• Évszázados tanácsok
        WEBBeteg blogja

        A fizikai gyógyitás tényezői - 9. rész

           "... Ahogy a masszázsnál rokonelv alkalmazása arra vezetett, hogy a jó eredmény érdekében nem az erőbehatások mérvét, hanem azok gyakoriságát és tartalmát igyekeztünk fokozni, ugy itt a mozgékonyság fejlesztése érdekében végzett akár gép, akár kézerejü, akár cselekvő, akár szenvedő műveleteinknél ugyancsak nem erőbehatásaink ereje, hanem azok tartama, vagy gyakorisága utján igyekszünk a gyógyeredmény, a mozgás fokozásának elérésére.

           Műveleteinknél igen kicsiny megterhelésekkel dolgozunk s a sulyokkal sokáig terheljük a nyújtandó szöveteket. Ha pedig a mozgási határokon belül mozgásokat végeztetünk, e mozgások számát mind nagyobbra és nagyobbra fokozzuk. De különös figyelmet helyezünk arra is, hogy a gépekben való mozgási eredmények a naphosszat való otthoni, vagy bárhol történő gyakorlással megtartassanak, sőt fejlesztessenek. Sulyok, célszerű tárgyak adatnak a beteg kezébe, hogy azokkal naphosszat célszerű gyakorló müveleteket végezzenek. Az alsó végtag korlátolt mozgathatóságánál gyakran megismétlendő gyógytorna-mozdulatokat irunk elő.

           Mivel azonban a gyógyuló vagy gyógyult hegek és zsugorodott szövetek rugalmassági foka nagyon korlátozott és ebből kifolyólag legnagyobb kitartással alkalmazott gyógymechanikai műveletek is gyakran csak igen mérsékelt eredményre vezettek, kézenfekvő volt, hogy az érdekelt szövetek rugalmasságának, nyújthatóságának fokozása érdekében kisegitő gyógy-tényezőket keressünk. Két ilyen tényező adódott idők folyamán: az egyik a meleg, a másik a szövetellágyitó, kötőszövetpuhitó gyógyszerek. Ezeknek alkalmazásáról azonban külön fejezet alatt foglalkozunk. Itt csak annyit említünk meg, hogy a nyújtandó szövetek mechanikai eszközökkel való kitartó befolyásolása, nyújtása a segitő eszközöknek megfelelő igénybevétele mellett ma már oly szép eredményekre vezet, hogy nagyon sok esetben reménytelennek látszó és hosszú éveken át fennállott zsugorodott izületek és izomcsoportok teljes mozgékonyságát visszaadni sikerült.

           A gyógymechanika speciális feladatai körében a legnagyobb területet a baleseti és betegségi utókezelés foglalja el. De igen lényeges területet foglal el a testegyenesités, testfejlesztés működési területe is.

            Különösen a háború alatt, de már a háború előtt is a Zander-gépek drágasága miatt és azért is, mert a betegségi és gazdasági okokból nehezen kimozdítható betegek Zander-intézetekbe nem juthattak, a gyógymechanikai elvek alkalmazását a beteg ágya mellett, vagy otthonában, kórházakban és üdülőhelyeken improvizációkkal igyekeztek helyettesíteni. Eme kezdeményezések nem kevés helyen az improvizáló egyének találékonyságának és ügyességének, valamint általános orvosi műveltségi fokához képest változó, nem ritkán nagyon szép eredményt mutattak fel.

           Improvizált gyógymechanikai eszközöket különösképpen egyes izom-csoportok fejlesztésére és izületeknek mozgékonnyá tételére szoktak igénybe venni.

           A nagy háború alatt láttunk pajtákat, iskolatermeket a legcsodálatosabb eszközökkel benépesítve. Szétlőtt ágyú kereke, gránáttól roncsolt kerékpár-részek, varrógép-pedálok, bölcsők, fogaskerekek, szántalppal ellátott székek, oldalt fektetett iratszekrények, csodabogaraknak látszó csigaszerkezetek egész tömkelegét figyelhettük meg s a formák és eszközök emez össze-visszaságában egy irányitó elv gyönyörű rendet és életet lehelt: minden készülék valamely testrészt rögzített s az attól távolabbi testrészt mozgatta vagy mozogni engedte.

           A készülékek célja ugyanis, hogy valamely testrésznek mozgását, vagy mozgatását elkülönítetten és lehetőleg adagolva végezhessük vagy végeztessük. Hogy ez a müvelet megtörténhessék, a test törzséhez közelebbfekvő részt, adott esetben magát a törzset rögzítenünk kell, hogy aztán a beteg, illetve korlátozott mozgású ízület mozgásait adagolhassuk.

           Hogy egy példával éljek, szükségem van a sérült térd gyógymechanikai kezelésére és nem vagyok Zander-gyógyintézet közelében, de mint harctéri improvizátornak van a közelemben egy használatlan iratszekrényem. Az iratszekrényt oldalt fektetem és pedig ugy, hogy az ajtó zára alul essék. A zárat eltávolítom, hogy az ingaképpen a szekrény belsejébe túltenghessen. Ha a szekrény tetejére ülök és combomat térd felett hevederrel a szekrényhez rögzítem, lábfejemet pedig a kinyitott ajtóhoz szíjazom, már egy ingakészülékem van, amelyet kezemmel rögtön szabályozhatok is, ha az ajtón keresztbe alszáram mentén a jobb karomig felhajló lécet szerkesztek és ezzel az ajtónak térd-ízületemre ható súlyát csökkentem vagy fokozom. Ugyanezt tehetem bármely deszkaasztalon is, amelynek végére mozgatható deszkát helyezek s ez esetben az asztal lapjára ülök, combomat erre rögzítem s az alszárat a lelógó deszkára. A deszka végére súlyt helyezhetek, hogy az ingakészülék a zsugorodott ízületre nyujtólag hasson, de helyezhetek egyszerű csigához vezető, homokzsákban végződő zsineget, mely esetben az Ízületre ható erőt, súlyt adagolhatom.

           Hasonló miiveletet végezhetek kezemmel vagy alkarommal, vagy akár ujjaimmal is, csak arra kell ügyelnem, hogy az érdekelt ízülettől a törzs felé eső rész, a könyöknél a felkar, a kéztőizületnél az alkar rögzittessék, az ingó részhez pedig a beteg izületén tuli rész: a könyökizületnél az alkar erősíttessék s a súlyokat az ízület szöveteinek ellenállásához igazítsuk. Ha egyes ujjpercek mozgékonyságát akarom felfokozni, az elv akkor sem változik, de az ujjak legtávolabbi izeinek mozgathatósága érdekében a kézre kesztyűt kell húznom s a kesztyűujjak végére horgokat kell elhelyeznem, mert az apró ujjpercekre biztos rögzítőket alkalmazni egyébként nem tudunk.

           A bokaizület mozgatására a varrógép alvázát láttuk alkalmazni, a csipő-izület mozgatását befedett bölcső segítségével improvizálták s a comb mozgatására egy asztal fölé elhelyezett, ferde síkban álló kocsikerék szolgált, amelynek küllőjén mozgatható szánkóra erősitett lábszárvédő foglalt helyet abból a célból, hogy a combbal a lábszárvédő különböző beállítása mellett kisebb vagy nagyobb alapfelületü kup legyen megrajzolható, vagyis a comb körkörös mozgása mind kiterjedtebbé és kiterjedtebbé fejlesztessék. ..."

        (Az egészség enciklopédiája - Dr. Melha Armand főorvos)