• Évszázados tanácsok
        WEBBeteg blogja

        Az ideges kimerültségről - 3. rész

           "Egyszerű, könnyű esetekben hamarosan ki lehet deríteni, mitől kimerítő a munka, néha azonban csak alaposabb lelki kutatás tudja kiderí­teni ezt az okot. Az egyszerű, nyilvánvaló okok között talán az a leggyako­ribb, amikor valaki az életpályáját hibázta el, amikor az egész munkájához nincs elegendő tehetsége, ennélfogva nem várhat tőle valami kiváló ered­ményt s ezért kedve sincs hozzá.

           A pályaválasztásnak igen fontos szem­pontja ez: csak azt a munkát birja jól az ember, amihez igazi tehetsége van, mert csak abban viheti valamire s csak a siker, vagy a siker remény­sége tud olyan kedvet adni, ami a munkabírásnak legeslegelső feltétele. Kellemetlen hivatali föllebbvaló is nagyon meg tudja nehezíteni a munkát és nagyon elő tudja segiteni az ideges kimerültség fejlődését. A kevésbé nyilvánvaló, de igen gyakori okok között van az is, amikor valaki a munká­jának az eredményétől fél. Például: ha attól a házasságtól fél, ami csak a a munkája árán lesz lehetséges, vagy hogyha valaki, akiért dolgozik, vagy aki talán kergeti is az erőltetett munkába, nem érdemli meg ezt az igye­kezetet . . . Ha idegesen kimerült ismerőseink között körülnézünk, elég sok­szor vehetünk észre ilyen helyzeteket.

           Ezenkívül aztán sok olyan oka is lehet az ilyen kimerültségeknek, amik­nek a kiderítése nem ilyen egyszerű. Ezek azok az esetek, amikor az egész állapotot nem valami közvetlen ok okozza, hanem komolyabb, igazi ideges betegség, amin aztán a pihenésnek semmiféle formája sem segit, a leg­többször még rövid időre sem. Az ilyeneknek a kimerültsége, ha arról panaszkodnak is a legfőképpen, csak egyik tünete az ideges zavarok hosszabb sorának s az ilyenek gyógyításában csak mellékes feladat a kimerült­ség ellen való küzdelem, amely semmi erőlködéssel nem is szokott sike­rülni, amig a betegség igazi, lényeges okaival fel nem vesszük a harcot. Ezek azok az ideges emberek, akik semmi pihenőhelyen nyugtot, semmiféle jó asztalnál étvágyat nem találnak, akik még rövid időre sem tudnak el­szakadni a keserveiktől, hanem ahova mennek, odaviszik magukkal az egész nyugtalanságukat, az egész levertségüket - röviden mondva, azok a betegek, akiknek a gyógyítása orvosi feladat, nem üdülés kérdése.

           A kimerültségeknek a túlnyomó többsége azonban nem ilyen s a leg­több idegesen kimerült embernek legalább is próbát kell tenni azokkal az egyszerűbb módokkal, amelyek a legtöbbször segiteni is tudnak. Ha tudjuk, hogy a munkának nem a mennyisége, hanem valami egyéb körülménye okozza a kimerültséget, akkor nyilvánvaló, hogy nem az egyszerű pihe­néssel, a munkamennyiség csökkentésével kezdjük a segítség keresését, hanem azzal az ismeretes jó módszerrel, hogy amivel a nemszeretem-munka elfáraszt, azt jóleső foglalkozásokkal iparkodjunk helyrepihentetni.

           Juttas­sunk okvetlenül időt valami olyan munkára is, amit szívesen, kedvvel tu­dunk csinálni s ez még akkor is pihentetni fog, amikor a másik munkát már semmiképpen se bírjuk. Ha nincs ilyen munka a kezünk ügyében, ne rösteljünk keresni s ha olyant találunk, ami .az üditő voltán kivül haszontalanság, egyáltalában ne ijedjünk meg tőle, mert ha a másik munkához való erőnket, kitartásunkat növeli, az már magában is bőven elég komoly haszon.

           A sok hivatalnok, aki belül költőnek érzi magát és csak undorral tudja sorba irni a számokat, ne szégyeljen, még verseket, még rossz verseket se irni, vagy járja valami más művészetnek, tudománynak, vagy műkedvelő mesterségnek az útját és gyönyörködjön a tapsok helyett, amelyektől el­esett, magában a tudásában, azokban az örömökben, amiket ezek a munkák maguk adnak, és szokja meg azt az egészséges gondolatot, ami tulajdonképpen az igazi valóság: hogy ha akármilyen alacsonyrendü, akármilyen kelletlen, akármilyen rosszuleső munka kenyeret tud adni, akkor ez már maga olyan értéke, olyan szépsége, olyan nemessége annak a munkának, amin semmi világrengető külső siker nem tesz tul.

          Ez egyébiránt csak az egyik fejezete annak a nagy tudománynak, amivel mindenben meg lehet találni az örülnivalót, ami nélkül pedig semmiben sem találhatunk: tudni, hogy mindenben van szépség annak a számára, aki meg tudja találni, hogy aki föltette, hogy megkeresi, az már majdnem meg is találta és hogy az egészséges, nyugodt, derűs élet mestere annak örül, ami van, nem azon búsul, ami nincs. Üröm, egészség, nyugalom, derű: nyilván egy kicsit költeményszerüen hangzik, de ez jelenti azt, aminek a hiányát idegességnek nevezzük."

        (Az egészség enciklopédiája – Dr Décsi Imre idegorvos)

        Ezek a cikkek is érdekelhetik Önt: