• Évszázados tanácsok
        WEBBeteg blogja

        Néhány gyakoribb idegbetegségről - 2. rész

           "Az epilepszia, amit „szívbajnak" is szokás nevezni, noha a szívhez semmi köze sincsen, a legfőképpen rohamokból áll, amelyek néha az ismert öntudatlan görcsös rángatódzás formájában jelennek meg, de sokszor csak alig észrevehető rövid öntudatlanságok formájában, néha pedig minden­féle súlyos, hetekig-hónapokig is eltartó öntudatbeli zavarokban. Ezek a hosszú állapotok az elmekórházakra tartoznak, valamint azok a tartós epi­lepsziás elmezavarok is, amelyek még igazi rohamok nélkül is előfordul­nak s amelyekben a teljesen zavart, de a maguk zavaros gondolatai szerint tökéletesen cselekvőképes betegek az elmebetegek legveszedelmesebb fajtái közé tartozhatnak. A gyakori, elég sokszor az utcán is látható görcsös rohamok nemcsak az epilepsziában fordulnak elő és sokszor még a rohamot látó orvos számára sem adják biztos jelét annak, hogy igazi epilepszia tünetei-e, vagy más betegségé, - pedig ez a különbség a gyógyí­tás és mindenféle egyéb megitélés szempontjából is igen fontos. Az epilep­sziának valamennyi hozzá hasonló betegségtől való nagy különbsége abból áll, hogy az epilepsziás állapotok az öntudatnak minden másnál tökélete­sebb zavarai.

           Túlzás nélkül azt lehet mondani, hogy az epilepsziás beteg a rohamai közben egészen más ember; a rohamonkivüli állapotában semmiféle emlékezése sincs semmire, ami a rohama közben történt, még akkor se, ha a roham hónapokig tartott és ha ő eközben egész rendezetten viselkedett is. Néha az ilyen beteg egész öntudatosan cselekszik a rohama közben, csak­hogy valami egészen idegen öntudat szerint, az „egészséges" állapotainak ilyenkor semmi részletére sem emlékszik s mikor magához tér, akkor meg az epilepsziás állapotának minden legkisebb emlékét is tökéletesen és nyomtalanul elveszti. Ez az öntudatzavar az egyszerűbb esetekben is töké­letes, a beteg tehát nemcsak hogy semmire sem emlékszik, de nem is tehet semmiről és nem is segíthet semmin, amit ebben az állapotban cselekszik. Néha érzi valami homályos módon, hogy a rohama közeledik, s ilyenkor előre elhelyezkedhetik, hogy nagyobb baj ne érje, de a legtöbbször a roham minden előjel nélkül egy pillanat alatt áll be, rögtön a teljes öntudatlan­sággal, ugy, hogy a beteg mindenféle óvatosság nélkül esik össze, tüzbe-vizbe beleesik, akárhonnan ugy esik le, mint egy darab fa s amikor aztán a rángatódzásai kezdődnek, akkor is, mintha idegen erő mozgatná, tökéle­tes tehetetlenséggel üti oda a fejét vagy akármijét akármihez és akárhány­szor szerez ezen a módon súlyos, akár halálos sérüléseket.

           Az epilepsziások gyógyítása orvos dolga, de az orvos is csak a rohamon kívül tud segíteni, hogy a rohamok megritkuljanak és enyhüljenek. Amikor a roham folyik, semmi egyebet se lehet tenni, de nem is szabad próbálgatni, mint hogy a maga tehetetlensége ellen védjük a beteget. Veszedelmes tár­gyakat elteszünk a közeléből, párnát teszünk a feje alá és vigyázunk, hogy lehetőleg kárt ne tegyen magában. A rohamot semmivel sem lehet megröviditeni, de az igazi epilepsziás roham szerencsére magától is rövid szo­kott lenni. Ha a görcsök két-három percnél tovább tartanak, akkor már gyanús, hogy másfajta a roham.

           Az epilepsziának vannak orvosságai, amelyekkel a legtöbb eseten lehet segíteni többet-kevesebbet - mindig sok türelemmel. De hogy mi is ez a betegség valójában, arról minden szorgalmas kutatás sem tudott eddig semmi biztosat kideríteni.

        A gerincagysorvadásról sokkal többet tudunk, de tökéletesen meggyó­gyítani ezt se tudjuk. Látjuk, hogy egy - elég kicsi - része a szifiliszes betegeknek a szifilisz után egy-két, de gyakrabban sokkal több év múlva kapja ezt a betegséget, amelyben a gerincagyának egyes részei egészen el­pusztulnak s ezáltal a testének azok a működései, amik ezeken a részeken keresztül folytak, megromlanak vagy el is vesznek. A gerincagysorvadás („labes") legismertebb tünete az a gyakran látható, szögletes, ügyetlen járás, amely néha addig fokozódik, hogy a beteg egyáltalában nem tud járni, de néha alig vehető észre, vagy egészen hiányzik is és helyette - de néha vele együtt is - inkább szembajok, látási zavarok, csuklóbetegségek vagy mindenféle fájdalomrohamok jelzik, hogy a gerincagy beteg. Egészen enyhe esetektől egészen súlyosokig mindenféle fokozatban előfordul ez a betegség, igen változatos alakokban, de mindig igen soká tart és a legsulyo­sabb esetekben sem halálos, úgyhogy nem ritkák a több évtizedes tábeszek sem. Ha jókor a gyógyitásukhoz lehet fogni, nagyon sokszor lehet segíteni rajtuk, ha nem is tűnnek el nyomtalanul. A legutóbbi időkben sok meg­lepően jó eredményt adott az a gyógyítási kísérlet, hogy a betegeket malá­riával oltják be, engedik átesni néhány hidegleléses rohamon, aztán meggyógyítják a maláriát. Ugy látszik, hogy a maláriás roham magas lázai segí­tenek a szervezetnek a tábesz mérge ellen való védekezésben, - minden­esetre ez az a metódus, amely az eddigieknél egyelőre több eredményt igér, noha még csak az elején van a próbálkozásoknak.

           A Basedow-betegeket a laikus a kidülledt szemükről szokta megismerni, az orvos azonban csak gyanút fog ebből a tünetből, aminek más oka is lehet és amely tulajdonképen csak az egészen kifejlett, „kész" Basedow-betegségben van meg, holott az ilyen eseteknél sokkalta gyakoribbak az enyhe formák, amelyekről csak a gondos vizsgálat derítheti ki, hogy idetartoznak. Valamennyi ilyen betegnek a pajzsmirigye beteg, még pedig ugy, hogy a kelleténél többet dolgozik. Néha meg is nő s ilyenkor látni a nyakon, a gége mellett a kisebb-nagyobb golyvát, de sokszor semmit sem látni s csak a szivmozgásoknak, a szemmozgatásoknak a hibái, vagy még finomabb szer­vezeti zavarok árulják el a pajzsmirigy beteg buzgalmát. A Basedow-beteg a legtöbbször le is soványodik, mert a pajzsmirigy-túlmunka megnöveli az anyagforgalmat, ugy hogy több táplálékot éget el, mint amennyit enni tud. Gyógyítani ezt a betegséget azokon a módokon lehet, amikkel a pajzs­mirigy munkáját tudjuk csökkenteni. Vannak orvosságok is, amikkel ez sikerülhet, néha azonban Röntgen-sugárzással kell a pajzsmirigy egy részét munkaképtelenné tenni, vagy pedig ki is vágnak belőle egy alkalmas dara­bot. Tapasztalati tény ezenkívül, hogy a magas hegyekben való huzamosabb tartózkodás is jót szokott tenni, néha egészen a teljes gyógyulásig. Akinek telik erre a gyógyításra, mindenesetre jól teszi, ha legelőször ezzel próbálkozik.

        (Az egészség enciklopédiája - Dr. Décsi Imre idegorvos)

        Ezek is érdekelhetik Önt:

        Az epilepsziás roham felismerése - Az epilepszia tünetei.>>

        Az epilepszia kezelése.>>

        Epilepszia gyermekkorban.>>

        A rohamok fogságában: élet epilepsziával.>>

        A pajzsmirigy és megbetegedései.>>