• Évszázados tanácsok
        WEBBeteg blogja

        A hipnózis, szuggesztió, hisztéria és neuraszténia - 6. rész

           "... A „hipnózis" szó először egy manchesteri bányaorvosnak, James Braid-nak 1841-ben megjelent „Neurypnologie" cimü munkájában fordult elő a mai értelemében. Braid egy színpadi magnetizőr mutatványai nyomán figyelte meg, hogy a „delej"-nek, amit soha senki ténylegesen kimutatni a „Mesmerizmus állati gyógydelej"-ének megfelelő értelemben nem tudott, - ennek semmi szerepe nincs a mindazonáltal ennek betudott, bekövetkező különös jelenségekben.

           Braid a most már „hipnotikusnak" mondott jelen­ségek lényegeként a „lelki szem" kifárasztását vélte felismerni, amit ő is tökéletesen bizonyítani volt képes a kísérleti emberek 80-90%-ánál. A róla elnevezett hipnotizáló eljárás, a Braidizmus abban áll, (sok orvos gyako­rolja ezt mai nap is), hogy valamely fénylő tárgyat tartva a két szemünk fölé a homlokközép irányában, az arra rögzített szemünk tekintete 5-10 percen belül elfárad s ily esetben szemünk mindgyakrabban kezd pislogni, majd a szempillák görcsös lezáródása s evvel párhuzamosan a „Mesmeriz­mus" produkcióiból ismeretes állapot idézhető elő. Hogy ebben a „deleje-zésnek", állati gyógydelej-fluidumnak semmi szerepe nincs, kétségtelenül bebizonyította azáltal is, hogy állatokat (kutyákat, macskákat stb.) altatott el azáltal, hogy homlokuk elé fénylő üvegkristályt rögzítve, azok azt néz­ték és közben „delej" nélkül is hipnotikus álomba estek. (Legutóbbi időben egyik előkelő család panaszaira utánanézve, hogy csecsemőjük miért alszik oly jól a „holland dadá"-jának felügyelete alatt s miért nem, ha más van mellette, abban találtam meg magam is e rejtély titkát, hogy rajtakaptam a hollandus dadát, amint egy kis kristályos üvegdugót függeszt esténként a kis baba szeme fölé és eme „fixációs eljárással" hipnotizálja a csecsemőt, amiről a családban senkinek sem mert szólni!) Braid kezében és környe­zetében olyan jól hatott ez eljárás, hogy egy izben szobájába lépve két szolgáját találta ott megmerevedett (katalepsziás) állapotban, mivel az ille­tők együtt fixálva egy üveggombot, egyszerre merültek hipnotikus állapotba. A Braid-féle periódus már az „empirizmus" jegyében pergett le. Az ő vizsgá­latai és gyakorlata már legfőkép sebészeti érzéstelenítésre használt gyógy-hipnózist, nagyrészben feleslegessé tette az akkor feltalált kloroform, rész­ben, miután más orvosok véleményei és tapasztalásai kevésbé jártak exakt eredménnyel, a „Braidizmus" jó ideig feledésbe merült az orvosi berkekben.

           Azam bordeauxi orvos „fedezte fel" ismét a hipnózist 1866-ban. Azam egy u. n. öntudathasadásos betegének észlelésével és kezelésével kapcso­latban kutatott az orvosi irodalomban hasonló esetekben használatos gyógy-eljárás után s egy lexikonban találta meg Braid nevét és munkája ciméL Ezt felkutatva ugy ő, mint személyes jóbarátja, Liebault nancy-i gyakorló­orvos, minden idejüket e kérdés feltárására szentelték. Fel sikerült ku­tatniuk a Mesmer működésével kapcsolatos irodalmat és ekkor találtak rá Faria portugál abbé hirére, aki már 1819-ben Indiából hazajövet Parisban avval keltett nagy feltűnést, hogy kísérleti emberek nagy részét tisztán az­által altatta el, hogy reájuk kiáltotta az egyetlen szót: Dormez! (aludjál!) és eme hipnózisnak megfelelő állapotban azok parancsainak engedelmes­kedve bort ittak üres pohárból, szuggesztióra ugy viselkedtek, mintha való­ban részegek lettek volna, vizionáltak, hallucináltak, betegségeiket nem érezték.

           Azam, Liebeault, majd a hozzájuk csatlakozó nancy-i egyetemi tanár, Bernheim, voltak azok, kik a modern lélektan tengelyét képező hipnotizmus mélyén először ismertették teljes tudományos felkészültségük alapján (alapvető szakmunkáikban tárgyalva később) annak mozgató alapfaktorát: a szuggesztiót. Ez az u. n. „első nancy-i iskola" arra az álláspontra helyez­kedett, hogy a hipnotizmus, valamint úgyszólván az egész lelki élet alapja a szuggesztió.

           A nancy-i szuggesztiós most már egyetemi iskolával évtizedes vitába bocsátkozott a párisi egyetemről Charcot vezetésével az u. n. „párisi v. somatikus hipnózis-iskola". Charcot ugyanis, „a hisztéria atyamestere", először foglalta rendszerbe a hisztériára vonatkozó ismereteket. Azonban ő a hisztériánál csak ugy, mint az általa, mint említettük, a „mesterséges hisztériának" vélt és nevezett hipnózisnál sablonszerű, különböző görcsös rohamokban megnyilvánuló attakokat ismeri fel és irt le, amelyeknek alapját ő minden esetben u. n. „somatikus", azaz testi elváltozásokra, a normá­listól való eltérésekre vezette vissza. Ilyenek voltak a hisztériásokon észlel­hető bizonyos reflex túlérzékenységek (izom-ideg reflex túlérzékenység), avagy bizonyos érzéketlenségek, aminőket a középkorban a boszorkány­perekben is leírtak, azonban ez esetekben „Stignum diaboli", azaz az „ör­dög pecsét"-jének nevezték ama test-felszinrészeket, amelyek az ily egyén bőrén mint érzéketlen részek kimutathatók voltak, ellenben ezidőtájt eme leletek nem a Salpetrier-be (Charcot intézetét hivták így), hanem a - mág­lyára képezték e szerencsétlenek ajánlólevelét.

           Az idő és a tapasztalás tökéletesen a nancy-i szuggesztiós iskolának hozták meg a felülmaradás győzelmét. Kétségtelenül bebizonyosodott, hogy Charcot intézetében benlakó, valósággal „tenyésztett" hisztériás betegek rohamprodukciói épugy a szuggesztión alapszanak, mint a középkori boszorkány-szimptomák. Bebizonyosodott, hogy a hipnózis létesítéséhez sem „állati delej", de még a Braid által leközölt szem-kifárasztás, illetőleg a tekintet rögzítése, fixálása és általa a „lelki szem" kifárasztása sem szük­séges, mert nem csupán a hipnózis, mint mesterséges álomállapot, hanem a nancy-i iskola szerint a mindennapi természetes álomállapot is szuggesztiónak az eredménye.

           Ahogyan este, midőn a megszokott időben levetkő­zünk, ágyba fekszünk, olvasunk s szokásunk szerint előbb balodalunkra, majd jobboldalunkra fordulva eloltjuk a lámpát, egyesek imádkoznak, mások egyéb megszokott módon merülnek álomba, az mind egy-egy külön szuggesztió-sorozatnak mechanizmusai, amelynek következménye az álom, hiszen - mondja a nancy-i iskola, - ha váratlan esemény jön közbe (vendégség, tüzeset és i. t.), nyom nélkül elpárolog az álom szemünkből és nem érezzük még a fáradságunkat sem. ..."

        (Az egészség enciklopédiája – Dr. Völgyesi Ferenc főorvos)