• Évszázados tanácsok
        WEBBeteg blogja

        A fizikai gyógyitás tényezői - 10. rész

           "... A hőkezelések. Az általános részben emlitettük, hogy a hőhatások, a hideg s a meleg nem közömbösek a test élettani körülményeire.

           A hőhatásokról általában tudnunk kell azt, hogy amennyiben azok a test bőrének mintegy 27 R foknyi átlagos hőmérsékletétől fel- és lefelé nem nagyon eltérőek, ugy azok általában azonos természetűek. Az idegrendszerre való hatásuk utján az anyacserére, az erek tevékenységére és a kapillárisok összehúzódó képességére serkentőek.

           A magasabbfoku hideg és meleg rövid alkalmazása is a szöveteket, különösen az ereket összehúzódásokra ingerlik, az összehúzódásra tartósabb tágulás következik.

           Az állandóan ható hideg az anyagcserét lefokozza a vérnek s a testnedveknek surlódóképességét (viscositását) csökkenti. A meleg ezzel szemben a viscositást felfokozza. Mind a kettő a fehér vérsejteknek nagymérvű odaáramlását idézi elő s különösen a vér és a nyirok közötti anyagcserét emeli. Innen magyarázható a hőhatásoknak hideg és meleg borogatás alakjában tapasztalatilag régóta tulajdonított gyógyhatása. Tagadhatatlan ugyanis, hogy ahol a fehérvérsejtek (leucociták) nagyobb számban jelen vannak, ott egyúttal a szervezetnek mikroroganizmusok ellen küzdelme is élénkebb és eredményesebb.

           A nagyon szélső hideg alkalmazása a baktériumok fejlődését gátolja és az anyagcserét nagy mértékben lecsökkentvén, egyúttal a baktériumok által termelt mérgek vérbejutására hat korlátozóan és az idegérzékenységet is csökkenti. De hatása éppen ezért veszedelmes is.

           A lefokozott anyagcsere hatása alatt a szövetek élettani tevékenysége, tehát védő működése is bénult; az odarögzített mérgek fehérjemegovlasztó hatása jobban érvényesül, - éppen ezért a jég-hőmérsékleti hideg alkalmazásával nagy megfontolással kell eljárnunk.

           Amint a körülmények megengedik, igyekeznünk kell a nagyon hideg, a jég tényezőkről, középhőmérsékletü hideg vagy meleg alkalmazására áttérni.

           A tul nagy meleg, a forró hőmérséklet bármely közvetítő utján alkamaztassék is, ugyancsak könnyen veszedelmeket okozhat és az anyagcsere lecsökkentése mellett fehérje-megalvadásokra, szövetroncsolásokra, röviden: égési sérülésekre vezethet.

           A hőhatások - mint ahogy emlitettük - ha bizonyos keretek között mozognak, nemcsak a szervezet egyetemes anyagcseréjét emelik, hanem az egyes mirigyek a ki- és elválasztó szerkezetek tevékenységét felfokozzák, tehát hideg rövid behatása után és meleg tartós behatása alatt és következtében az izzadságmirigyek és a vese, valamint a tüdő élénkebb működését észlelhetjük.

           A hideg és meleg rövid behatásai az idegrendszer érzékenységét is felfokozzák, míg ugyanezeknek hosszabb ideig való alkalmazása az érzékenység és vezetőképesség csökkenésére vezet.

           A hideg és meleg észszerű alkalmazása a légzés mechanizmusát is, tehát nemcsak a légzés kapcsán történő anyagcserét, kedvezően befolyásolják, de viszont hőhatásuk a légző mozgásokra is csillapítóan hat.

           A hő alkalmazásához a legkülönbözőbb eszközök utján jutunk. A leg-. primitívebb mód hideg, vagy meleg természetes alkalmazására a levegő, vagy viz felhasználása.

           A jégzacskó, a borogatás, a részleges, vagy teljes vízfürdő, az állandó hőmérsékletű viz hidegét, vagy melegét közvetítő különböző alakzatú fém csőrendszerek (Leiter-féle hűtő és melegítő készülékek), a villanyos uton, vagy egyéb eszközökkel melegített hőszekrények, hideg, vagy meleg homokzsákok, korpás zacskók, iszapcsomagok és sok minden egyéb lehetnek a hőhatás közvetítői. ..."

        (Az egészség enciklopédiája - Dr. Melha Armand főorvos)