolyan figyelni az étkezésemre, miközben újra elkezdtem a szibutramin hatóanyagú szer szedését, így a folyadékbevitelem is megnőtt. Nem számolgatom a kalóriákat, de csak rozsos-magvas-barna kenyérfélét eszem, naponta egy-két szeletnél nem többet. Kezdek barátkozni a zabpehellyel is. Ma a dietetikusunk "vizsgáztatott", el kellett mondanom, mikor, mit ettem. Az esti - ha lehet 6 előtt eszem - kajánál szégyenkezve vallottam be, hogy bizony banánt is tettem a natúr joghurt és a zabpehely mellé és úgy kutyultam össze, de ezt is rendben lévőnek találta, mert  a zabpehely lassítja a banán szénhidrátjának felszívódását, és ha 6 előtt ettem, akkor nincs ezzel gond.

        Két nap is kísérteni akartak már, egyik betegtől hatalmas, gyönyörű tortaszeleteket kaptunk, de hősiesen ellenálltam neki! És a tegnapi sütiből sem ettem. Az  összes bűnözésem néhány keksz volt még az első este. Délben azt eszem, amit kapunk, de megválogatva. Tegnap pl. megettem a sóskafőzeléket tükörtojással, de ma már csak a felét a husinak és tört krumplinak - itt a krumpli a kevésbé kívánatos dolog, de mindössze 3-4 kanálnyi volt.

        Nem vagyok éhes, a gyógyszernek köszönhetően, sokat iszom, többek között almaecetes vizet is legalább napi egyszer, és mályvateát is, de ezt csak alkalmanként és lájtosan, mert ha túl erős, akkor igazán hashajtó hatású.

        Na igen, és a mozgás... hát ez még kialakulóban van.. apró lépésként pl. mentem már dolgozni a héten gyalog, (22 perc) de ha emeletre kell menni, nem használom a liftet, hanem gyaloglom. Leporoltam a bicajt, de a héten hajnal 5-kor indulok itthonról, és 5-7 óra, mire hazaérek, szóval felmentést adtam magamnak hétvégéig.

        Remélem nem 3 napos csoda lesz a kitartásom, hanem életmódváltás  - fokozatosan, nem mindent rögtön akarva - és azt is remélem, hogy elnyerem méltó jutalmamat.

        Kedves Katinka, remélem tudok majd hasznos infokkal, ötletekkel szolgálni Neked is. :)


        Sok minden történt, mióta nem írtam.Meghalt legkedvesebb Nagynéném, akit nagyon szerettem, és aki hirtelen távozott közülünk, mindössze 65 évesen. Példakép előttem töretlen optimizmusa, jókedve. Halálában is segít abban, hogy "jó útra térjek", hiszen nem csak jó, de rossz példával is szolgált. Érrendszeri és cukorbetegsége ellenére képtelen volt lemondani a finom falatokról és lusta volt a drágám sportolni, ezért az utóbbi időben alaposan elhízott, de mi így is imádtuk, bár folyamatosan dorgáltuk miatta.

        Közben Reductil helyett Minimectilt írt fel az orvos, ami az előbbi generikuma, vagyis ugyanaz a hatóanyag, de olcsóbb kivitelben. Eddig még csak két hétig szedtem, a mellékhatás mindössze folyamatos szomjúság volt, könnyedén teljesítettem a napi 3 liter folyadékivást is, az eredmény viszont egy kiló minusz volt, mivel a diéta még nem forrotta ki magát. Két hete nem szedem a gyógyszert, úgy döntöttem, csak akkor folytatom, ha már képes vagyok rendesen diétázni is - amihez nagy erőt ad Nénikém példája -, vagyis minden erőmmel azon leszek - illetve vagyok a jó kifejezés! - hogy beinduljon a fogyásom.

         


        Kedves Angeleyes, igazából kezdő lökésnek lenne jó ez a gyógyszer. Ez máris jó hír, hogy adtál le vele 12 kilót, az kevésbé, hogy ez vissza is jött. :( Azt sajnos még nekem sem sikerült teljes mértékben elsajátítani, hogy kell sokáig - életünk végéig - egészségesen étkezni és mozogni. Teljesen mindegy, hogy az ember egészségügyi dolgozó-e vagy sem, ez annyira személyiségfüggő, és én is abba a csoportba tartozom, aki elméletileg akár szakdolgozatot is írhatna a témából, de a gyakorlatba átvinni már nem is olyan egyszerű. :(

        Az nem jó hír, hogy Tőled is azt a visszajelzést kaptam, hogy felpörget. Épp eléggé pörgős az életem így is - egészségügy, milyen lenne, ha nem pörgős. :(

        Majd jövök és beszámolok az eredményekről, elsősorban arról, mit tanácsol az orvos.

         


        A jó hír, hogy a súlyom is, legalábbis felfelé sem ment, de le sem indult. A tornáról annyit, hol időm nem volt, hol felszerelést nem vittem magammal, mára pedig már eszembe sem jut. :( Kiszabadítottam a szobakerékpárt a sarokból, most kicsit leporolva álldolgál tovább. Hogy útálom magam ilyenkor! Zabálások ugyan nincsenek, de a rendszeres evészet is néha akadályokba ütközik a munkahelyemen. Azért a cukromat sikerült normalizálni szerencsére.

        Egy kolleganőm endokrinológusnál járt, és Reductil tablettát kapott. Eljátszadoztunk Barátnémmel a gondolattal, aztán találtunk ellenjavallatot is - mivel a tabletta nem csupán teltségérzetet okoz, hanem fel is dob, nem biztos, hogy jót tesz a vérnyomásnak, szívritmuszavarnak, és főleg barátném alvászavarának. MIndenesetre jövő héten folyosói szinten elkapom az egyik dokit és kikérem a véleményét. És csináltatok vérvételt, úgysem volt soha nézve még a pajzsmirigy szintem. De mindenesetre most keresgetem a lightos karácsonyi édességek receptjeit. :)


        A fél év bőven eltelt, de sajnos a kitartásom úgy a súlycsökkenés, mint a blogírás terén megbukott a vizsgán. Előbbivel annyit értem el, hogy nem szedtem vissza a már leadott kilókat.

        Új nekibuzdulás, a cukorbeteg klub tornájára fogok járni hetente egyszer.

        A blogról pedig már el is felejtkeztem, ha kedves Barátném véletlenül nem fedezi fel, eszembe sem jutott volna. Most viszont igyekszem újra dokumentálni a történéseket.


        Nem volt időm a héten semmire, hajtás volt, tanulás volt, közben pedig elkezdtem igazán komolyan venni az életmódváltást. Voltam a belgyógyásznál, statinnal kezdjük kis adagban a koleszterin helyrehozatalát, mellette szigorú epediétát és rendszeres mozgást írt elő. Nomármost cukordiéta meg epediéta + mogzás = fél év múlva bombázó lesz belőlem szuper véreredményekkel! :)))

        Mit mondjak, állok elébe! :) Bár a Kedves húzta az orrát, mondván: hova lesznek a gömbölydedségeid? Megnyugtattam, van az akkora, hogy jut is, marad is. :)) Bárcsak ott tartanánk már. De nem vagyok türelmetlen, ráadásul jól is érzem magam a bőrömben.

         


        A lista folytatódik a következő oldalon, kérjük lapozzon!