• Évszázados tanácsok
        WEBBeteg blogja

        Első segély baleseteknél - Mérgezések - 6. rész

           "... A mérgezésnek sokféle oka lehet és ezen okoknak megfelelőleg meg­különböztetünk ipari, gyilkossági, öngyilkossági, háztartási stb. mérgezést. A mérgek száma rendkívül nagy és származhatnak az állat-, növény- és ásványországból. Igen sok olyan mérget is ismerünk, amelyet művi uton állítanak elő nem mérgezőhatásu anyagokból.

           Mérgezés esetén a nyújtandó segély szempontjából jóformán mindegy, hogy hogyan jutott a méreg az ember szervezetébe. Az avatatlanra nézve csak az a fontos, hogy ismerje azokat a szabályokat, amelyek lehetővé teszik hogy szenvedő embertársán tőle telhetőleg segitsen. Hogy valaki meg van-e mérgezve, vagy sem, azt a laikus nem tudja eldönteni. Mégis elég gyak­ran vannak bizonyos jelek, amelyek neki némi útmutatásul szolgálnak, így például öngyilkosságnál rendszerint megtaláljuk a méreg nyomát papír­ban, skatulyában, pohárban stb. Máskor meg a beteg hányadéka mutat rá a mérgezésre és ennek eredetére. Vannak olyan mérgek is, amelyeket rög­tön fel lehet ismerni szagukról, vagy a betegnek a leheletéről. Ilyen méreg például a szesz, a foszfor, vagy a karból. Néha csak gyanút keltő tünetekre akadunk. Ilyen például az is, mikor valaki közvetlenül valamely étel, vagy ital elfogyasztása után rosszul lesz és esetleg elkezd hányni is. Gyanúnkat még fokozza, ha ugyanakkor és ugyanattól az ételtől, vagy italtól egyszerre többen is megbetegszenek.

           Akkor cselekszünk a leghelyesebben, ha mérgezésnél, vagy ennek gya­nújánál a beteget haladéktalanul kórházba szállítjuk. Mivel azonban mér­gezés esetén sokszor minden perc ujabb és ujabb veszedelmet hozhat a be­tegre nézve, ismernünk kell azokat az általános szabályokat, amelyeknek figyelembevételével módunkban áll, hogy a szerencsétlennek az első segélyt megadhassuk.

           Mérgezés esetén a tüneteknek jelentkezése, illetve kisebb vagy nagyobb mértékben való kifejlődése sok mindenféle mellékkörülménytől is függ. Így például fontos, hogy oldott, vagy nem oldott állapotban jutott a méreg szer­vezetbe, mert az oldott méreg gyorsabban szivódik fel. Némely méreg, ha sokáig áll, részben vagy egészben elveszti a hatását. Növényi mérgeknél nagy szerepe van annak is, hogy mikor, mely időben gyűjtötték és hogyan raktározták el. Mindezektől eltekintve a méreg hatása néha bizonyos egyéni sajátosságoktól is függ, igy például az egyén nemétől, korától, fajától, tápláltságtól stb. Gyermekek, öregek és gyenge szervezetű emberek általában hajlamosabbak a mérgezés iránt, mint az erőteljes, egészséges férfiak. Némely ember ugy megszokja egyik-másik méregnek a hatását, hogy kibír belőle olyan adagot is, amely más emberre nézve már súlyos veszedelmet jelentene. Ilyen például a morfium, a dohány és a szesz.

           Minden mérgezésnél, amely a gyomron át történt, az a legelső és leg­fontosabb teendő, hogy a mérget a gyomorból és a belekből eltávolítsuk. Ezt annyival is inkább meg kell tennünk, mert vannak olyan mérgek, ame­lyeket legalább részben el lehet távolítani, még mielőtt a hatásuk teljes mértékben kifejlődött. A gyomorból a mérget hánytatással lehet eltávolí­tani. Némely méregnek azonban olyan a hatása, hogy a beteg magától is folytonosan hány. Ilyenkor a beteget természetesen nem kell még külön is meghánytatni. Ha szükség van a hánytatásra, a betegnek mindig olyan hánytatót adjunk, amilyent legkönnyebben, illetve leggyorsabban meg tu­dunk szerezni. Ne várjunk, mig a gyógyszertárból hoznak valami gyors-hatásu hánytatót, hanem folyamodjunk a hánytatásnak oly gyakran bevált azon módjához, hogy izgatjuk és csiklandozzuk a beteg garatját ujjal vagy megolajozott kis tollseprővel. Ha ez az egyszerűen keresztülvihető dolog nem sikerül, itassunk a beteggel sok langyos vizet, adjunk neki olajos vagy szappanos vizet, meleg olajat vagy olvasztott vajat. Igyék a beteg fél vagy egész kávéskanálnyi mustárlisztet egy pohár langyos vizben, vagy pedig 1-2 evőkanálnyi konyhasót, pohár langyos vizben feloldva. Ez meg­hánytatja.

           A gyomorból a mérget nemcsak hánytatással lehet eltávolítani, hanem gyomormosással is. Ha a méreg darabos volt, akkor célszerűbb a hányta-táshoz folyamodni. Ilyen darabos méreg például a gomba és a nadragulya. Finom port és törmeléket inkább gyomormosással törekedjünk eltávolítani, mert igy jobban lehet a gyomor redőiben rejtőző apró részecskéket meg­közelíteni.

           A hánytatót mindig tudatosan kell alkalmaznunk és tisztában kell len­nünk azzal, hogy bizonyos mérgekkel való mérgezés esetén milyen hánytatót nem szabad használni. Így például, ha a mérgezést kőrisbogár, réz és foszfor, foszforos gyújtó okozta, hánytatás céljából nem szabad olajat, vajat és általában zsirfélét adni! Ha a mérgezés szublimáttal vagy hánytató bor­kővel történt, akkor a konyhasós vízzel való hánytatás szigorúan kerülendő! Foszforos gyújtóval való mérgezésnél lehetőleg kékgálicoldattal töreked­jünk a hányást előidézni. Addig is, mig az orvos megérkezik, magunk is el­készíthetjük ezt az oldatot. Vegyünk a boltban féldeka kékgálicot, oldjuk fel hamar fél liter vizben és ebből adjunk a betegnek 5-10 percenkint egy-egy kávéskanállal mindaddig, amig el nem kezd hányni. Ez rendszerint már néhány kávéskanálnyi mennyiség után be szokott következni.

           Nemcsak hánytatni kell a beteget, hanem gondoskodni kell arról is, hogy a belekből is eltávolítsuk az odajutott mérget. Ezen célt hashajtóval lehet elérni. Ha a betegnek amúgy is hasmenése van már, akkor a hashajtó beadása fölösleges. A hashajtó adagolásánál az a fontos, hogy lehetőleg gyors legyen a hatása, de ügyeljünk arra is, hogy foszfor-, réz- és kőris­bogármérgezésnél ricinusolajat sohase használjunk. Ha igen gyors hatásra van szükség, akkor hashajtó helyett inkább bélbeöntést adjunk a betegnek. Ehhez 22-24C-fokos vizet használjunk és ha indokoltnak találjuk, a beöntést meg is ismételhetjük.

           Ha azt látnók, hogy a mérgezett ember nem tud lélegzetet venni, oldjuk meg a ruháját, meztelenítsük le derékig és fogjunk hozzá a mesterséges lélegzéshez, nehogy lélegzési hüdés veszedelme érje.

           Néha a mérgezés következtében leszáll a test hőmérséke. Ilyenkor a beteg testét fel kell melegíteni. Jó meleg ruhákkal betakarjuk és melegítő palackokkal megizzasztjuk. Jónak bizonyult a kefével való dörzsölés és masszálás is.

           Elájult beteget ugy kell fektetni, hogy a feje mélyebben legyen. Locsol­juk hideg vizzel. Ha a garatja felmaródott, adjunk neki jéglabdacsokat. ..."

        (Az egészség enciklopédiája - Dr. Bród Miksa orvos)