• Évszázados tanácsok
        WEBBeteg blogja

        Első segély baleseteknél - Eszméletlenség, ájulás - 2. rész

        "…Ha az eszmélet még ezek után sem tér vissza, fogjunk a mesterséges lélegzéshez. A tetszhalott egyént derékig mezitelenre kell vetkőztetni, aztán a földön egészen hanyatt kell fektetni, a válla alá párnát, vagy valami pokrócot, vagy takarót, vagy akármiféle ruhadarabot kell rakni. Már most az, aki a mesterséges lélegzés végrehajtására válalkozott, a tetszhalott fejéhez térdel, keményen megragadja két karját a könyök fölött és aztán lassan és egyenletesen felemeli őket a fej fölé és igy tartja mintegy két másodpercig. Leghelyesebb ezt ütemre végezni és mellette hangosan szám­lálni: egy! kettő! Ez megtörténvén, a karokat ugyanazon az uton vissza­viszik és kíméletesen ugyan, de azért mégis elég erélyesen odaszorítják két másodpercig a mellkas oldalához. Ezt is ütemre kell végezni és mellette ugyancsak hangosan kell számlálni: három! négy!

           A mesterséges lélegzés­nek tehát két része van, tudniillik a belélegzés és a kilélegzés. Ügyelni kell arra, hogy a be- és a kilélegeztetés éppen olyan időközökben történjék, amilyenekben rendes viszonyok között az egészséges ember szokott be- és kilélegzeni. Nem szabad sem nagyon sietve, sem pedig nagyon lassan vé­gezni. Ha a lélegeztetés a most jelzett ütem szerint történik, a beteg kürülbelül annyiszor fog lélegzetet venni, amennyi legjobban megfelel az érdekének.

           Ha a beteget nem a földre fektetjük, hanem valamely kellő nagyságú asztalra, akkor az az egyén, aki a mesterséges lélegzést végzi, nem térdel le, hanem a beteg fejéhez áll és kissé előrehajolva ragadja meg két karját. A mesterséges lélegzésnek van más módja is, de ez a leirt mód látszik a leg­egyszerűbbnek és az avatatlan ember által legkönnyebben végrehajtha-tónak. A kar felemelésénél kitágul a mellkas és igy belejut a levegő a tüdőbe. Mikor pedig a kart visszaeresztjük, akkor meg a levegő eltávozik a tüdőből. Ha a beteg ember magától lélegzik, a mesterséges lélegzést tovább már nem kell folytatni. Mihelyt újból eláll a lélegzete, megint rögtön hozzá kell fogni a mesterséges lélegzéshez.

           Ha van egy második személy is jelen, aki ért a mesterséges lélegeztetéshez, akkor ez is járuljon hozzá a segélynyújtáshoz olyformán, hogy az első segéd az eszméletlen egyénnek az egyik, a második pedig a másik oldalára álljon és mind a ketten ugyanabban az időben, ugyanarra az ütemre végezzék ugyanazt a mozgást. Megesik, hogy az esz­méletlen embernek a szívműködése oly gyenge, hogy életét komoly vesze­delem fenyegeti, ilyenkor a mesterséges lélegzés folyamata alatt is időkö-zönkint kis friss vizet kell locsolni a mellére és az arcára. Külön kell ismé­telten is hangsúlyozni, hogy eszméletlenség esetén haladéktalanul orvost kell hivatni és meg kell neki üzenni, milyen beteghez hivatják, hogy az eset-leg szükségessé váló műszereit is magával vihesse.

           Hirtelen támadó agyvérbőség is okozhat eszméletlenséget. Ez előfor­dulhat sziv- és tüdőbántalmaknál, néha bőséges lakoma után, máskor meg heves indulatok lefolyása alatt. Általában az agyvérbőségnek sokféle oka lehet. Ha hirtelen lép fel, a beteg fejét magasan, magát a beteget pedig félig ülő állapotba kell elhelyezni. Fejére rakjunk hideg borogatást, esetleg jégzacskót. Jó szolgálatot tesz a meleg lábfürdő, amelybe kis mustárlisztet tehetünk. A lábikrákat meleg ecetes ruhával kell begöngyölni. Ennek vér­elvonás a célja. Az eszméletlen betegnek beöntést kell adni. Ezt vagy az orvos végzi, vagy pedig bábát kell hivatni. Ha a beteg eszmélete visszatért és még nem kapott beöntést, hashajtóval kell a veszedelmet csökkenteni. Ilyen célra ricinusolajat, vagy keserüvizet vagy pedig sennalevél-forrázatot kell használni.

           Gutaütésnél a beteg hirtelen elveszti az eszméletét, összeesik és tehetetlenné válik. Arca vörös, duzzadt és verejtékes. Halántéka erősen lüktet, lé­legzetvétele mély és hörgő. Érverése kemény. Néha hány, bélsár és vizelet önkéntelenül távozik. Igen gyakori tünet a féloldali bénulás, amikor a gutaütéses góccal átellenben levő testfélen a kéz és láb bénult, sőt még a törzs és a has izmai is bénultak lehetnek. A roham alatt az legyen a legelső teendőnk, hogy a beteget ágyba fektessük. Ügyeljünk rá, hogy a lepedő ráncot ne vessen. A beteget ülőhelyzetbe kell hozni, tehát a fejét magasan kell fektetni, aminek az a célja, hogy a vért az agyból elvezessük. Ugyan­ezen okból mustárpapirt rakunk a mellére és a lábikrájára, továbbá ecetes beöntést adunk, amelyhez egyenlő mennyiségű ecetet és vizet veszünk. Min­den szoros ruhadarabot azonnal meg kell oldani. Rakjunk a betegnek fejére és szive tájékára hidegvizes ruhát, vagy ha lehetséges, jeges borogatást. Gondoskodjunk friss levegőről.

           Hányás esetén a beteg fejét oldalt kell fordí­tani, nehogy véletlenül ételrészek jussanak a légutakba. A szájüregből a nyálkát bóroldatba mártott ruhácskával kell kitörölgetni. Ne adjunk a betegnek szeszesitalt, kávét vagy teát, mert ezáltal csak fokoznók a vesze­delmet. Ha a felsorolt teendőket elvégeztük, már bizonyos nyugalommal és türelemmel várhatjuk, mig az orvos megérkezik. ..."

        (Az egészség enciklopédiája - Dr. Bród Miksa orvos)

        Mesterséges lélegeztetés - Min múlik egy élet?>>

        Ne bukjunk meg az elsősegély vizsgán! - Újraélesztés lépésről-lépésre.>>

        Váratlan rosszullét - Sokan nem tudják, mit kell tenni.>>