• Évszázados tanácsok
        WEBBeteg blogja

        A hipnózis, szuggesztió, hisztéria és neuraszténia - 10. rész

           " ...A hisztériás tipus határozottan közelebb áll az őstermészethez. Villám­gyors meglátásu, ösztönös minden cselekedetében. Lelki életében túltengők az érzelmi momentumok. Számára logika, ész, ok, igazság, ráció ismeretlen és nem létező fogalmak, amelyeket elébük, vagy velük szembe tenni egyenesen oktalanság: amiként az epileptikus és a holdkóros beteg dühöngeni kezd, mihelyt megakadályozzák őket, hogy a maguk beteges lelkivilágának lelki sugallatait (járkálás, vetkőzés stb.) kövessék, miként az alvásából hirtelen felébresztett ember is disszimulálja (leplezi) tájékozatlanságát a külvilággal szemben, épp igy a hisztériás tipus is nemcsak hogy meg nem érti, hogy a másiknak „igaza van", hanem éppen ellenkezően, különöskép, ha sejti a másik igazát, épp azért, mert meg nem érti, vagy mert azt kö­vetni képtelen, még határozottabban ellenzi igazát és még makacsabban ra­gaszkodik a maga vágyaihoz és érzelmi kitöréseihez.

           Egy u. n. „jó fiu", egy „jó férjanyag" nem sok eredménnyel „magyarázhatja" szélsőségesen feminin-tipusu nejének, hogy „én ideálisan jó férjed vagyok, érted élek, halok, soha meg nem csallak, éjjel-nappal csak érted küzködök. becsületes nevemmel és munkámmal mindent, mit szemed-szád kiván, lábaid elé hal­mozok és i. t."; s ebbe még az is keveset fog segíteni, ha történetesen való­ban igaza is lenne. Ellenkezően, mennél több bizonyítékot produkál, az asszony jobban érezve párja igazát, annál elszántabb és agyafúrtabb ösztönös ravaszságával fog ragaszkodni akár a legnagyobb katasztrofális családi tragédiákon keresztül saját rossz szokásaihoz. Miként a szerelmi életben a hisztériás tipus sohasem a józan ész alapján szeret, majdnem gyűlöli azt, kihez a józan esze vezényelné, aképen minden téren bizonyos „menekülés el a középúttól" jellemzi.

           Középút a szélsőséges tipus számára sohasem létezik. Akikre a költő azt a bizonyos „Himmelhoch jauchzend, zu Tode betrübt" kifejezést használta, akik egyik pillanatban nagy tragédiák leg­hevesebb kitöréseinek Csimborasszóit produkálják, s egyetlen pilla­nat múlva már elfeledve az előző jelenet izgalmait, már kacagni képesek, - akik égre-földre, boldogságukra esküsznek valamire - hogy a követ­kező pillanatban már újra elkövessék ama könnyelműségeket, amelyek ellenében esküjöket szögezték, - akikre mi idegorvosok azt szoktuk mon­dani, hogy olyan, mint az ekrazitpatron, melyről sohasem tudjuk, mikor robbanhat, de - bizonyos, hogy előbb-utóbb felrobban - az mind a hisz­tériás szélsőséges tipus jellegzetessége.

           A fentiekkel szemben merőben igazságtalanság lenne, a legnagyobb igazságtalansága a földnek, ha csak eme veszélyes tulajdonságaiból akarnók megítélni a hisztériás női lelki-típust. Tudniillik a hisztériás lelki-típus kiválóan helyes megérző női ösztöne magában hordja és foglalja az emberi kultúra fejlődésének évezredes történelmi tanulságait. A hisztériás lélek, hogy ugy mondjuk: maga a faji lélek. Sokan vannak, kik azt mondják a „régi jó időkben" „jobb és szebb" volt az ember élete, mint manap. Lehet, hogy egyénileg, különösen nekünk, háborút vesztett szük hazánkban abbén részben és relatíve igazunk lehetne. Azonban a tények felőli abszolút tájé­kozatlanság mondhat ilyent általában, az emberről magáról! Részletesen ismertettük egyebütt (L. Hipnózis és Szuggesztió a bibliától napjainkig cimü munkát), hogy a legősibb korban is ugyanazok a testi-lelki betegségek rontották az ember jó dolgát, mint mai nap, azonban ne feledjük, hogy az évmilliók alatt élet-halál harc dul a létért, ne feledjük, hogy eme évszá­zadok óta folyó élet-halál harcban azok maradtak felül, kik az élet viszon­tagságaiban legéleterősebbeknek bizonyultak, ne feledjük továbbá, hogy a testi-lelki készségek öröklődnek, hiszen a fejlődés törvénye, a természetes kiválasztása a „legjobbaknak" minden ellene emelt felesleges vitatkozás ellenére is ezen alapszik, s ily alapon nem szabad elfelednünk a mai idők valamennyi pesszimizmusával szemben sem, hogy mi, valamennyi ma élő ember, végeredményben az emberi nem évezredes, évmilliós élet-halál har­cában mindenkor felülmaradt legkiválóbb hőseinek ivadékai vagyunk! Millió, meg millió ősünk esett el a Természet elleni végnélküli küzdelem­ben, s ama rengeteg tapasztalás, ama rengeteg készség-diszpozició, ama rengeteg fegyverzet, melyet betegségek, viszontagságok stb. ellenében a Természet kiformált és valósággal kitenyésztett számukra, - ez valamennyi benne foglaltatik a női, az anyai testi-lelki alkatban. Gondoljanak azok erre, kik nem értik vagy nem értékelik eléggé a női ösztön megérzéseit és meg fogják érteni és értékelni fogják az ebben rejlő mérhetetlen, sőt legnagyob kincsét az emberiségnek.

           Tény, hogy a nő receptív és reproduktív, ami azt jelenti, hogy passzív, önállótlanabb és nem produktivitásra: újat alkotásra, valamint nem organizálásra van teremtve. A hisztériás tipus elsőrendű alkat mindenféle elő­adó és reproduktív (másoló) munkára, valamint művészetre. Színművésznő, színész, zenész, tájképfestő, arcképfestő, még álmában sem érhet el ebbeli sikereket, feltéve, hogy nélkülözi a hisztériás testi-lelki sajátság kellékeit.

           Tény, hogy ezzel szemben a neuraszténiás, férfiasabb lelkitipus nem ugy, mint az előbbi, „szivével", hanem „mindig a fejével gondolkodik". Sőt mivel gyakran még akkor is gondolkodik, midőn nem kellene („skrupulózus") és amikor a másik ellentét talán az egek régióiban élvezi a bol­dogságot, - a neuraszténiás valahogy ugy van, mint az oroszlán, mely előtt sohasem húzzák fel a szabadság vasrácsát és akinek sohasem adatik meg fenékig üriteni a földi élet boldogságának kupáját. Mialatt a hisztériás boldogságában tud fürödni, lumpolni, szórakozni és élvezni az élet örömeit (aránytalanul kisebb igények mellett - feltéve, hogy ezt feltalált „testi­lelki kiegészítője" társaságában teszi, mert különben jaj a párjának a vele szemben kimeríthetetlen igényeket illetően!) - addig a neuraszténiás, ki kü­lönben is aránytalanul éberebb és rosszabb alvó az előbbinél, este, ha le­fekszik, nem azzal fekszik, hogy az igazak édes álmát aludja, hanem gon­dokkal terhelten, hogy vajjon mit hoz a holnap? (mit törődik ezzel a hisz­tériás?)

           A neuraszténiás nem tud gondolataiban pillanatra sem megállani. Ha nincs gondja, csinál magának. Gondolatait sohasem tudja koncentrálni; ha velem beszél, „százfelé jár a feje", ha egyik ügyét elvégezte, lezárta, csinál száz másikat helyette; azonban, miként a hisztériásnak, ha kifáradt és összeroppant, egyetlen gyógyító módszere a teljes izolálása és a teljes nyugalomba helyezése, addig a neuraszténiás részére éppen ez (a Jendrassik szerint is „Spanyolfal szisztéma", amidőn a beteghez még hozzászólni sem szabad, sőt ételét is csak ugy nyújtják be a spanyolfalon keresztül), az egyetlen, de egyúttal valószínű módja a - megőrjitésnek. Amennyiben a női alkat a fajfentartást szolgálja (általában altruistább), addig a neuraszténiás alkat egyénibb életet élő egoista. Szemben az előbbivel inkább a fejlődés ta­pogatódzó előőrseit adja, s a neuraszténiás tipus inkább „egyéni lelki tipus". A neuraszténiás akkor és ugy pihen, ahogy és amikor a másik „tönkre fá­rasztja" magát: a világ bábomban a hisztériások idegsokkokat kaptak, a neuraszténiások pedig kéjelegtek benne, hogy „most ha őket baj éri, ugy - másé a felelősség érte!" - és mikor már mindenki összedőlt, ők akkor kezdték csak igazán élvezni és értékelni saját munkálkodásukat, mert amig a hisztériás valóban hajlamos testi tünetekben (rángógörcsök, bénaságok sth.) lereagálni az őt ért helytelen impulzusokat, addig a neuraszténiás va­lóban legfőképen „ideges" lelki betegségekben, mint hipochondria, félelmek (phobiák: félelem a haláltól, félelem a magasságoktól, a zárt szobától, avagy éppen a nyilt terektől, a bacillusoktól, az őrüléstől, a tönkremenéstől, s félelem - a félelemtől és i. t.) tombolják ki magukat.

           Legutóbb egy neuraszténiás hipochonder betegemnek magyaráztam, hogy aki ilyen baj­ban szenved és fél a haláltól, szélhüdéstől stb., folyton panaszkodik, ke­sereg és a végét várja, annak rendesen az volt a sorsa, hogy panaszkodik, közben kilencvenéves lesz, a többiek (barátok, doktorok) mind meghaltak, s ő - csak mindig panaszkodik, azt felelte: igaza van orvos ur, eddig 15 orvosomat temettem el, s ön a tizenhatodik! ..."

        (Az egészség enciklopédiája – Dr. Völgyesi Ferenc főorvos)