• Egy magyar nő a föld körül!
        Terézia60 blogja

        Kota Kinabalun - Itt és most!


        A világ egyik legszebb tengerpartján ülök, továbbindulásunk nem tudom hányadszorra elhalasztva előre nem látott fennforgások miatt, az ötcsillagos szálloda medencéje melletti bárt kineveztem irodának a wifi miatt (van ugyanis), a papírforma szerint nem kellene itt lennem, de mégis itt vagyok – unhatnám, bosszanthatna, izgulhatnék a jövő miatt, ehelyett élvezem az egészet (és nem a körülmények miatt, ezt sietek leszögezni) – hogy is van ez?







        De említhetnék kevésbé élvezetes történetet is: 40 fokos dőlésben, 45 csomós szembeszélben egyszer csak egy csattanás, az orrvitorla ernyedten lóg a forstágon... mi van? Hihetetlen: elszakadt egy 25 mm vastag acélsodrony. Hajót azonnal megállítani, vitorlát leszerelni, összehajtogatni és a zsákjában levinni a vitorlatárolóba, valamivel helyettesíteni az elszakadt sodronyt ... és kitalálni, hogy akkor most hogy legyen tovább.



        A másik: éjszaka vaksötét, erős szél, megint csak egy csattanás, és a spinnaker kitámasztó rúd vége veszélyesen csapódik a korlátnak, majd vissza, a vitorla, amit kitámasztott, összes kötelével együtt repked összevissza a fedélzet fölött – hajót azonnal megállítani, stb....



        Ismét csak más: erős dőlésben a konyhában azzal szórakozom, hogy palacsintát sütök vacsorára. Palacsintasütőben, amit állandóan tartani kell, meg nem képes megmaradni a tűzhelyen. Egyetlen pillanatra kihagyok, eleresztem, minek következtében vizszintesen elszáll az alacsonyabb oldal felé – tök forrón és persze emberek ülnek az útjában. Szerencsére semmi baj nem történik, mert égési sérülések nélkül elkapják – gőzöm nincsen, ez a mutatvány hogy sikerül. Lecke megtanulva: palacsintát ezentúl magas falú edényben sütök, ami nem tud elszállni, mert rögzíteni tudom.



        Éjszakai üvöltő szélben hullám által felemelve, majd leejtve lenni, törött csont miatt 8 hétre eltiltva lenni – na ez sokkolt öt percig, utána elkezdtem a 8 ausztráliai tartózkodást olymódon megtervezni, hogy abból a legtöbbet hozhassam ki. Nem volt könnyű, egyedül nem is ment volna – de micsoda 8 hét! Kalandom legszebb ajándéka: emberek, tájak, városok, egy új kultúra, egzotikus gyümölcsök, remek ételek – utólag is hálás vagyok a törött szegycsontomnak (ami összefort).



        És a legkeservesebb: nem megosztani ezt az egészet a szeretteimmel. De: rádöbbenni, mennyire fontosak nekem. Persze, tudom, hogy szeretem őket és ők szeretnek engem. De otthon nem tudnak hiányozni, itt meg értem, mi az, ha hiányoznak. Ezért minden beszélgetés velük egy ünnep.



        Nem gondoltam, hogy ez a verseny annyi olyan helyzetet hoz majd elém, amelynek során csakis ez a fajta ’bennelevés’ ad elfogadható eredményt. A problémákat felmerülésük pillanatában kell megoldani, a halasztás szó szerint életveszélyes. Általában szokatlan, kreatív megoldásokra van szükség. Elfogadni azt, ami éppen van – a hajón ez közhely. Gyorsan változó körülmények? De hiszen csak azok vannak. Folyamatosan figyelni a hajóra, másokra, magamra – közhely.



        Nem megrémülni és kishitűnek lenni akkor, amikor a szkipper kiszól a navigációból, hogy 080 helyett 085 a követendő irány, hanem tudni, hogy képes vagyok megcsinálni, ha teljesen ott vagyok. És persze képes voltam.



        Elindulásom előtt sokan kérdezték, vajon mi lesz majd a legnagyobb kihívás. Idegen emberekkel összezártva lenni? A szagok? A hideg? A meleg? Az egyhangú kaja?



        Hát ezek nem. Hanem a koncentrált pillanatban levés minden egyes lépésemnél.



        Ami a legváratlanabb számomra: nemhogy terhes lenne, de kifejezett könnyebbségérzésem van. Lehet, hogy az ellenkezője okozza a nehézségeket?



        Maradnék az idők végezetéig Kota Kinabalun (legalábbis most így érzem), de mindjárt indulunk tovább.





        Mivel másik két hajón is ugyanúgy meghibásodott a forstág rögzítője, Honkongba megy a teljes flotta kicserélni a szóbanforgó alkatrészt. A meghibásodottakat okkal, a többit elővigyázatosságból.



        A verseny újraindul Honkongban, az eddigi eredmények nem számítanak. Ez jó hír a Jamaica Get All Right -nak és persze a többi szerencsétlenül járt hajónak is (PSP, Derry Londonderry Doir).



        Honkong hab a tortán nekem, az sem szerepelt az útitervben ráadásul még a versenyzünk is majd – szóval: everything is get all right  :)










        Szerző: Koczka Terézia


        „A 60 éves budapesti vezetői coach élete legnagyobb kihívásával néz szembe: a Clipper Round the World Yacht Race elnevezésű vitorlásverseny résztvevőjeként egy 70 lábas, vadonatúj yacht matróza lesz a 2013-14-es Föld körüli futam során.”