• Egy magyar nő a föld körül!
        Terézia60 blogja

        Fahéja csiga reggelire... túl az első viharon

        Csak azért említésre méltó, mert november 11-én a Déli óceánon, mintegy 1500 mérföldnyire Cape Town-tól szervíroztam a Jamaica fedélzetén – otthon, az elmúlt huszon egynehány évben ilyentájt javában készülődöm a Márton-napi libasült előállítására, most ez jutott helyette.

        Ez is csak azért, mert az időjárás kegyes volt hozzám: egyetlen napra nem állt tótágast minden a hajókonyhában.

        A Déli óceán olyan, amilyen a híre: nagy hullámok (15-25 m magasak), kiszámíthatatlanul változékony, nedves és hideg. Minden igaz, amit eddig róla olvastam vagy hallottam -  most gazdagabb vagyok a tapasztalattal.

        Az első két nap ezen a versenyszakaszon viszonylag nyugodtan telt, de amint délre haladtunk a hírhedt 40. szélességi fok fele, a hullámok egyre nagyobbak és intenzívebbek lettek, erősödött a szél és állandósult 35-45 csomó körül.

        Napsütésről szó sem volt, és rendszeres időközökben százliternyi hideg tengervizet kaptunk a nyakunkba. Minden nedves lett körülöttünk és nem száradt meg két szolgálat között: az egyetlen száraz hely a hálózsákom belseje volt. Szerencsére a speciális zsák annak dacára jó menedék, hogy a külseje ennek is nedves.

        Több réteg ruha (rajtam szám szerint 6, leszámítva a külső viharruhát) van az emberen, valamennyi gyapjú, illetve vízhatlan réteg – ennek ellenére az éjszakai 8 fok csak úgy elviselhető, hogy rendszeresen váltjuk egymást a fedélzeten.

        Az öltözködésnek külön rituáléja van: kiszámított minden mozdulat, a felszedett öltözék szerintem több mint 10 kg. A belül is nedves csizma egy külön fogalom nekem: a vízhatlan zokni sem segít :(

        Túl vagyunk a viharunkon is: 120 csomós szélben szereltük le a nagy vitorlát, mert hiába volta a kétoldali biztosítás, ha az említett nagyságú szél a váratlan irányból jött hirtelen. Ezzel együtt semmi komoly sérülés nem történt, a vihar mintegy 5 órán keresztül tartott, heves esővel színesítve a gyötrelmek sorát – de legalább kimosta a viharruhát :).

        Az időjárás változékonysága miatt soha nem látott vitorlacseréket bonyolítunk: éjszaka, sötétben, csurom vizesen…
        Nem mondom, hogy élveztem közben ezt a helyzetet… de hatalmas érzés, amikor megcsinálunk valami lehetetlennek tűnő dolgot ... és a többes számnak itt jelentése van: Mi a Jamaica legénysége :)

        Azért azt hiszem, inkább a Karib-térségen szeretnék majd vitorlázni öregkoromban … vagy a Balatonon, akár március 15-én is, egy hóvihar után…

        Szerző: Koczka Terézia

        „A 60 éves budapesti vezetői coach élete legnagyobb kihívásával néz szembe: a Clipper Round the World Yacht Race elnevezésű vitorlásverseny résztvevőjeként egy 70 lábas, vadonatúj yacht matróza lesz a 2013-14-es Föld körüli futam során.”