• Évszázados tanácsok
        WEBBeteg blogja

        A hipnózis, szuggesztió, hisztéria és neuraszténia - 4. rész

        „ …Amennyire milliónyi változat adódik a normális emberek mindennapi alvásállapotaiból, épugy csődöt mond minden olyan kisérlet, amely a hip­notikus, - mondjuk mesterséges álom-állapotokban sablon szerinti fokozat-tipusokat vél mint abszolút különböző stádiumokat megkülönböztetni, mint azt Charcot tette, ki egyébként is a hipnózist „mesterséges hisztériának" de­klarálta. Mindazonáltal tény, hogy azoknál az embereknél, kik különben is u. n. „jó alvók" kik esténkint is könnyen merülnek mély, üdítő álomba, azok­nál a hipnózis is könnyen veszi fel a mély alvás „lethargiás stádium"-ának jellegét. (Charcot szerint 3-ik legmélyebb hipnózis-stádium.)

           Azok, kiknél az életben is megvan a hajlamosság, hogy álmukban „fenhangon álmodva" be­szélnek, avagy akár felkelve kevesebb-több tudatalatti cselekedeteket is el­végeznek, amire reggel nem igen emlékeznek vissza (a természetes Somnam­bulismus - „a holdkórosság" könnyebb esetei) - azoknál tényleg megvan a hajlam, hogy hipnotizáltságuk esetén jól teljesitik a megparancsolt (szug­gerált) hipnotikus-posthipnotikus cselekedeteket. (Charcot szerint ez esetek a középső, a 2-dik hipnózis-stádiumnak: a „somnambul-stádiumnak" felelnek meg.). Végül vannak egyének, kiknél a normális alvás is rendesen éber, akik nehezen tudják gondolataikat koncentrálni, akik mindent erősen meg­kritizálnak, felülbírálnak, ezek hipnózisa is „felületesebb" jellegű s megfelel általában a Charcot-féle 1. hipnotikus stádiumnak, midőn az öntudat meg­van, a beteg ill. a hipnotizált mindent hall, lát, de bizonyos elernyedést érez tagjaiban, esetleg kellemes zsibbadást, melegség érzetét érzi, s lehunyt szempilláját szuggesztiónkra nem, avagy alig tudja felnyitni. Ez az u. n. „hipotaxiás" avagy szendergés, „somnolentiás stádium." Előrebocsájtottuk, hogy e 3 fokozat nem szabályszerű és nem mindig egymás fölé rendelt fokozat, hanem csak bizonyos iránytipusnak felelnek meg, amelyeken belül és a variációkban töméntelen a fokozat; hozzátesszük: a szuggeribilitás (befolyásolhatás) foka többé-kevésbé független e stádiumoktól és az „elaltatottság" mélységétől.

           Már most hogyan jön létre a hipnotizált állapot? - Itt sem az anatómiai és szorosan vett élettani oldalról közelitjük meg a kérdést, hanem egyszerű­ség kedvéért inkább a gyakorlati és mindennapi élet tapasztalásai felől.

           Az eddigiekből is elképzelhető, hogy a hipnotizált állapotoknak töméntelen változatai adódhatnak nemcsak a tudatosan hipnotizáló szakember, hanem a mindennapi élet befolyása révén is! Népies mondás ma már, hogy az ügyes népvezér csakúgy hipnotizálja a hallgatóságát (különösen a minden­kori legjobb médiumot: a tömeget), mint a vezérkos kolompjának csengésé­vel, - a birkanyájat; a demagóg zsarnok ugy az alantasait, mint a prédára leső csörgőkígyó tekintete megmerevíti a halálra rémült nyulat, egeret, ten­geri malacot, madarat, melyek mozdulatlanul tűrik, hogy az őket hipnotizáló állat bekapja és lenyelje őket. Népies fogalmak is tisztában vannak mai nap a nevelők, - a szülők s általában a környezet szuggesztív hatásával, - mert ma a „hipnoiizmusnak", a hipnózissal foglalkozó tudománynak kulcsa a szuggesztió!

           Miként az emberi szervezet is magán viseli ősi fejlődésének alacsonyabb fokozataiból visszamaradt emlékeit, az úgynevezett „csökevényes szervek" formában (igy pl. a bölcseség-fogakat és a vakbelet a növényevők korszaká­ból, a tobozmirigyet egy páratlan, homlokközépi ősi szem maradványa­ként, az embrión jól látható kopoltyu-nyilásokat vízi életet élő ősi korsza­kunk emlékeiként és i. t.), épugy ma is szervesen hozzánk tartoznak fejlet­tebb kritikai, lelki metodikánk járulékaiként túlhaladt periódusok lelki em­lékei. Manap is minden emberi lélek bensőjéhez tartozik a túlvilágiaknak ember formájára való elképzelése, valamint az események sorozatát egy ok­ból magyarázni. Utóbbi lelki csökevénynek következménye, hogy különö­sen nagy viszontagságok és lelki rázkódtatások után vissza-visszatérnek bizonyos régen letárgyalt és természettudományosan rég megvilágított lelki epidémiák, aminőknek napjainkban a „nagyszakácsi csodalátó leány" és a különböző „delejező" asszonyságok és uraságok machinációi nyomán meg­mozduló tömegek fanatikus ragaszkodásai révén megszűkült hazánkban is, magunk is tanúi lehettünk.

           A hipnotizmus „delejezési" teóriája legfőkép Mesmer dr. nevével for­rott össze. Mesmer Antal dr. bécsi orvos 1766-ban állott elő teóriájával, amely szerint ő, mint maga elnevezte, „állati mágnességgel", azaz „saját tes­téből kisugárzó delejes fluidum"-mal gyógyítani képes a legkülönbözőbb testi és lelki megbetegedéseket. Betegei valóban bíztak benne, s valóban szép sikereit ismerték el. Midőn azonban támadások tornyosultak ellene bizonyos orvosi körök részéről, kivándorolt hazájából, és Parisban tele­pedett le, hol hamarosan szintén nagy hírnévre tett szert, és a betegek ezrei zarándokoltak hozzá. Személyesen nem győzvén a munkát, rájött, hogy saját „állati mágnességét" vizbe, vattába s zsírokba tudja átsugároz­tatni azáltal, hogy ujjait pár percig föléjük tartja. Az ily módon „megdele­jezett" tárgyaknak és amuletteknek postaszállitás utján is, távolból is gyó­gyító hatásukat igazolták nagy részben továbbra is a betegek. Midőn igy sem győzte dolgát, egy „delejes kádat" konstruált, amelyben viz, üvegcse­repek stb. voltak, ebből vaspálcák állottak ki, amelyeknek végeit megfogva gyógyultak a körülállók. Mesmer egyik tanítványa, Puysegur márki még tovább ment: birtokának egyik nagy élő szilfáját „delejezte" meg, s a kör­nyék betegei e köré telepedve gyógyultak, miközben egymásután estek bizonyos rángógörcsökkel kapcsolatos „delejes álom" állapotokba, melyet a márki először nevezett: „mesterséges sonmambulizmusnak" = mestersé­ges alvajárásnak. ..."

        (Az egészség enciklopédiája – Dr. Völgyesi Ferenc főorvos)