• Évszázados tanácsok
        WEBBeteg blogja

        Az egészséges ruházkodás

           "A ruházkodásnak ma tulajdonképen két célja van, az egyik esztétikai, a külső megjelenést akarja megfelelővé tenni, a másik cél pedig higiénikus, a test védelme a külső befolyások, különösen a melegveszteség ellen.

           Bennünket a két cél közül csak az utóbbi érdekel, az első csak annyiban, amennyiben hibás esztétikai szempontok következtében a ruházkodás, sajnos, még mindig nagyon gyakran kerül ellentétbe az egészségtan követelményeivel, bár ezen a téren az utóbbi évtizedekben jelentékeny haladást kell konstatálnunk. A ruházkodás általában könnyebb lett, lazább, eltűnt a halcsontos fűző, a keményített ingmell is veszít jelentőségéből, a magas gallér sem divat és szerencsésen átestünk a normál Jáger-ing korszakán is. Azért természetesen még mindig nem tesz eleget a ruházkodás teljesen az egészségügyi követelményeknek, amint azt a ruházkodás feladatának megmagyarázása közben látni fogjuk.

           A ruházkodás első feladata a test melegveszteségének csökkentése. Állati őseink szőrruhát viseltek és evvel szabályozták a test hőegyensúlyát. Az ember elvesztette a szőrruhát és részben állati, részben növényi szőrökből, fonalakból készített mesterséges szövetekkel védekezik a hideg ellen. A külső levegő legerősebben akkor hüt, ha mozog; ugyanolyan hőmérsékletű levegőben szeles időben sokkal jobban fázunk, mint csendes időben. A mozgó levegő ugyanis a testfelület párolgását erősen fokozza, az izzadság gyorsabban elpárolog, az ehhez szükséges meleget pedig a testből szerzi. Ha a mozgó levegő a test felületéről távozó vizpárákat magával ragadja, a páraképződés gyorsabb, a lehűlés erősebb.

           A levegő maga nagyon rossz melegvezető és a melegveszteség ellen védelmül legcélszerűbben a nyugvó levegőréteg szolgálhat, amilyen például kettős ablakok között, vagy pedig a hideg szélnek kitett házak kettős fala között tölti be melegvédő szerepét. A ruházat is elsősorban ezen az uton csökkenti a melegveszteséget, a ruha és a test között nyugvó légréteg keletkezik, de ilyen légréteg van magában a szövet likacsaiban is és ez a légréteg tulajdonképen az, ami a külső hideg ellen megvéd bennünket. Minél vastagabb ez a nyugvó légréteg, annál kisebb a melegveszteség, ezért melegebb a többrétegű ruha, ezért fázunk szük keztyüben (a szűk keztyü alatt nincs levegőréteg) és a prémek azért oly erős melegtartók, mert a szőrszálak között nagymennyiségű nyugvó levegő marad meg. Az állatok hidegben felborzolják szőrözetüket és evvel növelik a szőrök közötti levegő mennyiségét. Az ember hidegben több réteg ruhát vesz fel. A ruházat melegítő hatása tehát elsősorban az alatta nyugvó légrétegtől függ; ezért a lyukacsos szövetek is melegek lehetnek és még a fátyol is melegíti az arcot, mert mögötte szintén relatíve nyugvó levegőréteg marad.

           A ruházat azonban azálal is kiméli a test melegét, mert megakadályozza a test melegsugárzását a környezetbe. Legjobb melegvédelem volna a teljesen légmentes, például gummiszövet, ha viszont a levegőtől való teljes elzárkózásnak nagy hátrányai nem volnának. A bőrfelületről történő párolgás ugyanis nemcsak a melegszabályozás szempontjából szükséges, hanem az izzadságban egyúttal a testből mindenféle bomlástermékek is távoznak, amelyeknek visszatartása a test felületén egészségileg nagyon káros. Ha a test felületéről az izzadtság eltávozását teljesen meggátoljuk, például vizátnemeresztő lakkal festenők be az egész testet, az igy preparált ember nem maradhatna életben. Ezért pusztulnak el azok is, akiknél a testfelület nagy része, ha csak könnyű, égést is szenved, mert a sérült bőrfelületen megszűnik az izzadságmirigyek működése. Légáthatlan ruházkodás tehát nagyon káros, úgyhogy az eső ellen védelmül gummiköpenyeget valóban csak az okvetlenül szükséges időn át használjunk és általában célszerűbb a vízhatlan lodenszövetből készült esőköpeny.

           A ruházatnak tehát olyannak kell lenni, hogy kellő védelmet nyújtson a hideg ellen, de emellett ne akadályozza meg a bőr felületéről az izzadság elpárolgását és tegye lehetővé a gázcserét. A tágan, lyukacsosán szőtt szövetek és vásznak célszerűbbek, mint a finom fonalakból szorosan szőtt szövetek! A keményités is eltömi a lyukacsokat és ezért az egészségtan szempontjából csak örömmel lehet üdvözölni, hogy a keményített ingek mindinkább kimennek a divatból.

           Amilyen rossz melegvezető a levegő, olyan jó melegvezető a víz. Ezért van, hogy nedves ruhában sokkal jobban fázunk. Ehhez járul az is, hogy a nedves ruha a testhez tapad, tehát hiányzik a védő levegőréteg. Nagy melegben kellemesek a táglikacsu fehérnemüek, mert az izzadságot gyorsan áteresztik, nem nedvesednek át. Az egyes szövetfajok között azonban nagy különbség van. A pamutvászon szálai a nedvességtől teljesen összetapadnak és semmi levegő sem marad közöttük. A gyapjuszálak ellenben ruganyosak, nedvességtől sem tapadnak teljesen össze, mindig marad közöttük levegő. Ezért hidegben a gyapjú sokkal jobb melegvédelmet ad, annyival is inkább, mert a gyapjú maga is rosszabb melegvezető, mint a növényi rostok, tehát a len, kender, vagy a gyapot rostjai. Nyáron a vászon jobban hüt, éppen azért, mert jobb melegvezető és azonkívül jobban a testhez fekszik, mint a borzasabb gyapjuanyagok. A fehérneműnek tehát puhának kell lenni, amellett olyannak, hogy a nedvességet könnyen felszívja és ennélfogva az izzadság ne csapódjon le a bőrfelületen. Lyukacsos vászonból készült alsóruha nyáron is, erős izzadás mellett is, kellemes, mert alatta a bőr csaknem teljesen száraz marad, mig a sima, sürüszövésü vászon átnedvesedik és a testhez tapad.

           Használat közben a gyapot és az abból készült szövetek veszítenek melegtartó hatásukból, mert a gyapot szálai összeesnek és sokkal kevesebb levegőt tartanak meg maguk között, mint kezdetben. Ezért az uj vattás paplan vagy kivattázott ruha sokkal melegebb, mint a régi, amelyben a vatta már összeesett.

           Általában nagyon fontos, hogy a ruházat ne legyen túlságosan meleg és másrészt könnyen alkalmazkodjék a változó hőmérsékleti viszonyokhoz. Nem célszerű ugyanabban a ruhában tartózkodni télen kint a szabadban és a szobában. Ezért célszerűtlen télen melegítőül gyapjú alsóruhát, vastag Jaeger-ingeket hordani, mert azt a szobában sem lehet levetni. Célszerűbb ellenben az ujabban ismét divatba jött gyapjumellények viselése, mert ennek változtatásával könnyen alkalmazkodhatunk a külső vagy belső hőmérsékleti viszonyokhoz.

           A ruházatnak a szine is szerepet játszik egészségügyi szempontból. Tudjuk, hogy a sötét szövetek jobban melegítenek, mint a világos színűek; ezért volt szokásban, hogy a téli ruhák általában sötétebbek, mint a nyáriak. A sötét szövetek azonban nemcsak jobb melegtartók, hanem hátrányos tulajdonságuk is van, hogy t. i. a fénysugarakat visszatartják, már pedig a bőrre nagyon jó hatással vannak a napsugarak. A mindinkább divatba jött strandfürdőkben mindenki tapasztalhatta, milyen kellemes a bőrt a világosság és a napsugarak hatásának kitenni. Mivel azonban életünk nagy részét még sem a strandfürdőben, hanem ruhában felöltözve töltjük, célszerűbb világosabb szinü szöveteket választani, amelyek legalább bizonyos mértékig áteresztik a fénysugarakat."

        (Az egészség enciklopédiája – Dr. Madzsar József egyet. m. tanár)