• Évszázados tanácsok
        WEBBeteg blogja

        „Romlik az emlékezőtehetségem" - 2. rész

           "A legtöbb ideges ember, aki a memóriájának a csökkenéséről panasz­kodik, egyáltalában semmiféle csökkenésben sem szenved, éppen csak hogy idegességében észreveszi ezeket a természetes hiányosságokat, amikkel azelőtt nem törődött. Van azonban elég, aki határozottan azt veszi észre, hogy amit régen tudott a memóriája, azt most már nem tudja, aki egészen pontos példáit tudja adni ennek a csökkenésnek. Kétségtelen is, hogy elő­fordulnak valóságos memóriacsökkenések, csakugyan vannak esetek, ami­kor a betegeknek a tudás-anyaga kezd nehezebben mozogni, az adatok min­dig nehezebben hozzáférhetők, az összefüggések megértése csökken és ami­kor még pontos vizsgálattal is meg lehet állapítani, hogy valakinek az emlékezőtehetségéből darabok hiányoznak, néha végképpen és visszahoz­hatatlanul is eltűntek.

           Ezek a dolgok az úgynevezett «ideges» állapotokban, egyszerű lelki természetű betegségekben, ha máskülönben még olyan súlyosak is, sohase fordulnak elő, hanem csak az agyvelő valóságos ,,szervi" megbetegedései­ben, amiknek mindig egyéb jeleik is vannak, ugy hogy ezeknek a jeleknek a hiján maga az emlékezésnek akármilyen kellemetlen hiányossága sem jelent egyebet, mint az ideges állapotot, vagyis azt, hogy a memóriából semmise hiányzik igazán, csak a memória hasznavehetősége csökkent, de sohase visszahozhatatlanul. Az agyvelőbetegek ilyen hiányosságai a leg­többször az egyéb elmetehelségeknek is olyan csökkenésével járnak, hogy a betegek maguk észre se veszik a tehetségeik csökkenését, sőt meglepődnek, vagy még meg is sértődnek, ha egészen durva hiányosságokra mások figyel­meztetik őket. Maga az, hogy valaki észreveszi a memóriája hibáit, vagy még szenved is tőlük, már úgyszólván bizonyossá teszi, hogy nincsenek szervi hibái. Ami hibája azonban mégis lehet és ami az ilyen panaszkodókban, ha egyáltalában van valami bajuk, meg szokott lenni, az annak a hét­köznapi hiányosságunknak kisebb-nagyobb foka, amit szórakozottságnak szoktunk nevezni.

           A szórakozottság nem az emlékezőtehetségnek, hanem egy másik tehet­ségünknek, a figyelemnek a hibája. A figyelem az, hogy arra tudunk gon­dolni, amire akarunk s természetesen ez a tehetségünk sem tökéletes a leg­nagyobb egészségben sem. Szórakozottság az, hogy ha a figyelmünk az aka­ratunk ellenére is elkalandozik, ha nem tudjuk a gondolatainkat eléggé a szándékunk szerint való irányban tartani és közismert dolog, hogy min­denki, akit valami érzés, vagy gondolat a mindennapi mértéken felül foglalkoztat, ennek a fokozott szórakozottsággal adja a jelét.

           Egészséges érzések vagy gondolatok ezt éppenugy meg tudják tenni, mint a betegek, sze­relmes állapotban, vagy nagy gondok között, vagy akármilyen érdekes munkába elmerülve éppenolyan szórakozott lesz az ember, mint hogyha valami betegség kínozza. Még pedig ebben a dologban semmi külömbség sincsen a testi, „szervi" betegségek és az ideges, vagy máskülömben beteg lelkiállapotok között. Akinek a foga, vagy a dereka fáj, éppenolyan szóra­kozott, mint akit ideges érzések vagy gondolatok kínoznak és éppenugy is panaszkodhatna az emlékezőtehetsége romlásáról, mint az ideges ember, ha a betegsége elég soká tartana ahhoz, hogy az csak az eszébe is juthasson. Az ideges embernek, akinek a betegsége általában lassankint kezdődik és lassan folyik, bőven van ideje, hogy észrevegye és hogy külön meg is ijed­jen tőle. És még azzal is jobban megijed, hogy az ő betegségének ez az ijedékenység a lényeges része, hogy az idegessége egyenesen kergeti a hiányos­ságok keresése felé.

           De még jobban kergeti őket erre a hitetlenség, a múlt századvégi fran­cia orvosainak és követőiknek a gúnyos mosolygása, amikor nem tudtak a kínlódásuk számára elég panaszt elmondani. Az ő igazi betegségüknek meglehetősen mellékes része az emlékezőtehetségük körül való kis zavar, meg a legtöbb, amit a cédulájukra felirtak, amikor mindenáron el akarták mesélni, hogy mi minden ad nekik «jogot» a szenvedésre. Most már tudjuk, hogy az álmatlanság, étvágytalanság, a memóriaromlás, a különféle testrészek titokzatos eredetű fájdalmai és egyebek elsorolása nélkül is éppen eleget lehet szenvedni pusztán azért, mert az ember ideges. Most már meg­takaríthatják azt a kinos fáradságot, amellyel a tüneteiket gyűjtögették s ezzel okvetlenül megtakaríthatnak sokat a szenvedéseikből is, ha nem lesz­nek kénytelenek folyton keresni s ezzel sikeresen magukra is szuggerálni őket. Ha lassankint beletanulnak, belenevelődnek, hogy erre nincsen szük­ség, a memóriapanaszok valószínűleg a legelső tünetek között lesznek, ame­lyek el fognak tűnni."

        (Az egészség enciklopédiája – Dr Décsi Imre idegorvos)

        Ezek is érdekelhetik Önt!

        Bipoláris zavar: az érzelmi hullámvasút.>>

        Memóriazavar, demencia, elbutulás...>>

        Elkerülhető a szellemi képességek romlása idős korban?>>