• Évszázados tanácsok

        WEBBeteg blogja

           "Tulajdonképen a liszt nem egyéb, mint buza, rozs, némely helyen kukorica, vagy árpa finoman őrölt terméke. A liszt finomsága szerint több-kevesebb fehérjeanyagot (6-10%) és 65-75% keményítőt tartalmaz. A keményítő az emésztés folyamata alatt cukorrá változik át, mint cukor szívódik fel a vérbe és használja fel a szervezet erőforrásul. Jelentősebb keményitőtartalma van a liszteken kivül a gumós magvaknak, amelyek között ránk nézve legfontosabb a burgonya. A burgonyának kb. 20% keményitőtartalma van. Keményitőtartalma minden főzeléknek is van; aránylag igen kevés 2-5% keményitőtartalma van a káposztaféléknek, a spenótnak, az ugorkának, a karfiolnak, gombának, zöldbabnak, salátának, sóskának, paradicsomnak, hagymának, rebarbara szárának és töknek, amely mennyiség már olyan csekély, hogy gyakorlatilag alig jön számba, s ezek a főzelékek keményitő-menteseknek tekinthetők. 5-10% keményitőtartalma van (vagy mint tudományosan mondják: szénhidrát-tartalma) a zellernek, fehérrépának, céklának, zöldborsónak, reteknek, articsókának; aránylag nagy keményitőtartalma van (30-50%-ig) a száraz hüvelyeseknek, szemes babnak, borsónak, lencsének.

        Sem cukor- sem keményitőtartalma nincs a tiszta vajnak, zsíroknak, olajoknak, húsoknak, tojásnak. Az élő szervezetnek olyan nagy a kémiai, vegyi átalakító ereje, hogy szükség esetén a húsnak is, a zsírnak is az anyagából cukrot tud csinálni. Viszont köztudomású, hogy az az ember, aki sok cukrot, sok lisztes tésztanemü anyagot eszik, ezekből zsirt csinál és meghízik.

        A cukorbetegségben szenvedőknek az étkezésénél általános szabály, hogy keményitőtartalmu vagy cukortartalmú anyagokat csak igen korlátolt mennyiségben szabad fogyasztaniok. Mennyit, azt mindig az orvos mondja meg, a beteg szénhidráttürő képességének, toleranciájának megvizsgálása alapján.

        Gyakorlatilag ezt ugy csináljuk, hogy minden cukorbetegnek van egy szénhidrát- (cukor- és keményítő)-mentes alapdiétája, amihez még hozzáveheti az orvos által megengedett mennyiségben a szénhidrátot kenyér, liszt stb. alakjában.

        A cukorbetegnek azonban, mint mindenkinek, arra van legjobban kedve, ami tilos. Igen nehezen nélkülözik a cukorbetegek a kenyeret és krumplit. Ezért a legszigorúbb diétán tartott cukorbetegek részére nagyon fontos szükséglet egy olyan kenyér-utánzó valami, amelyben semmi vagy nagyon kevés á keményitőanyag, és mégis rá lehet kenni vajat és jól használható zsíros mártásokhoz. Tojásfehérjéből levegővel fölverve lehet csinálni ilyen pótanyagot, u. n. ,,levegőkenyeret". Mások jó levegőkenyeret készitenek a tiszta buza-sikérből; A búzalisztből a keményítőt vizzel kimossuk, akkor visszamarad a siker nyúlós tömege, amelyet sütőporral keverünk és kenyérszerű formában sütünk meg. Ez a pótanyag cukorbetegeknek igen jó szolgálatokat tesz. Nálunk Budapesten jó levegőkenyeret készít kis cipó és keksz formájában Glasner, valamint a Glück-cég.

        Ugyancsak nehezen nélkülözik a cukorbetegek a tejet és ezért örömmel fogadtam a Budapesti központi tejcsarnoknak Székely-féle diabetikus tejét (a cukorbetegség orvosi neve diabetes mellitus), amelyben a cukor igen minimális - kb 2%; ez a tej nagyon jóizü és kávénak, aludt-tejnek s ha az orvos megengedi, tejben főtt ételek készítéséhez is jól használható.

        A tejszinnek a cukortartalma kisebb, mint a tejé, kb. 4% (a tejé kb. 5%), zsírtartalma azonban kb. ötször akkora (22-23%) és így a tápértéke is nagyobb.

        Legfontosabb a cukorbetegnél a szénhidrátszegény alapdiéta elkészítése. Sok magyarázatnál világosabban tanulhatjuk meg, ha végig beszélünk egy egész napi étkezést a maga természetes sorja szerint.

        Reggeli: a nálunk általában szokásos tejeskávét jó kaláccsal nem adhatjuk, mert a tejben cukor van, a süteményben pedig liszt vagyis keményitő. Ezért reggelire ajánlunk teát vagy feketekávét krisztalloze-val, vagy sacharinnal édesítve. Kenyér helyett levegőkenyeret vagy kekszet (aero keksz) ehetik a beteg, amelyhez vajat is adhatunk. Jóétvágyu beteg falatozhat a reggeli mellé jó paprikás szalonnát is, mert a szalonnában, zsírban nincsen cukor, sem keményitő. Adható esetleg egy-két lágytojás vagy egy-két tojásból rántotta, szardínia.

        Villásreggeli: Ha valaki szokott tizóraizni, akkor adhatunk tojást valamely formában pl. ham-and eggs-et, sült szalonnát, jó hajdukáposztávai s hozzá levegőkenyeret. Megengedhető egy-két dl. könnyű, nem édes asztali bort is.

        Ebéd: Nálunk szokásos a délebédet levessel kezdeni. Ha a husieves főzésénél kihagyja a háziasszony a zöldségből az édesebb sárgarépát, édes zellert, burgonyát, akkor az így készült jó husieves kitűnő eledel és bátran adható cukorbetegeknek. Természetes, hogy ebbe az üres levesbe nem szabad beletenni se vágott, se reszelt tésztát. A levesbe habarhatunk tojás sárgáját, vagy parmezánsajtot, vagy a tojás sárgájából készült u. n. royal-tésztát, amit a tésztára vágyó cukorbeteg tésztának ízlel, pedig csak tojásból készült.

        Nem adhatunk a cukorbeteg alapdiétájába rántással, liszttél készült levest, de adhatunk cukor nélkül készitett paradicsomlevest, sóskalevest, amit kevés savanyu tejfellel Ízesíthetünk. A tojásos ételek mindegyike adható, amelyhez lisztes anyagot nem használunk fel, tehát omlettek mindenféle hozzátétellel, aszpikos tojásételek olyan mártásokkal, amelyekbe lisztet nem tesznek. Tojás gombával, velővel: adható jóizü ételek. A tojásos ételek változatossá teszik a cukorbeteg étrendjét és ezért a jó háziasszony a felsorolt kombinációkon kivül annyit vehet még hozzá, amennyit csak szakácstudománya alapján tud. Csak arra az egyre kell vigyáznia, hogy ezekhez az ételekhez se adjon se cukrot, se lisztet. A mártásokhoz felhasznált tejszín vagy tejfel mennyiséige ne haladja tul az 1 dl. mennyiségét. 1 dl. tejfelben annyira kevés a cukor mennyisége, hogy gyakorlatilag nem számit.

        Hus-éíelek: a legnagyobb változatosságban készíthetők, mert a húsban magában nincsen sem cukor-, sem keményitőanyag. A húsokhoz készülő mártásoknál azonban vigyázni kell arra, hogy cukor és liszt nélkül készüljenek. Ehelyütt kell megjegyeznem, hogy régente nagyon elterjedt tudat és szokás volt, hogy a cukorbeteg egyék mennél többet, különösen sok hust. Ez a hit tévesnek bizonyult. A cukorbeteg általában ne egyék sokat, még kevésbé kell sok hússal tömnie magát, sőt sok esetben szükségesnek látja az orvos, hogy a hust és a sok tojást rövidebb-hosszabb időre törölje a beteg étrendjéből.

        A főzelékek: a körités (Garnierung) mindig jelentős része az ebédnek. Mikor a főzelékeket felsorultuk, akkor láttuk, hogy vannak főzelékek, amelynek igen kicsiny a szénhidrát-tartalma, sőt főzés közben ebből sok átmegy a vízbe, és ezért, ha a főzővizet leöntjük róluk, a kész főzelékeknek cukor- és keményittőartalma még kisebbé válik.
        A cukorbeteg alap-diétájában nem szabad semmiféle hüvelyes főzeléket enni, mert ezeknek nagy a liszttartalmuk. A szokásos mennyiségben nyugodtan adhatók a már felsorolt, első csoportba tartozó főzelékek, tehát a káposztafélék, a paraj, ugorka, karfiol, gomba, zöldbab, saláta, sóska, paradicsom, rebarbara, spárga és tök. Ezeket is azonban lisztrántás nélkül kell készíteni. Sokan szeretik ha a cukorbeteg ételek különböző gyári, feldicsért lisztekből, aleuronát, lithon és egyéb lisztekből készülnek. Ezt én nem ajánlom; mi igen jól kijövünk a vizben főzött főzelékekkel, amelyekhez megfelelően egy kis vajat és tejfelt adunk és évtizedes tapasztalat alapján mondhatom, betegeink megszokták és megszerették ezeket. A legtöbb főzelék vízben kifőzve, forró vajjal leöntve (angolosan) igen jóízű, soha meg nem unható táplálék.

        A magyar konyhában nagyfontosságú a jó tészta és a cukorbetegek ezt nélkülözik a legjobban. A szakácsművészet ezen a nehéz kérdésen is segít, igaz, hogy a nálunk szeretett főtt tészták nem szerepelhetnek a cukorbetegek asztalán. A mandula őrlésével igen jó alapanyagot kapunk tészták készítéséhez. Az édes mandulának 100 gr-jában csak 6-7 gr. keményitőanyag van és ezért elég jókora tésztamennyiséget készíthetünk mandulaliszt és tojás keverékéből anélkül, hogy jelentékenyebb mennyiségű cukoranyagot vinnénk be a szervezetbe. Az ilyen u. n. diabetikus tészták készítését arra berendezett intézetekben olyan tökélyre vitték, hogy tapasztalatom szerint a legkényesebb izlésü betegek is igen jól kielégíthetők. Az ilyen tésztanemü anyagoknál jó segítségünkre vannak a zselészerü ételek. Ezen tészták készítését speciális cukorbeteg szakácskönyvekből megtanulni nehéz, de jó szakács-érzékkel biró gazdasszony mégis igen jó receptekre találhat bennük.

        Gyümölcs: A gyümölcsnek legnagyobb része viz. (70-80%). Ezekhez savanykásabb gyümölcsökben 3%, édesebbekben 10-15% cukor járul. A cukorbetegeknek ezért mi a savanyúbb gyümölcsökből, savanyu almából, félig érett egresből, meggyből kis mennyiséget rendelhetünk. Kisebbíthetjük a gyümölcsök cukortartalmát, ha azokat vízben főzzük, mert a főzővizben jelentékeny mennyiségű cukrot távolítunk el. Utólag kevés sacharinos vízzel ismét édesebb izüvé tehetjük a kompótot. A gyümölcsök mellett megemlíthetjük a diót, mogyorót, amelyeknek kevés (3-4%) keményitőtartalmuk van. Ezért 6-8 mogyorót, 3-4 szem diót szívesen engedünk meg betegeinknek, hogy táplálékukat változatosabbá tehessük.

        A sajtok: nagyon jó kiegészítői az ebédnek, és ha a beteg egészséges gyomrú, akkor a forgalomban levő összes sajtokat adhatjuk. Sajnos, egy kivételt fel kell állítanunk, és ez a mi jó hazai készítményünkre, a liptói túróra vonatkozik, mert a legtöbb liptói túrót budapesti pincékben gyártják, ahol tehéntúrót  burgonyával kevernek össze és  így bizonytalan,  lisztes összetételű anyagot kaphatunk a jóhirü liptói turó helyett. A sajthoz betegeinknek egy kis retket is adhatunk.

        A cukorbeteg alapdiétájánál az ebédhez rendes kenyeret nem adunk, de ha a beteg mindenképpen kivánja a kenyérhez hasonló izzel való megcsalatást, akkor a már ismert levegőkenyeret rendelhetjük.
        Bár magam nem szoktam senkit rábeszélni szeszes italok fogyasztására, cukorbetegeknek általában szívesen ajánlom, hogy ebédjükhöz egy-két dl. savanykás asztali bort igyanak. S ha orvosilag egyébként nincsen eltiltva, frissen főzött, tiszta feketekávét (minden frank és egyéb pótkávé nélkül, mert ezek lisztes tartalmúak) sacharinnal édesítve adhatunk, amellyel befejeztük a jól előállított ebédet.

        A délutáni uzsonnát ugyanúgy állítjuk elő, mint a reggelit, a vacsora előállításánál szintén könnyű a dolgunk, mert mindaz, amit az ebéd készitésénél megtanultunk, itt is variálható. Nálunk az az általános szokás, hogy a vacsora kisebb étkezés az ebédnél, az ebédből rendesen elmarad a leves, sokszor a húsétel is, s igy a vacsorát a már megbeszélt főzelékekből, tojásételekből, estleg sajtból összeállított menü teszi. Ki-ki szokása szerint a vacsorához is ihatik egy-két deciliter bort s aki fekete után is jól alszik, egy kis pohár feketét.

        Ha valamelyik gondos háziasszony beteg családtagjának ilyenformán készíti el a cukor-alapkosztját, akkor, amint látjuk, nagy egészében olyan módon táplálta a beteget, hogy egy egész nap folyamán nagyon kevés lisztes, cukros anyag került be az ételekbe. Gyakorlatilag teljesen szénhidrátmentes táplálkozás nem állandósítható. Ezen alapdiétában is kb. 30-40 gr-nyi szénhidrát (cukor és keményítő) foglaltatik. Néha ezen minimum alá is kell szorítani a beteg táplálkozását, de ezt már az orvos részletes utasításai alapján tegyük csak meg.

        Ezen cukorbeteg alap-diétához engedélyez a kezelőorvos időnként több vagy kevesebb kenyeret, burgonyát vagy egyéb lisztes anyagot is. Máskor a betegség gyógykezelése céljából szigorított napokat állit be. Néha olyan napokat, amelyeken minden húsétel elfogyasztása tilos, ezek a főzeléknapok. Főzeléknapokat elkészíteni az előbb részletesen elmondott példa alapján igen könnyű dolog, csak kihagyjuk véges-végig a húsos ételeket (laikusok kedvéért különösen hangsúlyozom itt, hogy mi orvosok a halat és a sonkát is húsnak tartjuk, sokan azt hiszik, hogy hal vagy sonka hozzátétele nem ront az orvos rendeletén).

        A cukorbetegség gyógykezelésnél esetleg szükséges különös diétás előírások mindig az orvos rendelése alapján történnek. Néha szükséges az ételeknek erős megszorítása, akár annyira is, hogy a beteg egész nap csak levesen, kávén, kevés boron él. Ilyenek a koplaló napok. Máskor pedig vannak direkt lisztes napok, amikor a beteg zablisztből, darából, burgonyából vegyesen az előirt mennyiséget el kell fogyassza.

        Ilyen különös diétás beállítások leírásával ezen rövid diétás tanácsadó keretein belül nem foglalkozhatunk, de az elmondottak alapján mégis könnyen betartható lesz bármelyik különös orvosi előírás is.

        A cukorbetegek táplálásánál a mérlegnek igen fontos szerep jut. Míg az egészséges ember, mint ahogyan már sokszor hangsúlyoztam, ösztönszerűleg magamagától szabályozni tudja a bevitt ételek mennyiségét, addig a cukorbetegek diétájánál a mérleg ellenőrzése mellett kell betartani az orvos által megadott, a betegség állapota szerint időről-időre más és más, de mindig a cukorbeteg gyógyulására nagyon fontos előírásokat.

        Le kell mérni az adandó hus mennyiségét, le kell mérni a felhasználható lisztmennyiségeket, le kell mérni az ételek készítéséhez szükséges zsir mennyiségét is és ha igy pontos qualitativ és quantitativ előírás szerint tápláljuk a cukorbeteget, akkor a beteg életét meghosszabbithatjuk evvel akár az emberi kor legvégső határáig is."

        (Az egészség enciklopédiája - Dr.Jakab László igazgató-főorvos)


           "A cukorbetegségnél különösen fontos az előirt étkezési mód szigorú betartása. A mai orvostudomány a cukorbetegség gyógykezelésében a legnagyobb fontosságúnak tartja a beteg étkezésének qualitativ és quantitativ szabályozását. Ennél a betegségnél sok beteg életének sorsát az dönti el, hogy mennyire tudja orvosának rendelkezéseit okossággal, energiával, különböző körülmények között is lelkiismeretesen betartani. Hogy az orvos előírását a beteg ne csak a gyógyintézetben, hanem odahaza is jól betarthassa, meg kell tanulnunk a cukorbeteg-diétára vonatkozó néhány különleges szabályt.

        Általánosságban véve a cukorbetegnek nem szabad tetszésszerínti mennyiségben fogyasztani az olyan ételeket, amelyek cukrosak, lisztet vagy keményítőt tartalmaznak. Másrészt ujabb orvosi tapassztalataink alapján a cukorbetegnek általában véve nem tanácsos sem sok hust, sem nagyon sok zsiros ételt fogyasztania.

        A természet a következő ételekbe adott cukrot: A tej: 2 dl. tejben (egy pohár) kb. 8-9 gr. vagyis kb. 2 kockacukor van.
        Gyümölcs: A legtöbb cukor van a szőlőben, dinnyében, továbbá az almában, körtében stb. (cukortartalmuk kb. 5-10%).
        Főzelék: A főzelékek közül édes a sárgarépa, zöldborsó, kalarábé. Cukor van a mézben is.

        Természetesen tilos bármely ételbe cukrot tenni és ezért a cukorbetegeknél édesités végett édesizü, de nem cukortartalmú anyagokat használunk. Ilyen a sacharin nevü anyag, melyet a csúnya fekete kőszénkátrányból állítanak elő. Ez 440-szer édesebb a cukornál s a cukorral semmiféle vegyi rokonságban nincsen. Egyes fajtákat crystallosenak hivnak. Akár crystallose-t, akár sacharin-t (kaphatók az orvos rendelésére a gyógyszertárakban) használjunk az ételek édesitésére, legjobb belőlük egy kis vizben kevés mennyiséget feloldani és evvel lehetőleg a kész ételeket édesíteni, mert a főzés-sütés a sacharinból egy kellemetlen mellékizt vált ki.

        Az emberi és az állati szervezetnek voltaképpen bizonyos mennyiségű cukorra szüksége van. Az ember vérében mindig kell, hogy kis mennyiségben cukor legyen. Ezért ha bármilyen lisztes anyagot eszünk, a lisztnek keményitőtartalmát az emésztés alkalmával átalakítjuk cukorrá. Ezt a cukrot beleinkben felszívjuk, és igy kerül a szükséges cukormennyiség a vérbe.

        A dolgozó szervezet ezt a vérben lévő cukrot állandó erőforrásul - mint a kályhában a szenet tüzelőanyagul - használja fel, de az emésztést végző szerveinkből folyton ujabb és ujabb cukorkvantumok szivódnak fel. Az egészséges szervezet ezt az u. n. cukor-anyagcserét nagyszerűen tudja szabályozni. A cukorbetegnél sajnos ez a szabályozás meg van zavarva, és ezért a cukorbetegeknek csak annyi lisztes anyagot szabad bevennie, mint amennyit kezelőorvosa gondos vizsgálat alapján megenged.

        Vizsgálatokkal megállapítjuk, hogy betegünk mennyi lisztesanyagot és naponta milyen elosztásban tür jól el. Ezt a vizsgálatot nevezik toleranciás megállapításnak, amellyel tulajdonképen a szervezet cukorbiróképességét vizsgáljuk meg.

        Ezt a vizsgálatot legjobban arra berendezett gyógyintézetekben lehet keresztülvinni; 8—10 nap alatt meg lehet állapítani, hogy valamelyes lisztes anyagból, annak keményitőtartalmából a szervezet mennyit tud helyesen felhasználni, tehát a beteg mennyit fogyaszthat el ilyen anyagokat tartalmazó táplálékokból."

        (Az egészség enciklopédiája - Dr.Jakab László igazgató-főorvos)

        Ezek is érdekelhetik Önt:

        Cukorbetegség (diabétesz)>>

        Diétás szabályok cukorbetegség esetén>>

        Diéta cukorbetegség esetén>>

        Az omega-3 zsírsavak szerepe a cukorbetegek étrendjében>>

        Diabulémia - A cukorbetegek táplálkozási zavara>>

         



         


           "Ha az előbbi könnyű, kimélő diétával sokat foglalkoztam, tettem ezt azért, mert ezen könnyű, kimélő diéta az, amit legáltalánosabban diétás kosztnak szoktak nevezni. Sok gyomorbeteg hetekig-hónapokig kell, hogy ilyen könnyű kimélő diétán éljen. Emberi természet, hogy nem szeretünk lemondani kedvelt ételeinkről, nem szeretünk az asztalnál mást enni, mint a többiek és érthető, hogy aki sokáig élt diétán, az vágyódik már az egészséges ember kosztja után. Sok rossz tapasztalatról tudok, mikor valamelyik betegem áttörve az előirt korlátokat, egyszerre áttért a normális emberek minden ételére válogatás nélkül. Ezért vezettem be a vezetésem alatt álló gyógyintézetekben az átmeneti diétás étrendet, amit röviden diétás étrendnek szoktunk házinyelven nevezni.

        A rendes normál koszttól eltér ez az étrend annyiban, hogy nem szerepelnek ebben a durvarostu főzelékek, mint a káposzta, kelkáposzta, öregebb kalarábé; a karfiol is csak addig, amig fiatal, a spárgának csak a fejerésze; ebben a diétában is csak áttörve adjuk az u. n. hüvelyes főzelékeket: babot, borsót, lencsét, viszont áttöretlenül adhatjuk a puha zöldbabot, zöldborsót. Nem adunk még ezen átmeneti diétán élő betegnek semmi nyers gyümölcsöt, de megengedhetünk mindenféle főtt gyümölcsöt, kompótot. A nyers gyümölcsök közül csak a banán és a lehámozott puha őszibarack adható.

        A húsok tekintetében is több szabadság illeti meg az átmeneti diétán élőket. Nagyobb változatosságban adhatjuk itt a finomrostú borjúhúsokat, a szárnyasokat, a halakat, a marhahúsból a finomabb fajtájú vesepecsenyét, a puhára főtt felsárszeletet, de előbb a zsiros részektől meg kell a hust szabaditanunk. Nem adhatjuk még a zsiros sertés-, liba- vagy kacsapecsenyéket, de a soványabb malac-vesepecsenyét (u. n. szüz-sültet) megengedhetjük. A mártások közül az átmeneti diétákban is kerülendők az erősen fűszerezett, savanyu mártások, azonban változatosabban adhatunk tejfelesen készült mártásokat, valamint finom könnyű olajokkal készitett ízjavitó mártásokat is.

        A mustárnak, paprikának, borsnak nincs helye a diétás beteg asztalán. Sót is általában csak mérsékelten engedélyezzünk, s ha a beteg minden módon kissé savanyúbb izt szeretne, akkor csak kevés citrommal való savanyitást engedjünk meg.

        Az elmondottak alapján könnyen megérthető, hogy uborka, cékla, saláta, savanyitott paradicsom, vagy paprika szintén kerülendő ezen diétában. Csak kivételesen engedhetünk meg egy kevés egészen friss apróra vágott salátát, citromos cukros lével édesitve.

        Az előbbi diétában megengedett tésztafajtákhoz kevés hozzátenni-valónk van. A nálunk nagyon szeretett főtt tésztákat itt még nem engedhetjük meg. Szabad enni puddingot, felfújtakat, piskóta és egyéb omlós tésztaféleségeket, amelyeket csak kevés krémmel tölthetünk vagy diszithetünk.

        Ehelyütt emlitjük meg, hogy a rosszgyomru embereknek általában ne adjunk se nagyon hideg, se nagyon meleg ételeket. Ezért nem adunk fagylaltot sem, amely pedig alapanyagánál fogva nem nehéz étel, de mégis, egészen kis adagoktól eltekintve, a hirtelen bevitt hideg étel érzékenyebb gyomrú egyéneknél gyakran vált ki fájdalmas, vagy legalább is nyomásérzéssel járó összehúzódásokat (úgynevezett gyomorgörcsöt).

        Jól pótolja a fagylaltot és nagyon kellemes étel a hideg rizs főtt gyümölccsel diszitve, édesitve. Ugyancsak fogyaszthatók a hidegen tálalható krémek (kakaó, mokka, citrom stb. krém).

        A sajtféleségekkel is bővithetjük most már betegeink étrendjét, Kizárjuk azonban az erős, érett sajtfajtákat. Puha krémsajtok (Gervais, Imperia!
        stb., amely fajtákat magyar gyárak is igen jól készitik), esetleg trappistasajt kis mennyiségben adható.

        Megjegyezzük, hogy az előbbi diétában felsorolt és megengedett tojás és tejféleségek természetesen itt is adhatók. Az átmeneti diétás koszton élő betegnek még mindig fehér kenyér és a zsemlye a mindennapi kenyere.

        Itt van a helye, hogy rámutassunk arra, hogy a fehér kenyérben nincsen meg minden alkatrésze a nemes, jó búzának. A magnak sok sikértartalma, értékes fehérjeanyaga átmegy a barnább lisztekbe, sőt a korpába is és ezért van sok rajongója a durvább, barnább kenyereknek is. Magam is sokszor rendelem a korpás, vagy durván őrölt buzaszemekkel elegyes Graham- vagy Schott-féle kenyeret, de ahol a beteg gyomrot vagy belet kimérnünk kell, ott a durvább összetételű kenyeret nem adhatjuk.

        Ezzel végigmentünk a gyomrot és a beleket kimélő diéták lassan, fokozatosan beállitott változatain. A folyékony, pépes, vagdalt, könnyű, kimélő és átmeneti diétán fokozatosan kipróbált gyomor átmehet most már a normál emberek teljesen szabad kosztjára. Mikor szabad áttérni a normál étkezésre, csak az orvos mondhatja meg. A normál, szabad étkezés sem jelenti azonban azt, hogy sok fűszeres étel fogyasztása, vagy a sok evés egészséges. Az az ember táplálkozik egészségesebben, aki nem eszik sokat, hanem kevesebbel is beéri és nem terheli meg nagy mennyiségekkel sem a gyomrát, sem a belét. Mert a jó gyomor munkabírásának is van határa. Sohasem szabad addig enni, amig egy feszülő teltségérzés áll be, hanem bölcs mérséklettel hagyjunk minden étkezés végén egy kis fennmaradó étvágyat."

        (Az egészség enciklopédiája - Dr.Jakab László igazgató-főorvos)


           "Ha súlyos gyomor- vagy bélbetegek gyógyításánál a diétás kezelés során az orvos eljutott odáig, hogy betege a fentebb felsorolt diétás keretekbe tartozó ételek mindegyikét kellemetlen tünetek, nyomás, fájdalom, gyomorégés nélkül jól birta és szerette, akkor bátran gazdagíthatja tovább a beteg étrendjét. Sajnos, gyomor- és bélbetegek könnyen hajlanak arra, hogy panaszmentes időben ugrásszerűen térjenek vissza a teljesen szabad étkezésre. Az óvatosan keresztülvitt diétás étkezések után egy hirtelenében elfogyasztott csirkepaprikás vagy töltött káposzta gyakran okozott már súlyos visszaeséseket, s néha már halálos következményeket is idézett elő.

        A gyomor-, béltractus kis megszakításokkal egy életen át állandóan dolgozik. A reggeli alig hagyja el a gyomrot, már tízóraizunk és az ebéd maradványai még a gyomorban fekszenek, amikor már a délutáni uzsonna, sőt nemsokára rá a vacsora is ujabb munkát ró a dolgozó gyomorra. Igen rövid éjjeli pauzában pihen csak meg a gyomor; a bél azonban úgyszólván alig-alig pihen, ha éjjel lassabban is, de folytatja feldolgozó vegyi munkáját, hogy gazdájának életbenmaradását biztosítsa.

        Ilyen folytonos munka mellett néha bizony kíméletre szorul a gyomor-bélrendszer, különösen az olyan egyén gyomor-béltraktusa, aki esetleg gyengébb konstrkuciót örökölt. Innen van az, hogy gyengébb gyomorral született egyének is igen jól élnek, amig egy-egy túlterhelés, egy-egy erős ingerlés az egyensúlyból ki nem lendíti. Innen van az, hogy a gyengébb gyomorral születettek is bírják néha a nehezebb ételeket, de nem mindig. Szerencsés emberek azok, akiknek a gyomra még a ,,vasat" is megemészti. Ez azonban a kivétel és nem a szabály. A legtöbb ember gyomrát, főként ha egyszer már beteg volt, kímélni kell és azért tudnunk kell azt, hogy a finom, folyékony, pépes, vagdalt kosztról nem szabad azonnal visszatérni a normális étkezésre, hanem egyideig még könnyű, kímélő diétát kell tartania.

        Hogy a kímélő diétában helyet foglalnak mindazok az ételek és italok, amelyet a betegnek a folyékony pépes diétában megengedtünk, az természetes. A kimélő diétán élő beteg embernek tehát szabad az orvos rendelkezése szerint tejből, vajból, levesből, pépes, hasirozott formájú húsokból annyit fogyasztania, amennyit az orvos megenged. A kimélő diétára vonatkozólag tehát csak azt kell elrendelnünk, hogy az eddigiekhez mit engedhetünk még meg. Az eddig megengedett ételekhez a javuló beteg jutalmul további ételekre szóló engedélyt kap. Rendesen a betegek leghőbb vágya: a hus, hus és hus. Sok ismétlés elkerülése végett utalunk az előbb elmondottakra, t. i., hogy válogatnunk kell azon húsok között, amelyek könnyebben megemészthetők.

        Természeténél fogva könnyebben emészthető az a husfajta, amely kevesebb zsírral, inas részekkel átszövött. Ilyenek a halak közül a fogas, süllő, pisztráng, kecsege, tok, rajnai lazac; a szárnyasok közül: a bőrétől megfosztott galamb husa, csirke-, tyúk-, kappannak középső mellrésze (u. n. fehér husa), a borjúhúsok közül az u. n. borjudió s a borjuszelet husa, a marha-vesepecsenye, a fiatal malac és fiatal sertés vesepecsenyéje, amelyek mind a legfinomabb rostozatuak. De nem tartozik a könnyű húsok közé a zsiros sertéskaraj, kacsa vagy libasült, a hizlalt rostélyos, stb.

        Fontos jelentősége van a husfajták megemészthetősége szempontjából az elkészítés módjának is. A tapasztalat és az orvostudomány is beigazolta, hogy a húsok megemészthetőségére vonatkozólag jobb előkészítés a jó átfőzés, mint a sütés. A lassú párolás jobban segít a későbbi emésztésnek, mint a nagy hőben való hirtelen sütés. Könnyen emészthető a sósvizben kifőtt hal, fogas, vagy tok, amelyet forró vajjal leöntve szervírozunk. Igen jó a puhára főtt borjú vagy csirkebecsinált és könnyen emészthető a puhára főtt marhahús is, ha megfelelő husrészletből készült.

        A főtt hal önmagában íztelen, ezért íz-javítót adunk hozzá, friss forró vajat, vagy a kimélő diétásoknak adható könnyű mártásokat, ilyen a remoulard, vagy a hollandi mártás, amely tojás sárgájából és finom olajból készül, de nem adunk mustáros, tartár-mártásokat.

        Igen jó formája a hal-tálalásnak, amikor zselékkel, aspikkal kombináljuk, amely igen gusztusos és megfelel gondolkozásunknak. Jó konyhák dicsőségüket lelik abban, hogy a halakat vajjal sütik ki. A túlságos bőven adott vaj vagy olaj a föntebb már emiitett okoknál fogva gátolja a a könnyebb emésztést. Erre is áll az a mondás, hogy sok a jóból is megárt.

        Tapasztalatunk szerint jól tűrik a betegek és valóban kellemes ízénél és könnyű megemészthetőségénél fogva hasznos tagja ennek a csoportnak a borjuvelő, amely kifőzve kevés sóval és vajjal készítve, jó átmenet a durvább húsok felé. Nálunk kevésbé kedvelt, de gyakorlatomban jónak tapasztalt étel a hasonlóan készített borjumirigy (Bries).

        A jólrágó beteg - és erre minden beteget rá kell tanítani - (tulajdonképen már az egészséges gyereket is arra kell szoktatni, hogy erősen és jól rágjon), a hasirozott ételek helyett kaphat könnyen szétrágható puha húsokat, mint amilyenek a becsináltak. Ismét hangsúlyozom, hogy a jó sürü, zsiros, u. n. házias becsinált-lé nagy zsírtartalmánál fogva kevésbé könnyű étel, s vele szemben előnyt kell adnunk a vékonyabb, u. n. citromos becsináltaknak.

        Feltétlenül a könnyű húsok közé kell számitanunk a kifőtt csirkének vagy tyúknak mellehusát, amely a leves készítésekor puhára fő, hiszen 3-4 óra hosszat főzzük. Ezeket a húsokat bőrüktől meg kell fosztani.

        Itt kell szólnunk egy-két szót a sonkáról és a jó házikolbász-féleségekről. Tévedés azt hinni, hogy minden sonka könnyű. A nagyon zsiros, nagyon fűszeresen pácolt, erősen sózott sonka bizony sok munkát ad a gyomornak és irritálja a gyomor és bél nyálkahártyáját, emellett feleslegesen sok sóval terheli meg esetleg azt a beteget, akinek pl. sós ételeket ennie nem szabad. Különösen nehéz az u. n. westfáliai sonka, amely Németországban nagyon el van terjedve és amelyet nyersen fogyasztanak, miután füstöléssel jól konzerválták. Tekintve azt, hogy nincs főzve, nehezen rágható.

        Könnyű az a sonka, amely arra alkalmas sertésfajták combjából készült, minimális zsírtartalmú, nem erősen pácolt, csak kevéssé sózott és alaposan át- és átfőzött. Az ilyen finomrostú sonkát a több óráig tartó főzés az emésztéshez jól előkészíti.

        A különböző kolbász- és hurkafélék (bár a hurkafélék megítélésénél szintén az a döntő, hogy milyen fűszeresen és milyen husnemüekből vannak készítve), mint nem jól ellenőrizhető forrásból származó ételek, a kimélő könnyű diétában nem foglalhatnak helyet. A legtöbb hurkaféle, maga a közforgalomban lévő virstli is vagdalt húsból készül, amelyhez suly-növelés céljából vizből és lisztből készült bizonytalan keveréket adnak hozzá, s ennek tetejébe, hogy mindent jól fedhessenek, sok fűszer, valamint külömböző festékanyagok jönnek, megfelelő étvágykelfés céljából.

        Ebből a könnyű kimélő diétából különösen ki kell hagynunk joggal hírneves hazai szaláminkat és kitűnő kolbászféleségeinket, amelyek zsiros sertéshúsból, erősen fűszerezve készülnek.

        A finomrostú húsok között emiitett borjuszeletek is jól előkészítve, átsütve nyugodtan adhatók a jólrágó betegnek.

        A vesepecsenye finom rostjaival a legkönnyebb husrészlete a marhának. Könnyen emészthető formájúvá lesz, ha teljesen jól kisütve adjuk. Itt is tudnunk kell azonban, hogy a mustáros és egyéb erős fűszeres mártások nem valók a beteg gyomrának. A könnyű, tejfellel, tejszínnel készült mártások azonban kétségtelenül élvezhetőbbé teszik a kímélő diétán élő betegek étrendjét.

        Ebben a csoportban engedhetők meg azok a főzelékek, amelyek jó puhára főzve áttörhetők. Különösen kedvelt főzelék az áttört burgonya, amelyet tejjel és vajjal megfelelően elkészítve, a legjobb tápláló, kiegészítő ételnek tartunk. Mellette az áttört parajt és zöldborsót a betegek már kevésbé szeretik. Az áttört zöldbabra, tökre, a finom vajban párolt karottára, a korai, igen puhán készített karfiolra csak fokozatosan, kitapasztaltan fogunk áttérni. Változatosság okáért az egészen puhán készített és csak az u. n. fejrészből álló spárgát is adhatjuk (konzervdobozokban külön kapható a spárga feje). A magam részéről nyugodtan adom ezen csoportban a lencsepürét, a sárgaborsó, sőt a száraz bab püréjét is kisebb mennyiségben.

        A könnyű kímélő diétának nagy változatosságot adhatnak a külömböző formákban elkészített tojásos ételek, a habart tojás és rántotta mellett az omletteknek széles lehetőségei. Az omlettek megtölthetők és izesithetők kevés sonkával, sajttal. Ezen diétában adhatók a keménytojás, a külömböző töltött tojások (á la florentine, Gardinale, Oeuf en cocotte, lásd valamely szakácskönyv ezirányu előírásait); a tojásos ételeket szépen diszitik és kellemesen egészítik ki az aszpikok.

        A mi megszokott főétkezésünknél sohasem hiányzik a tészta. A kímélő diétában csak azokat a tésztaféléket adhatjuk, amelyek könnyen szétomlanak a szájban, nem alakulnak rágás közben nagyobb csomókká, hanem könnyen szétmorzsolódva biztosítják a könnyű emésztés lehetőségét. Ezen tésztaféleségeknek főképviselőik továbbra is a puddingok és a felfújtak. A nálunk gazdag változatosságban szeretett tortafélékből ide sorolhatjuk és engedélyezhetjük a piskótatortákat, a külömböző omlós kevertségü csokoládétortákat, az omlette-souíflée-t; - kivévén azokat, amelyek sok vajjal készült krémes betétjeikkel a gyomorra nagyobb munkát rónának (pl. ilyen a dobostorta).

        Krémek (kakaó, mokka-krém, madártej) a megengedett édességek közé tartoznak.

        A joggal nagyon szeretett nyers gyümölcs még nem foglalhat helyet ebben a csoportban, kivévén a banánt, mert a gyümölcs héjas, rostos részleteiben sok a salakanyag. Ezért eleintén csak áttörhető alakokban engedjük meg a gyümölcsök élvezetét. Legkedveltebb az almapüré, változatosság okából adható szilva-, barackpüré is, valamint főtt gyümölcs (kompót). Érzékenygyomru emberek a befőtt készítésénél használt salicylsavat vagy benzoesavat nagyon megérzik, ezért jobb a frissen főtt gyümölcs adása, vagy valamely kellemetlenség érzésénél a befőttet más forrásból kell beszereznünk, ahol nem konzerválták salicylsavval.

        A könnyű kimélő diétát tartó betegek kenyere általában a legfinomabb fehér lisztből készült kenyér, amelyet rendszeresen pirítva adunk. Jól növeli a tápértékét s az ízét is kellemesebbé teszi, ha kevés vajat kenünk rá. Ehelyütt kell megemlítenem, hogy beteggyomru embereknek adott vajjal és tojással különösen vigyáznunk kell, hogy azok frissek és minden idegen anyagtól mentesek legyenek.

        Mielőtt befejezném a könnyű kimélő diéta leírását, hogy azt jobban be lehessen tartani, jegyezzük meg: milyen ételek tilosak.

        Tilos: minden durvarostu főzelék, nyers gyümölcs.
        Tilos: minden gyúrt, vagy kelt tészta.
        Tilos: minden savanyu, erősen fűszerezett étel.
        Tilos: a zsíros, inas, különösen félig sült hus."

        (Az egészség enciklopédiája - Dr.Jakab László igazgató-főorvos)


           "Ha valakit sokáig tartunk folyékony, pépes diétán, akkor legyen kosztunk bármilyen változatos, a beteg azt megunja. Az állandóan pépes tapintat a szájban azt a vágyat idézi elő, hogy a beteg már durvább összeállásu, rágható ételeket kiván és ezért jó átmenet a pépes koszttól a későbbi könnyű, kimélő diétához a finomra vagdalt, hasirozott ételek beiktatása.

        Igen jellemző az ember iz-szeretetére, hogy ugyanazt a husievest másnak izleli, ha hosszura, mintha kockára vagdalt tésztaszeletkék vannak benne. A nyelv hátán, a szájpadláson, a száj nyálkahártyáján lévő finom tapintó és iz-érző idegek, valamint az orr nyálkahártyájában futó szaglóidegek együttvéve jól segíthetik elő, kellemes ingerek révén, az étvágy keletkezését és idézik elő az evéssel járó öröm érzését.

        Ha az orvos a beteg állapotában olyan javulást tapasztal, hogy az ételek konzisztenciájában engedményt tehet, akkor a hasirozott ételeket veszi főként számba.

        A szervezet bölcsen gondoskodik arról, hogy az emésztőapparátus legelején olyan berendezés legyen, amely az ételeket, azok felapritása révén, alkalmassá tegye az emésztésre. Elől éles metszőfogaink vannak a szakításra, oldalt fekvő őrlő fogaink pedig arra vannak hivatva, hogy gondoskodás történjék a szétmetszett ételdarabok minél apróbbá morzsoiásáról. Az ősember állapotában lévő vademberek használják is a fogaikat, rágnak és őrölnek vele és ezért azok jó állapotban is vannak. Nagy a különbség a néger villogó egészséges fogazata és a gyorsan élő és kapkodva evő, fogait rosszul használó ideges kultúrember plombázott, rossz állapotban levő fogazata között. Sok gyomorbajos ember az elhanyagolt rágás utóbajait szenvedi.

        Az amerikai Horace Fletcher a legalaposabb rágásra inti tanítványait és kimutatja, hogy sokkal kevesebb táplálékkal és igy ceteris paribus, sokkal olcsóbban él meg a rendszeresen, jól rágó ember. A fletcherezés hivei azt állítják magukról, hogy nemcsak kevesebb táplálékkal érik be, mint a többiek, de az evést is jobban élvezik másoknál. Ők élvezik igazán a gyümölcsök üditő zamatját és náluk a húsevés gyönyöreiből nem vész el semmi.

        Az bizonyos, hogy a jó rágás nemcsak a fogaknak használ, de elősegíti a gyomor munkáját is, miután lehetővé válik általa az ételeknek finomabb részekre való szétmorzsolása, azonkívül pedig a lisztnemüeknek, tésztáknak az előkészítő vegyi munkája is tökéletesebben folyik le, a szájban lévő nyálmirigyek emésztőnedveinek az ételekkel való tökéletesebb keveredése, valamint az intenzivebb rágás által fokozottabb nedvkiválasztás segélyével.

        Ezt a finom elaprózást végzi el a konyhaművészetben a darálógép és az ételek elkészítésénél előre elvégzett ezen puhító, aprító munka biztosit bennünket arról, hogy a gyorsan evő, magára nem vigyázó beteg gyomra a durva ételdarabok káros súrlódó hatásától megszabaduljon és az ételek megemésztődése is normális idő alatt menjen végbe.

        A vagdalt husnemüeken kivül ebbe a csoportba tartoznak azok a porhanyós tésztafélék is, amelyek igen minimális munkával a szájban apró, finom szétosztott állapotba kerülnek. Ezek a tésztafélék a puddingok és a felfújtak.

        Tudjuk, hogy a liszt vizzel keverve egy csomós, nyúlós tésztanemü anyagot ad. Ezt a konyhatechnika lukacsossá, porhanyóssá teszi azzal, hogy valamilyen módon a tésztarészecskék közé levegőt kever bele, amely aztán a sütés vagy főzés alkalmával eltávozik és a kész tészta lukacsos, szivacsszerű finom ételként marad vissza. A kenyérsütésnél a kovász és az élesztő csinálja ezt, a felfujtaknál a keverőkanállal gyorsan levegőt keverünk bele a habszerüen felvert liszt-tojás-cukorkeverékbe. Az igy megsütött felfujt, vagy forró vizben gyorsan megfőzött pudding könnyen málik szét a szájban a legfinomabb apró részekre.

        Az átmeneti ételek közé tartozik a pirított kenyér is, amely azért emészthető könnyebben, mint a rendes kenyér, mert apró darabokra morzsoltan kerül a gyomorba, mig a rendes kenyeret durva csomókban nyeli le az ember.

        Ezen ételek csoportjába tartozik még a habart rántott tojás, valamint a rántotta is, amelyek tápértékét növeli, hogy vajjal vagy zsírral készülnek.
        Idetartoznak végül a szintén porhanyós tésztafélék, a piskótatészta és a könnyen készült csokoládéstorta, amelyeknek összeállítása révén kevés liszt, tojás és cukor igen jó tápértékük van és kellemesen variálják a betegnek nyújtható ételek sorát."

        (Az egészség enciklopédiája - Dr.Jakab László igazgató-főorvos)

        Ezek is érdekelhetik Önt:

        Reflux - Amit Ön is megtehet>>

        Akut hasnyálmirigy gyulladást követő diéta>>

        Diéta epekövesség esetén>>

        Hogyan kezelhető a gyomorfekély?>>

        Fertőzéses eredetű hasmenések diétája>>

        Diétás szabályok cukorbetegség esetén>>


           "A zselészerű anyagok átmenetet képeznek a pépes anyagok felé, amelyeknek megemésztése szintén lényegesen megkönnyített a természet-adta nyers anyagokkal szemben. A vízzel, tejjel főzött lisztes anyagik legismertebbje és ennek csoportnak prototípusa a tejbefőtt dara, a tejbefőtt áttört rizs, vagy a levesbefőtt és áttört rizs, amelyeknél a gyomor és bél munkája a finom felaprózás folytán lényegesen megkönnyített és ezért a legtöbb folyékony anyaggal együtt rendelhető és adható.

        A pépes diétához számithatók azok az ételek is, amelyek a szájban úgyszólván szétporlanak, szétmálnak. Ilyen nagyon jó szolgálatokat tevő tápszer a legfinomabb fehér lisztből vajjal és tojássárgájával készített keksz (jó magyar készítmények: a Koesilin v. Schmidt-féle győri gyárak kekszei), valamint idesorolhatjuk a jól megpirított kétszersültet és a régi, nem friss kenyérből készült pirított szeletkéket (Toast) is.

        Pépes formába hozható sok főzelékfajta is. Ki nem tapasztalta volna, hogy kiéhezett betegje milyen boldogan fogad egy kis áttört burgonyapürét. Sok felesleges salakanyagtól szabaditja meg a gondos háziasszony a finom szitán való áttörésnél a zöld borsót, a parajt, a sárgarépát stb. A csecsemők táplálkozásának első próbálkozásait a komolyabb ételek felé ezek az áttört főzelékek teszik.

        A finoman elosztott ételek természetesen kevesebb munkát adnak a rágásnál, könnyen keverednek a gyomor és bél emésztőnedveivel s mert kevés erjedőanyag van bennük, a sokszor nagyon kellemetlen bélgázok fejlődése sem zavarja a beteg közérzetét. Ennek a táplálkozásnak azonban hátránya is van, mert az ilyen finom, a beleket nem ingerlő táplálék miatt gyakran panaszkodik a beteg székrekedésről. A beleknek is szükségük van a normálisan megszokott ingerületekre és ezért a pépes diéták mellett jól alkalmazzuk a gyümölcspüréket, az almapürét, a megfőtt barack- vagy szilvapürét.
        Az ilyen diétával táplált betegnél már sok módunk van a táperő fokozására. A kekszre, kétszersültre vajat tehetünk, a főzelékpürék szintén meglehetősen nagymennyiségű vajat visznek be a szervezetbe.
        A tejben főtt dara vagy rizs nagy fokban növeli a tej táperejét. Az almapürében cukor van s ez is hozzájárul a napi táplálék összértékének növeléséhez.

        Kivételesen ezen pépes ételekhez is keverhetünk a mesterséges tápszerekből, pl. sanatogenből, somatoseból, malátakivonatokból, mely mesterséges hozzáadásokra csak abban az esetben van szükség, ha a beteg táplálékfelvétele valamely oknál fogva igen kis mennyiségre korlátozott és kénytelenek vagyunk neki kis adagokban a lehető legnagyobb tápértékü ételeket nyújtani. Sajnos, ezen mesterséges tápszerek aránylag túl drágák, izük pedig, mihelyt nagyobb mennyiségben adjuk őket, nem kellemes.

        A legújabb tudományos vizsgálatok beigazolták, hogy a szervezetnek szüksége van bizonyos vitamin anyagokra, amelyek a nyers magvakban, tejben, nyers gyümölcsben, főzelékfélékben jelen vannak, de a főzés és sütés ezeket hatástalanná teszi és így az egyoldalú, csak főtt, vágy sült ételek fogyasztásából különböző betegségek jöhetnek létre. Szerencsére ilyen vitamint tartalmazó anyagok mindenütt vannak, s igen kevés elégséges belőlük ahhoz, hogy avval szervezetünk szükségleteit fedezzük. A tejben, a vajban már rendesen megkapja a szervezet a szükséges vitaminokat, mint ahogy a csecsemő is megkapja azokat az anyatejjel. A nem túlságosan megfőzött almapürének, valamint a citrom- vagy narancslevével készített hűsítő italoknak a vitamintartalma szintén hozzájárul ahoz, hogy a beteg vitaminszükséglete kielégíttessék. Mégis, főként reconvalescens betegeknél, valamint gyermekeknél is jó szolgálatot tehet az „arnea" csokoládé, amely vákuumban besűrített főzelékpürével van keverve és sok vitamint tartalmaz."

        (Az egészség enciklopédiája - Dr.Jakab László igazgató-főorvos)



           "Az előbb elmondottak során megtanultuk, hogy a folyékony alakban bevitt táplálékok általában a legkönnyebben emészthetők meg, legkevesebb munkát róják a gyomorra és a belekre, a legkevesebb salakanyagot tartalmazzák és a gyomor és bél nyálkahártyáját sem izgatják, szóval könnyű ételek.

        A megválasztásnál csak az a kérdés, hogy melyik folyékony táplálék tartalmaz elég táplálóértéket és hogy vajjon a beteg melyiket veszi szívesen, melyik nem okoz neki kellemetlen tüneteket.

        A legfontosabb folyékony táplálékunk a tej. Tudományos vizsgálatokból tudjuk, hogy a legkönnyebben emészthető a frissen fejt forralatlan tej, mégis más egészségügyi okokból a gyakorlatban csak forralt tejet használunk. A frissen fejt tej ritkán kapható azonnal a fejés után, későbben pedig sok mindenféle baktériumanyagot tartalmaz, amellett a frissen fejt tej legtöbbször istállószagu, ami sokak számára kellemetlen. A forraláskor ez a szag is eltűnik. Nyugalomban lévő felnőtt ember, már pedig a legtöbb beteg nyugalomban van, fekszik, kb. 3 liter tejben kapná meg a neki szükséges napi tápláló értéket. Pedig 3 liter tejet nagyon kevés ember tud naponta meginni, mert már hamarabb fellép az undorérzés és ez határt szab a nyújtható mennyiségnek.

        De egyáltalában nem is tenne jót a legtöbb betegnek az ilyen nagymennyiségű ételnek, illeve italnak a bevitele. Ezért bármilyen könnyű étel is a tej, a folyékony diétás napokon sem adunk belőle többet, mint 3-5 pohárnyit, ami 6 dl. illetve 1 liter tejnek felel meg.
        Ha egy 60 kg. sulyu felnőtt ember naponta 1 liter tejjel való táplálkozásnál csak tápanyagszükségletének 1/3-át fedezi, akkor valamit még hozzá kell adnunk a tejhez, hogy betegünk le ne fogyjon.
        Jól növeli a tej tápláló értékét, ha a tej zsírtartalmát növeljük. Az u. n. habtejszin háromszor olyan tápértékü, mint a rendes tej és ezért a tejet felében, harmadában keverhetjük tejszínnel anélkül, hogy a beteg a tej izét megváltozottnak, nem kellemesnek találná.

        Nagyon sok felnőtt ember gyermekkora óta haragszik a tejre és a világért sem akarja, különösen betegségében, - amikor is minden ember csökönyössége fokozódik, - a jó tejecskét elfogadni. Ezért megjavítható a tej ize kevés kávéval, kakaóval, teával. Ilyenkor azonban az a fontos, hogy a tejből vegyünk sokat, ne pedig a teához vagy kávéhoz öntsünk néhány csepp tejet, amely esetben a betegnek nem adtuk meg a megfelelő tápláló értéket. Jól növeljük a tej tápláló értékét, ha tojás sárgáját keverünk hozzá. Sok beteg szívesen veszi a tejsodót, amelybe még rendesen egy kis cukor és valami izjavitó, vanília vagy citrom is kerül.

        Ha igy napjában 4 tojást csapunk hozzá a beteg folyékony diétájához, evvel is fedeztük a napi tápanyag-szükséglet kb. 1/5 részét. Ugyanígy fokozza a tápláló értéket a cukor is. Ha sikerül a betegnek naponta 10 kocka cukrot (50 g.) becsempészni a kávéjába, teába, limonádéba, akkor evvel megint a tápanyagszükséglet 1/8 részét fedeztük. A beteg, különösen a lázas beteg válogatós, étvágytalan, a szája is ki van száradva, ezért mindig üditőleg hat nála egy kis változatosság az ételek elkészítésében. Ezért kell a tejet is különböző formákban bevinni, egyszer tejszínnel vegyítve, máskor tojással felverve, cukorral és egyéb izjavitókkal kiegészítve.

        A folyékony diétában közkedveltségnek örvendő erősítő táplálék a husieves. Erről a legtévesebb ismeretek vannak elterjedve. Nagyanyáink meggyőződése szerint egy csésze forró tyukleves több erőt adott, mint akármennyi tej. Ma pedig tudjuk, hogy a levesnek tápereje alig van, de egy jó leves mindenesetre kellemes érzést nyújt és ezért megbecsülendő. Tápértéke akkor van, ha benne 1-2 tojássárgáját elkeverünk, vagy ha egészen puha, pépes rizst vagy darát főzünk bele. Jelentékeny tápértéke van az u. n. krém-leveseknek, amelyben tejszín és vaj van, de éppen a lázas betegek nem szeretik az ilyen sűrűbb krémleveseket.

        A folyékony diéta összeállításnál nagyon jó szolgálatot tesznek azok a hűsítő italok, amelyek egyúttal valaminemü tápértékkel is bírnak. A limonádék, gyümölcsszörpök, tejszínes krémek, fagylaltok kellemes segítséget adnak a nehezen táplálható beteg ellátásában. Zselatinkrémek, amelyek a szájban egészen szétfolyósodnak, valamint egy kis borral készült borzselé is jól felhasználható. Adtunk már pl. ilyen zselében tifuszbetegeknek friss húsnak kicsavart levét.

        De be kell látnunk, hogy a legnagyobb változatosságra való törekvés mellett akárhányszor nem tudjuk elérni, hogy betegünk elegendő tápláló anyagot vegyen magához. Szerencsére a szervezet hosszú ideig tud ilyen differenciával megélni. Igen gazdaságosan berendezkedik és bár lefogy a beteg, mégis ha majd a táplálás lehetősége ismét előáll, gyorsan regenerálódik minden. Minden erővel, de leginkább okossággal oda kell törekednünk, hogy a beteg fogadja el a neki nyújtott különböző formájú folyékony tápanyagokat, mert minden kivétel nélkül elmondhatjuk, hogy a jobban táplált beteg jobban tudja leküzdeni a betegségeket.

        A zselével, a folyékony ételekkel rokon az aludttej, joghurt és kefir, amelyek szintén igen könnyen emészethetők. A különböző folyékony tápanyagok, tejlevesek stb. táperejét alkalmasan növelik meg a malátakivonatok (ehelyt megemlítjük a magyar készítmények közül a Sit-maltint, a Wanderer-féle ovomaltint), melyek ott, ahol a beteg szívesen veszi őket, jó szolgálatot tesznek.

        A folyékony tápanyagok közül nem hagyhatjuk ki a bort, sőt a sört sem, amelyek az étvágy fokozásában néha kitűnő szolgálatot tesznek és még tápértéküket is számításba lehet esetleg venni. Természetesen alkohol csak akkor adható, ha azt az orvos kifejezetten előírja."

        (Az egészség enciklopédiája - Dr.Jakab László igazgató-főorvos)

        Tej és tejtermékek - Miért érdemes fogyasztani?

        Cukorbetegség - Mennyi a napi tejfogyasztás ajánlott mennyisége?>>

        A pajzsmirigy-betegségek diétája>>

         


           "Az embernek a természetében rejlik hogy szeret segíteni magán. „Segíts magadon, az isten is megsegít", elvet a konyhaművészetben is sokat alkalmazzuk. Ott kezdődött a legnagyobb ilyen segítség, amikor az ősember nem ropogtatta a buza magját nyersen, hanem valahogyan rájött arra, hogy megőrölje és kenyeret készítsen belőle. A keményhéju buzaszem sok salakanyagot tartalmaz, a modern malmok ledarálják róla a korpát és visszamarad a mag belsejéből a finom fehér liszt, amely salakanyagban sokkal szegényebb. A kelesztéssel megpuhított fehér kenyér sokkal könnyebben megemészthető, mint a korpás barna lisztből készült, tömöttebb összeállásu barna kenyér. A beteg embernek általában a fehér kenyér, a zsemlye egyik legjobban emészthető könnyű eledele.

        Az ősember korán rájött már arra, hogy a nyers hus nehezebben rágható, mint a sült hus s azóta már pontosan tudjuk, hogy a sütés és főzés nagyszerű előkészítője és megkönnyítője a gyomor és bél munkájának. A nagyon puhára főtt becsinált csirke vagy borjúhús sokkal kevesebb munkát ad a gyomornak és a beleknek, mint az angolosan, félig  nyersen készített bélszinszelet.

        A főzelékeket is nagyon jól előkészíti a főzés az emésztésre. Nem tudom, hogy mikor kezdték először a megfőtt főzelékeket szitán áttörni, de bizonyos, hogy az volt a legjobb diétás megérző, aki ezt először megcsinálta. A szitával előre elvégezzük a bélcsatorna kiválasztó munkájának nagy részét. Közismert dolog, hogy a beteg ember is jól birja a burgonya, paraj, borsó stb. püréket.

        Könnyű tehát az az étel, amit a gyomor hamar emészt meg és továbbit, amely kevés salakanyagot tartalmaz és amelyik az emésztés céljaira jól van elkészítve, törés, sütés, főzés által.

        Előbb mondottuk, hogy a vajnak, zsirnak nincsen salakanyaga, puha anyagok lévén, a nyálkahártyát sem izgatják, mégis közismert dolog, hogy a túlságosan zsirosan készitett ételek nehezen emészthetők. Ennek az az oka, hogy a sok zsir bevonja az ételrészeket annyira, hogy elzárja azokat a gyomor és bél emésztőnedveitől; ezért a kimélendő gyomorba csak kissé zsírozott ételek kerüljenek.

        Sok egyéb feltétel mellett azonban van még egy, a legfontosabb, amelyről sohasem szabad megfeledkeznünk.

        Sohasem könnyű az az étel, amelyik nem izlik. Egész emésztési berendezésünk, de különösen a gyomor szoros kapcsolatban van a tetszéssel, a vággyal, a lelki jó érzéssel. Tudjuk évezredek óta, de a tudomány is pontosan beigazolta, hogy abban a pillanatban, mikor az ember meglátja a kívánt ételt (állatkísérletekkel is bebizonyították), nemcsak a nyálfolyás indul meg a szájban, hanem a gyomor is kezd már megfelelő módon dolgozni és kiválasztani.  A gyomor másként dolgozik, ha hust kap és másként, ha kenyeret. Mindenféle fajta ételre a maga speciális emésztőnedveivel reagál. Ezért, aki beteget akar táplálni, az mindig számoljon a beteg egyéni kívánságaival is.

        A sokféle könnyű étel közül tehát azt kell kiválasztani, amelyiket a beteg is szívesen fogad el. Ezért fontos az, hogy az ételek hogyan néznek ki, s hogy az ételeket milyen módon kínáljuk a betegnek. Nagyon sok gondot kell tehát fordítani az ételek külső formájára, a tálalás ízléses módjára, s a beteg azon kívánságaira is, hogy az ételeket melegen, vagy hidegen, édesebben vagy keserűen óhajtja-e.

        Már óvatosabban kell eljárni a fűszerekkel szemben és az orvos különös rendelete szerint szabad csak fűszerezni, mert az egyes fűszerek káros hatásúak is lehetnek, amit a beteg és családja természetesen nem tudhat. Némely betegnél a sós étel káros, másoknál pedig a savanyu. A betegek részére való főzéshez általában véve kevés vagy semmi fűszer sem használandó. Kevés sóval kell készíteni az ételeket, mert ha az orvos megengedi, akkor utólag kevés sóval, egy kis citrommal, vagy cukoral az étel a beteg szájaizéhez könnyen hozzájavitható.

        Hogy az olvasó félre ne értsen engem, újból hangsúlyozom: a diétás koszt nem azt jelenti, hogy minden beteget ilyen vagy olyan könnyű étrend mellett kell tartani, hanem csak azt, hogy szabályozottan, meghatározott ételekből és pedig leggyakrabban tényleg könnyű ételekből kell összeállítani a beteg étlapját. A példa kedvéért megemlítem, hogy van olyan beteg is, akinek makacs székrekedése ellen éppen salakdus ételeket adunk, korpás liszttel készitett Graham-kenyeret, sok főzeléket, sok gyümölcsöt; van olyan beteg, akinek szabad bármilyen nehezebb ételt is fogyasztania, csak éppen hust nem, akkor ennek a betegnek a diétája ezen szabályok szerint készítendő. Éppen emiatt minden diétás étkezés megállapítására egyedül az orvosi rendelés lehet mérvadó.   

        Hogy az orvosok gyógyító munkájában a beteg családja jó segítség lehessen, hasznos, hogy minden anya, feleség értsen a diétás konyhához, hogy megérthesse és végrehajthassa az orvos minden rendelkezését. Bármilyen fajta megbetegedésről legyen is szó, a beteg táplálkozásánál mindig szóba kerül az, hogy milyen formájú, minőségű ételeket szabad a betegnek adnunk és hogy miből mennyit. A beteg embernél az ételek minőségére és mennyiségére kell elsősorban  figyelemmel lenni eltérőleg az  egészséges embertől, ahol a kvalitás és kvantitás is kiegyenlitődik az ösztönszerű beállítások révén.

        Sok betegség van, amelynek gyógyításában legnagyobb szerepe éppen a diétának van. Különösen ilyen a cukorbetegség, igen nagy szerepe van a diétás táplálkozásnak a vesebetegek, valamint a gyomor- és bélbetegek gyógykezelésében is.

        Minden beteg diétájának elrendelésénél, bármilyen ételt is akarunk a betegnek adni, mindig eldöntendő, vajon gyomrának vagy belének állapota mely étkezési formát engedi meg. Ezért részletesebben meg kell beszélnünk bizonyos diétás formákat."

        (Az egészség enciklopédiája - Dr.Jakab László igazgató-főorvos)


           "Ezek után könnyen érthetővé válik, hogy általában véve az az étel könnyebb, amelyiknek megemésztése könnyebben, rövidebb idő alatt megy végbe, az az étel tehát, amelynek sok a nemes alkatrésze és kevés a salakja.

        A szájat, a nyelőcsövet, a gyomrot, a beleket, szóval az egész emésztőrendszert finom hártya boritja; ez a finom hártya végzi el a belekben a felszívódást; természetes dolog, hogy durva, kaparó, maró anyagokkal szemben ez a hártya sokkal érzékenyebb, mint a sima felületű táplálékokkal szemben.
        Könnyebb étel tehát az, amely önmagában véve már pépes vagy folyékony, amelyik nem erősen savanyu, vagy paprikás, tormás, mustáros, nem csipős, nem ingerlő a finom nyálkahártyákra nézve.
        Képzelem, hogy egyik-másik olvasóm kételkedően rázza meg erre a fejét, mert ő a paprikás ételeket nem érzi erősnek, kaparónak. Ezeknek a kételkedőknek azt felelem: minden rosszhoz hozzászokik az ember; aki először eszik életében paprikás ételt, annak bizony kaparja a torkát és égeti a gyomrát. A megszokás tompítja el finom, jó ösztönü megérzéseinket.

        Röntgenfevételekkel, és a gyomorból próbának kivett ételekből megállapítást nyert pl. az, hogy 1 dl. tej kb. 1/2 óra alatt a gyomornak bucsut mond már, amíg 100 gr. hus csak kb. 3-4 óra alatt emésztődik meg a gyomorban. A tejen az emésztőrendszernek már kevés változtatni valója van, viszont a húson sokat kell változtatnia, hogy megfelelő módon alkalmassá váljék az emésztésre.

        Ezért ezen emészthetőség sorrendjében felsorolunk itt egyes ételeket:

        A gyomorból eltávoznak 1-2 óra alatt:

        1-2 dl. tiszta viz vagy tej, 2 dl. tea v. kávé v. kakaó v. sör v. könnyű bor v. husieves, 1-2 lágyra főtt tojás.

        2-3 óra alatt:
        2 dl. tejeskávé v. k&kaó 3-5 dl. viz v. sör v. tej
        2 drb. nyers tojás v. kemény tojás v. omelette 200 g. ponty v. csuka v. kecsege v. tőkehal főzve 250 g. borjuvelő
        150 g. spárga v. burgonyapüré v. cseresznyekompot v. karfiol 70 g. fehér kenyér v. kétszersült.

        3    óra alatt:
        150 g. galamb v. csirke v. borjubecsinált 150 g. sovány főtt marhahús v. főtt borjúhús 100 g. nyers v. főtt sonka
        150 g. burgonyafőzelék v. paraj v. rizs v. sárgarépa v. kalarábé.

        3-4 óra alatt:
        100 g. borjú- v. marhasült 150 g. alma v. uborkasaláta.

        4    óra alatt:
        150 g. beefsteak v. sült csirke v. sült kacsa és liba
        150 g. sóshering v. borsó v. babfőzelék
        150 g. párolt marhanyelv.

        Azt is emitettük már, hogy a beteg gyomor jobban türi azokat az ételeket, amelyeknek kevesebb a meg nem emészthető salakanyaga. Úgyszólván alig van salakanyaga a tejnek, tojásnak, a finom fehér lisztből készült kenyérnek, keksznek, nincsen salakanyaga a cukornak, vajnak, zsírnak, olajnak; kevés salakanyaga van (2-10%) a bőrétől megfosztott csirkehúsnak, a borjúhúsnak, borjumirigynek, - velőnek, vesepecsenyének; több már a salakanyaga a bőrös húsnak, inashusnak, sok salakanyaga van a gyümölcsnek, legtöbb pedig a főzelékeknek, különösen a hüvelyeseknek káposztaféleknek."

        (Az egészség enciklopédiája - Dr.Jakab László igazgató-főorvos)


           "Ez a pár példa világosan bizonyítja, hogy a beteg ember elvesztett ösztöne helyébe a tudásnak kell egyrészt korlátot állítania, másrészt pótolnia kell a szükséges, de hiányzó kiválogatást. Azért mindenkinek tudnia kell valamit abból, hogyan táplálkozzék a beteg ember.

        Természetesen a beteg ember táplálkozása nem lehet sablonos és mindig egy húron pendülő. A sokféle betegség sokféle diétás ellátást kiván, azért tehát, ha valakiről azt halljuk, hogy diétát tart, abból még nem tudhatjuk azt, hogy milyen koszton él. Az egyik beteg diétája az, hogy csak tejet iszik, a másiké az, hogy husnélküli ételeket kap, egy harmadiknak szabad hust, de nem szabad mindenféle fajta főzeléket ennie, a cukorbetegnek pedig nem szabad cukrot, tésztát enni. Az sem biztos, hogy mindennap egyformafajta ételekből áll a diéta. Ezért tehát a diétás koszt csak annyit jelent, hogy a betegnek szabályozottan és meghatározott ételekkel kell élnie.

        Hogy melyik betegnél milyen diéta tartandó be, azt csak az orvos állapíthatja meg megfelelő vizsgálat után, azért minden beteg orvosa előírásához tartsa magát, mert a beteg és családja az előírás célját csak igy érheti el, s csak akkor járhat el annak megfelelően.
        Mielőtt részletesen vagy részletekben megbeszélnénk a különböző betegségeknél előirt diéták elkészítésére vonatkozó tanácsokat, előbb egy pár általános tudnivalót kell megtanulnunk.

        Egyik legáltalánosabban adott tanács az, hogy csak könnyű ételeket szabad a betegnek adni. Tehát kérdezzük, hogy melyek is azok a könnyű ételek?

        Hogy a „könnyű ételek" fogalma milyen relatív, arra jellemző az az ismert adoma, hogy a töltött káposzta a magyarnak orvosság, a németnek méreg. De hát azért nem mernék én egy lázas magyar honfitársunknak sem töltött káposztát rendelni.

        A természetes észjárás azt az ételt tartja könnyűnek, amit a beteg gyomra fájdalom, vagy kellemetlen érzés nélkül tűr el. Ha igy határozhatnánk meg a könnyű ételek körét, akkor is nagy egyéni különbségekre akadnánk. A fejlődő kis ember, a gyermek gyomra és bele természetszerűen nincsen még durva ételek megemésztésére ránevelve s az anyatej mellett igen jól fejlődik. A tej az a szerencsés táplálék, amely természetes formájában is jól megemészthető a zsenge, fejletlen bélben is. Mégis sok ember van, aki tej ivása után gyomrában nyomást érez, a tej gyakran bél-csikarást, sőt hasmenést is idézhet elő.

        A sokezeréves tapasztalat, amit józan emberek, orvosok gyűjtöttek és amelyeket ujabban a tudományos vizsgálatok is megerősítenek, sorozatba szedte össze azokat az ételeket, amelyek a gyomornak és bélnek a legkevesebb munkát adják és az egész emésztőrendszert legkevésbé veszik igénybe.

        Az emésztésnek az a célja, hogy a gyomorba bevitt sok különböző ételből kivonja az ember fentartásához, munkájához szükséges anyagokat. Az ételekben lévő tápláló anyagok igy bejutnak a vérbe és ezeket az anyagokat a vér viszi szét az emberi szervezet legapróbb porcikáiba is. Folyékonnyá kell tehát lennie a húsnak és minden más szilárd ételnek is, hogy bejuthasson a vérbe.

        A szájban már előkészítjük az ételeket az emésztéshez, apróra rágjuk azokat, s igy kerülnek bele a gyomorba, ebbe a nagyszerűen berendezett vegyi laboratóriumba, ahol folytonos mozgás közben összekevertetnek a gyomor által készitett emésztőnedvekkel. A gyomor csak félig emészti meg a belekerülő ételeket, aztán apró porciókban továbbadja a bélnek, ahol az emésztés munkája teljes befejezést nyer. A gyomorból ritmusosan továbbitott ételek teljes megemészthetősége végett azokat teljesen el kell folyósítani. A májnak, a hasnyálmirigynek és a bélmirigyeknek szakadatlan munkájával ujabb emésztőnedvek keverednek a félig pépes, félig már folyékony táplálóanyagokhoz, amelyeknek felszívódásra alkalmas és a szervezet táplálása szempontjából fontos része teljesen elfolyósodik, mig a szervezetre szükségtelen alkatrészek esetleg változatlanul, mindig továbbjutva a bélben, mint salakanyag - bélsár távoznak el. A bélfalak nagyszerű berendezése folytán a most már folyékony tápanyagok felszivatnak, belejutnak a vérbe, amely aztán szétfut velük a szervezet minden kis részébe...."

        (Az egészség enciklopédiája - Dr.Jakab László igazgató-főorvos)



      • Blog leírása

        Hol tartott az orvostudomány az 1800-as években? Mennyit tudtak az emberi testről, az egészséges életmódról, a gyermek fejlődéséről? Mi volt a gyakorlat a betegségek megelőzésében, gyógyításában? Mik voltak a leggyakoribb betegségek és az elsősegélynyújtás irányelvei? Ezekre és még sok egyéb kérdésre kaphatunk választ sorozatunkban.
        Látogatás: 184504 alkalommal

        A blogban írottak nem képezik a WEBBeteg orvosi tartalmának részét, azok igazság-, és valóságtartalmáért portálunk felelősséget nem vállal.

      • Hirdetések
      • Saját oldal

        Ajánlja az oldalt!

        Ajánlja ismerősének a WEBBeteg oldalát!

      • Hirdetések
      • Archívum