• Évszázados tanácsok
        WEBBeteg blogja

        Az álmatlanságról és a többi apró ideges keservekről - 4. rész

           " ...A legjobb altatószer azonban mindezeken tul az a fajtája az elfáradás­nak, amit az izgalmaktól mentes nagy testi munkák szoktak adni. Akinek a munkája ezt magától meg nem adja, az jól teszi, ha mindenáron megszerzi melléje, még akkor is, ha, jól tud aludni. Mert ez az elfáradás nemcsak a jó alvásnak, hanem egyáltalában az egész élet egészséges, friss, jóleső folyásá­nak igen fontos kelléke, ami nélkül előbb-utóbb be szoktak következni a túlságosan városi életmódnak a különféle rossz eredményei, mindaz a sok jól ismert kissebb-nagyobb nyomorúság, amivel a szabad természettől távol élő ember élete annyival rosszabb a szabad természet egyszerűbb fiaiénál.

           Az étvágynak, az emésztésnek és a táplálkozás többi részleteinek, a járásnak-kelésnek és minden munkának és mulatságnak egyformán szük­sége van arra, amit csak a testi elfáradással is járó életmód tud megadni. A szivünknek és a vérünk keringése többi eszközeinek, a beleinknek, a táplálé­kunk egész feldolgozásának, a mirigyeink sokféleképpen egymásbavágó működésének menetét az akaratunkkal nem tudjuk szabályozni, de mégis ezeknek az állapota adja, a jó vagy rossz „közérzésünk" legnagyobb részét. Mindezek a működések az akaratunktól függetlenül folynak, igen pontos belső rend szerint, aminek a főszabálya, hogy mindegyik ilyen szervünk folyvást értesitést kap arról, hogy mekkora szükség van a munkájára és aszerint dolgozik többet vagy kevesebbet. Ezeknek és egyáltalában minden szerves életnek a legfontosabb törvénye, hogy a legegészségesebben nem a legkisebb vagy a legnagyobb mértékük szerint, hanem valahol közbül a kettő között tudnak működni.

           Minden szervnek kell dolgának lenni, mert anélkül elsorvad. Egy bizonyos mértékig a dolga szaporodtával erősödik, azon tul aztán kezdi nem jól birni a munkát, amig végre már károsodik az erőlködés­től, egészen a megbetegedésig és a tönkremenésig. Az élő testnek ezenkívül még az is a törvénye, hogy az egyes részeinek a munkája igen nagy mérték­ben függ egymástól, hogy tehát az egyik szerv se tud tartósan egészséges és munkaképes maradni, ha a többiek nem dolgozhatnak elég egészséges mérté­kig. Ez az egyensúly, ez a harmónia nagy mértékben szükséges ahhoz, hogy egészbenvéve jól, kellemesen érezhessük magunkat, aminélfogva nyilván­való, hogy a jóérzésünk érdekében valamennyi szervünknek lehetőleg egyen­letesen kell munkát adnunk.

           Ha mostan az izgatott, sokdolgu városi ember, aki a testével vagy igen keveset mozog, vagy pedig éppen csak a kezét vagy a lábát fárasztja el a kimerülésig, anélkül, hogy a többi izmainak valami munkát adna: ha mos­tan az ilyen ember nem tud jól aludni vagy máskülönben érzi a rossz élet­mód rossz következményeit és segiteni akar magán, akkor olyan dolgokat kell csinálnia, amivel a vérkeringésének, az izmainak és a mirigyeinek a munkáját frissitheti már reggelenkint. Ha reggel ezek az életműködések jól nekiindulnak, akkor napközben már megtartanak valamit a friss munka­tempójukból és estére elérik azt az általános, egyenletes elfáradást, ami a jóleső fáradságérzést adja és amire egyebek között aludni is kitűnően lehet. Éjjel, az izmok és a csuklók pihenő állapotában, a takaró alatt a vérkerin­gés és a testünknek még sok más működése akkor is nagyon elcsöndesedik, ha nem alszunk jól.

           Amikor a rossz éjjel után fáradtan, bágyadtan ébred a szegény irodai ember, aztán nekiáll az öltözködésnek, hamarosan megmos­dik, futtában reggelizik, aztán lohol vagy utazik a munkahelyére, akkor mindezek a testműködések lassan, lomhán nekiindulnak a nappali munka­tempójuknak, amely az irodai ember életmódjánál fogva szintén nem valami friss, estére aztán, amikor megint az elcsöndesedésre kerül a sor, alig van elcsöndesedni valójuk. Amikor az ilyen életmód már néhány esztendeje tart - és elég sokszor tart a születés óta, - akkor mindaz, ami az ember testében-lelkében éppen a finom jó érzéseket adja, elcsenevészik vagy ki se fejlődik. Többek között az is, ami a jóleső elfáradást és az üditő álmot adja.

           A legtöbb esetben nem igen hiányzik sok, az egyszerű rossz alvók leg­nagyobb része hamarosan kipótolhatja és megszerezheti azt a frisseséget, ami a jó alváshoz kell és magát a jó alvást is. Sokszor elég, ha a napját például tetőtől talpig való hirtelen lemosással kezdi, ami után ugyancsak hirtelen szárazra törülközik és aztán tornázik egy kicsit, de rendszeresen. Amikor az ágyban elernyedt bőrereit a hirtelen hideg éri, akkor azok egy­szerre összehúzódnak, a bőre elhalaványodik, mert a vér kiszorul belőle, a test belseje felé. Amikor ezután, leülés és beburkolódzás nélkül, törülközőkkel igen gyorsan szárazra dörzsöli a bőrét, akkor megint kipirul, a vér megint visszatódul a bőrébe s ezzel már hatalmas lökést kapott a vérkerin­gése. A tornázás az izmainak a vérkeringését lendíti neki s az a friss érzés és az az enyhe, de jóleső elfáradás, ami ezután következik, érezteti az emberrel, hogy a vére frissen kering s hogy a teste általában megkapta az aznapra szóló lendületet.

           Ezt az egészet ugy jó csinálni, hogy az ember rögtön és közvetlenül az ágyból lépjen bele bokáig érő hideg vizbe, kanyarítson ma­gára egy abban ázó vastag lepedőt és minden erejével dörzsölje végig magát nyolc-tíz másodpercig, - ne tovább! Hirtelenül és sok mozgással kell törül­közni is, aztán fehérneműben, nem meztelenül tornázni, mert a kipirult bőr fázós. Az egész öltözködésnek a mosakodással együtt ezután szabad csak következni, végül pedig jó dolog, ha a reggelinél az ember egy negyedóráig ül s ezzel az első elfáradást kipiheni. Ez a reggeli frissítés sokszor egymaga elegendő az egész napra és az éjjelre, de aki teheti, toldja meg még egy kis testi munkával, a szabadban és lehetőleg lejtőn felfelé való sétával, a napi munkája és a vacsorája között.

        Hogy könnyű gyomorral jobban esik az alvás, mint telivel, azt min­denki tudja, akinek tehát gondja van a jó alvásra, az legyen a vacsorájában erre tekintettel."

        (Az egészség enciklopédiája – Dr. Décsi Imre idegorvos)