• Évszázados tanácsok
        WEBBeteg blogja

        Első segély baleseteknél - Zúzódás, rándulás, ficamodás és csonttörés

           "A zúzódás valamely kemény, tompa, esetleg lapos tárgynak testünkre gyakorolt hatása által, mint például ütés, lökés, esés vagy ráesés által kelet­kezik. A zuzódástól szétszakadhatnak a véredények is a bőrben, a bőr alatt és a belső szervekben. Néha zúzódás után a bőrön alig lehet valami csekély elváltozást látni. Ennek ellenére az mégis nagyon súlyos, sőt halálos is lehet.

           Zúzódás nyomán rendszerint a bőr alatt vérömleny van. A sérült hely meg van duzzadva és a kiömlött vértől eleinte kékesvörös szinü. Ez a szin lassankint barna, sárga és zöldes lesz. A zúzódás fájdalommal és a mozgáskorlátozott voltával is jár. Első segélynél a sérült testrészt tegyük nyuga­lomba és rakjunk rá hidegvizes borogatást vagy jégtömlőt. Ha a sérülés például az agyat, a gyomrot, a máját érte, vagy általában valamely fontos szervet ért, hirtelen halált is okozhat, vagy legalább is súlyos tüneteket hoz­hat létre, például agyzuzódásnál, hányást, ájulást, tüdősérülésnél véres köpetet stb.

           Ilyen esetben haladéktalanul küldjünk orvosért és amig megérkezik, oldjuk ki a sérült ruháját és helyezzük el ugy, hogy a feje alacsonyabban legyen, mint a testének többi része. Locsoljuk meg hideg vizzel. A has sérülése esetén ne adjunk neki inni mindaddig, mig az orvos ezt meg nem engedi. Némi enyhülés céljából esetleg kis jéglabdacsot mégis nyújt­hatunk neki.

           A rándulás leggyakrabban a bokán és a lábon fordul elő. Nem egyéb, mint az izületi szalagok félrehuzódása vagy szétszakadása, ami néha a csont­végek zuzódásával is egybe van kötve. Rendszerint nem jár veszedelmes következményekkel. Tünetei: fájdalom és a vérkiömlés okozta duzzanat. Ha nem okoz vérömlést az ízületben, a sérült csakhamar a lábára lép és álla­pota megjavul, ha ellenben izületi vérömlés is történt, akkor nem tud a lábára állani.

           Az első segítség az, hogy a sérült végtagnak nyugalmat biztosítunk és a rándulás helyére hidegvizes borogatást vagy jégtömlőt rakunk. A sérült mindaddig ne próbáljon járni, mig fájdalmat érez. A sérült végtag masszá-lásának jó hatása szokott lenni, de masszálni csak akkor szabad, ha az orvos ezt megengedhetőnek találja.

           A ficamodásra népiesen azt szokták mondani, hogy a csont kiugrott a helyéből. Tünetei a következők: Az ízületnek feltűnő és rögtön észrevehető alakváltozása van; a rendes mozgékonyság akadályozott; mozgatásnál heves fájdalom jelentkezik. A ficamodást az orvosnak kell helyreigazítania, erre tehát a laikus kísérletet se tegyen. Gondoskodjunk nyugalmas fekvésről, kössük fel széles kendővel a kificamodott végtagot és tegyünk rá az orvos megérkezéséig hidegvizes borogatást. Aztán ne késlekedjünk a helyreigazit­tatással, mert az elhanyagolásból a sérültnek maradandó kára támadna.

           Törés. A csontok ütés, lökés vagy esés következtében darabokra tör­hetnek. Ha az eltörött csont keresztülszakitja a bőrt és láthatóvá válik, nyílt törésről szólunk, ha pedig annak ellenére, hogy a csont eltörött, a bőr ép marad, a törést fedettnek vagy csak egyszerűnek nevezzük. Az egyszerű törés aránylag veszélytelen, de ha nem vigyázunk vele, megeshetik, hogy a törött csont hegye áttöri a fölötte lévő bőrt és az egyszerű törésből nyilt törés lesz. A nyilt törésnél pedig nagy a sebfertőzés veszedelme, ami esetleg a végtag teljes elvesztését vonhatja maga után.

           Az eltört végtag látható módon elhajlik és megrövidül. A törés helyén rendellenes mozgathatóság van. A sérült fájdalomról panaszkodik, amely minden mozgási kísérletnél nagy mértékben fokozódik. Ha az eltört csont végei véletlenül egymáshoz érnek és egymás fölött súrlódnak, csontrecse­gést lehet hallani.

           A sérült részt nyugalomba kell helyezni és hidegvizes ruhával kell boro­gatni. A törzsön vagy fejen lévő sérülésnél kellő óvatossággal rendszerint el lehet szállítani a sérültet minden kötés nélkül is; ha azonban a törés a vég­tagon van, rögzítő kötésről kell gondoskodni. Ilyent kemény és meg­keményedő anyagokból lehet késziteni. Az előbbi a sinkötés, az utóbbi pedig a megkeményedő kötés. A síneket elő lehet késziteni, de lehet rögtönözni is például zsindelyből, vékony deszkából, kéregpapirból, szalmakötegekből, lécekből, botokból, főzőkanalakból stb.

           A sérült végtagot kíméletesen és egyenletesen be kell pólyázni és a vat­tával, szénával, szalmával, mohával vagy kendőkkel előzőleg kipárnázott sínek közé kell tenni. Az elhelyezés után a síneket pólyamenetekkel, galanddal, szalaggal vagy akár zsebkendővel össze kell tartani.

           Felkartörésnél a kart a kéznél fogva kíméletesen kihúzzuk és pólyával vagy kendővel odakötjük a törzshöz, hogy ne mozoghasson. Alkartörésnél a sinek közé helyezett kart háromszögbe hajlított kendővel a nyakba kötjük. Ha az egyik comb van eltörve, ugy járunk el, mint a felkartörésnél és oda­erősítjük a törött combot az ép combhoz. Alszártörésnél a sérült alszárt oda­erősítjük az épen maradt alszárhoz. Az elszállításnál arra kell ügyelni, hogy valaki a törés fölött és alatta is tartsa. Az esetleges sebet tisztán be kell kö­tözni ugy, hogy a kötés félre ne csússzék. A kiálló csontokat nem szabad visszanyomni. A vérzést pedig el kell állítani.

           Súlyosabb esetben a beteget lakására, vagy az orvoshoz, vagy pedig kórházba kell szállítani. Városban rendszerint van külön ezen célra szol­gáló betegszállító kocsi, falun azonban gyakran szekérre vagy hordágyra szorulunk. Ez utóbbit a lehetőséghez képest matracból, létrából, ajtószárny­ból, lécekből, deszkákból, sőt esetleg faágakból is elkészíthetjük. A hordágyra ugy fektessük a sérültet, hogy a fájó testrészt megkíméljük. A sérültet ketten emeljék fel. Az egyik fogja meg a lábát, a másik pedig fogja a kereszt­csontja és a válla alatt ugy, hogy a sérült esetleg körülkarolhassa a szállító egyén nyakát. Felemelni és letenni a sérültet lassan kell, mintegy ütemre. A szállításnál egyforma, lassú lépésekkel kell haladni."

        (Az egészség enciklopédiája - Dr. Bród Miksa orvos)