• Évszázados tanácsok
        WEBBeteg blogja

        Első segély baleseteknél - Mérgezések - 8. rész

           "... Rézmérgezés. A háztartás körül éppenséggel nem ritka és ugy keletke­zik, hogy savanyu ételt, savanyu gyümölcsöt, zsirt vagy nagyon sós ételt rézedényben főznek, vagy hagynak állani. A nagyközönség is jól ismeri a grünspannak nevezett ecetsavas rézoxidot, amely oly módon okoz mérge­zést, hogy a hiányosan vagy egyáltalán nem cinnezett rézedények faláról réz jut az ecetes, zsiros vagy nagyon sós ételekbe. Néha ugy keletkezik a rézmérgezés, hogy a gondos háziasszony a szép zöld szin kedvéért az ecetesugorka és paprika télire való elrakásánál rézpénzt is tesz az üvegbe. Bab-és borsókonzervek készítésénél is gyakran használnak higitott kénsavas rézoldatot, hogy szép legyen a színük. Ezek a konzervek is alkalmasak mérgezés előidézésére.

           Heveny mérgezés esetén a tünetek, ha a gyomor üres volt, igen gyorsan, ha azonban telt volt, csak 15-30 perc múlva jelentkeznek. A beteg öklöndözik, émelygésről panaszkodik és csakhamar el kezd hányni. A ki­hányt tömeg zöldes- vagy kékes szinü. A hányás ismétlődni szokott. Szédül, fáj a feje, kólikája és hasmenése van. A lefolyás rendszerint kedvező szo­kott lenni

           Mérgezés esetén az első teendő a gyomor és bél kiürítése leginkább gyomor- és bélmosással. Hánytató fölösleges. Hashajtónak keserüvizet vagy keserűsót használjunk. Ricinusolaj, ecet és zsir kerülendő, de jó a tej, tojás­fehérje, szőlőcukor és méz. Ha feltehetjük, hogy a beteg a felvett rezet már mind kihányta, a hányási inger csillapítása céljából nyújtsunk neki jéglabdacsokat, jeges pezsgőt vagy szódavizet.

           Nem maró hatású méreggel való mérgezés esetén az az első teendőnk, hogy meghánytassuk a beteget. Utána adjunk neki erős feketekávét vagy teát. Ez kivált a bódító mérgeknél jó, mikor a beteget ébren akarjuk tar­tani. Ilyen esetben tegyünk a fejére hideg vizes ruhát és a gyomrára mustárpapirost.

           A maszlagos nadragulyával (Atropa belladonna), a beléndekkel (Hyo-sciamus niger) és a maszlagos redőszirommal (Datura strammonium) való mérgezés nálunk elég gyakori. A nadragulya bogyója kékesfekete színű, hasonlít a cseresznyéhez és a gyermekek érése idején gyakran nekifeküsznek és vidáman lakmároznak belőle. A másik kettőnek is a magvait gyak­ran megeszik a gyermekek tréfából és tájékozatlanságból. Tévedésből az is megeshetik, hogy a beléndeknek a gyökerét más hozzá hasonló gyökér helyett befőzik a levesbe. Sok mindenféle utja-módja van annak, hogy ez a három növény mérgezést okozzon. A nadragulya levelét gyakran használ­ják gyilkossági mérgezésre.

           Nadragulya mérgezésnél szárazság érzése keletkezik a szájban és a bárzsingban. Köhögési inger jelentkezik. A beteg nehezen tud nyelni, vagy egyáltalában nem is tud, émelygés és hányás kínozza. Az arca piros, a szeme kidülledt, a szeme bogara kitágul, szineset lát, zug a füle és nagyot hall. Néha ugy viselkedik, mint aki szeszes italt ivott, nevet, énekel, kiabál, félre­beszél és őrjöng. Lassan aztán elcsendesedik és mély kábultságba esik. Néha a bőrén a vörhenyhez hasonló kiütés támad.

           A beléndekkel és a maszlagos redőszirommal való mérgezésnek a tünetei nagyjában ugyanolyanok, mint a nadragulyával való mérgezésnek a tünetei, mégis a beléndeknél az izgalom rövidebb ideig tart és gyakran hiányzik a bőr pirossága.

           A felsorolt három növénnyel való mérgezésnél legfontosabb teendő a gyomor- és bélmosás vagy pedig hánytatónak és hashajtónak a beadása. Gyorsan ható hashajtót a bélmosás mellett is lehet adni. Itassunk a beteggel sok vizet és, ha szükséges, újra adhatunk neki hánytatót. Ezután próbáljuk a beteget izzasztani. Őrjöngés esetén rakjunk a fejére hideg vizes borítást. Mindezt természetesen csak addig kell tenni, mig a haladéktalanul elhívott orvos a beteghez meg nem érkezik.

           A sisakvirággal (Aconitum napellus) való mélrgezés aránylag ritka és oly módon keletkezik, hogy a gumóját összetévesztik retekkel vagy zellerrel, a levelét pedig petrezselyemmel, kaporral vagy salátának való füvekkel. Gyermekeknél néha az okoz mérgezést, hogy a kék virágát a szájukba ve­szik és gondtalanul rágicsálják. Ennek a vadon termő növénynek minden részében vannak mérgező hatású alkatrészek, de leginkább a gyökerében. Igen súlyos idegméreg, amelynek tünetei a bevétel után csakhamar jelent­keznek. Égeti a nyelvet és a garatot, a beteg szomjazik, de csak nehezen, vagy pedig éppenséggel nem tud nyelni. Szédül, hányása és hasmenése van. Nehezen beszél, alig lát és hall, de azért eszméletnél van. Arckifejezéséről szinte le lehet olvasni a gyötrő fájdalmat. A szeme bogara ki van tágulva.

           Kórjóslata igen rossz. A beteg életének megmentése érdekében ürítsük ki a gyomrot és a belet. Adjunk hánytatót és azután erős fekete kávét. Eszméletlenség esetén rögtön fogjunk a mesterséges lélegzéshez.

           Mákmérgezés. Tudni kell, hogy az ópium nem más, mint az éretlen közönséges kerti máknak (Papaver somniferum) beszáradt tejnedve. Ellankadást, álmosságot, eszméletlenséget és izomhüdést okoz. Falun nálunk a mákfejjel való mérgezés elég gyakori, mert a csecsemőkkel és főleg a dajkaságba adott gyermekekkel a tudatlan anyák és dajkák mákfejekből való főzetet itatnak, hogy csendesek legyenek. És valóban el is csendesed­nek, mert mély álomba merülnek. Néha pálinkában áztatják meg a mák­fejet és a csecsemő cucliját ebbe a pálinkába mártják. Nem szabad figyel­men kivül hagyni, hogy a gyermekeknek és még inkább a csecsemőknek az ópium iránt való fogékonysága rendkívül nagy.

           Felnőtteknél az ópiumos orvosságok szolgáltatnak okot a mérgezésre. Tudni kell azt is, hogy a közönség által is oly jól ismert morfium és kodein nem más, mint az ópiumnak a hatóanyaga.

           Mérgezés esetén legelőször a gyomorból kell a mérget eltávolítani. Ezt gyomormosással lehet elérni. Jól ki kell öblíteni a gyomrot, mert különben a gyomorredőkben visszamard a méregnek egy része. De nemcsak gyomor-, hanem bélmosásról is gondoskodni kell. Ha az orvos bármely okból nem áll elég gyorsan rendelkezésre, hánytatót kell a betegnek adni és gyorsan ható hashajtót. Mindenképen ügyeljünk arra, hogy a beteget az ereje el ne hagyja. Ne engedjük elaludni, mert ezzel meggátolhatjuk, vagy legalább is elodázhatjuk az orvos megérkezéséig az aluszékonyságnak és mély ká­bultságnak a teljes kifejlődését. Adjunk neki teát, vagy erős feketekávét és rakjunk a fejére hideg vizes, vagy jeges borogatást. Törekedjünk őt rábírni, hogy járjon és beszéljen. Mihelyt a kábulás jelentkezni kezd, dörzsöljük hideg vizzel vagy mustárszesszel és öntsünk hideg vizet a tarkójára és a hátára. Csapkodjuk hideg vizes lepedővel. Ha szükséges, folyamodjunk a mesterséges lélegeztetéshez, amelyet néha órákig is folytani kell. Ha cse­csemő a mérgezett, tegyük bele váltogatva hideg és meleg fürdőbe és adjunk neki teát. ..."

        (Az egészség enciklopédiája - Dr. Bród Miksa orvos)