• Évszázados tanácsok
        WEBBeteg blogja

        Az álmatlanságról és a többi apró ideges keservekről - 3. rész

           "... Itt megint van egy igen fontos tudnivaló, amit kevesen ismernek: az álmosságról nem este, hanem reggel lehet a legjobban gondoskodni. Az esti módszerek között kettő van, amely meglehetősen használható.

           Az egyik: jó meleg fürdő, jó sokáig, olyan meleg és olyan sokáig, hogy az ember elbágyadjon tőle, tehát negyven Celsius-fok körül és legalább félóráig. Akinek ez nem használ, még megpróbálkozhatik a másikkal, ami, ha helyesen csináljuk, sok nehéz elalvást tud megkönnyiteni. Ez pedig a szellemi elfárasztás, izgatás nélkül. Érdekes könyvek olvasása még jóalvót is ébren tud tartani, érdektelen olvasmányt pedig csak gépiesen néz az ember, oda se gondol, a gondolatai járnak, amerre különben járnának és nem is álmosodik el tőle, csak legföljebb elfásul és még kellemetlenebbül érzi magát. Jó alkotó olvasmány mindaz, ami érdekes, de fárasztó, aminek a tartalmára kíváncsi az ember, aminek azonban a formája mégis fárasztja, például azzal, hogy a figyelme különösebb megfeszítését kivánja. Hogy mi jó erre, azt általánosságban nem lehet megmondani, mert mindenki más dolgok iránt érdeklődik és mindenkit más dolog fáraszt ki, - de egy valami van, ami erre általában jó szokott lenni: ha érdekes dolgot olyan nyelven olvassuk, amelynek a megértése nehézséget okoz, különösebb figyelmet kiván. Ebbe a csoportba tartozik az a jó találmány, hogy az utazáshoz, menetrendekhez értő ember nagy nemzetközi menetrendkönyvvel feküdjön le és abból állítson össze hosszú utazásokat a legnagyobb pontossággal; tűzzön ki valami távoli célt és keressen ki minden vonatot, minden csatlakozást, átszállást, amivel a valóságban csakugyan oda lehetne jutni, gondoskodjon elegendő időről, ahol más pályaudvarra kell átmenni, éjjeli szállásról, ahonnan nem mehet tovább másképen, a podgyásza feladásáról, kiváltásáról, szállításáról, ahol szükség van reá, - ugy általánosságban nem igen jut messze ebben az utazásban, mert ez a foglalkozás nagyon fárasztó és még akkor is elálmositja az embert, ha még olyan élénk és kellemes fantáziáit indítja is meg az elképzelt utazás.

           Mindezek a metódusok azonban természetesen csak az elalvásról gondoskodnak. A legtöbbször ez meglehetősen elegendő, de azoknak a számára, akik akkor is rosszul alusznak, ha sikerült elaludniuk, nem elaltatásra van szükség, hanem mélyebb, egészségesebb, üdítőbb alvásra s azt már aztán csak reggeltől estig lehet megszerezni, közvetlenül az elalvás ideje előtt sehogyan se.

           Ha meggondoljuk azt a mindennapi tapasztalatot, hogy a testi munkások általában jól alusznak, a szellemi munkásoknak nagy része pedig még akkor sem alszik jól, ha a munkája mellékesen még testileg is elfárasztja, akkor arra kell gondolnunk, hogy talán a szellemi munka nemcsak hogy nem jó altató, hanem még akadálya is a jó alvásnak. Szerencsére azonban erről a valóságban szó sincs; akár kevés, akár sok, sőt akármilyen megerőltetett szellemi munka mellett is kitűnően lehet aludni, aminthogy alszik is a szellemi munkások egészségesebbje. Amelyik nem alszik, az is segíthet magán a munkájának a megzavarása nélkül, ha tud gondoskodni arról az elfáradásról, amely akkor is elaltatja, ha valaminélfogva különben nem tudna eleget aludni.

           Testi vagy szellemi munkának ebből a szempontból két fontos közös tulajdonsága van. Először, hogy mindkettőnek van egy bizonyos egészséges mértéke, ami az alvás számára is a legjobb, amin tul aztán már az altatóerejük megint csökken, ugy hogy a kimerültség egy bizonyos fokán már akadályai lehetnek az alvásnak még máskülönben egészséges álmu emberek számára is. A másik: hogy mindkétféle munka akkor egészséges és akkor hoz egészséges álmot is, ha meglehetősen sokoldalú, ha nemcsak egy-két izomcsoportunkat vagy a szellemi erőink egy-egy fajtáját fárasztja el, hanem mentül inkább az egész izomzatunkat s a szellemi munkakészségünknek is mentül nagyobb területeit.

           Néha tehát, amikor valaki az egész napi egyhangú szellemi munka után tökéletes kimerültséget érez és mégse tud elaludni, a kimerült érzés csökkenését és az álmot hozhatja meg valami másféle szellemi munka, ha csak abból áll is, hogy akármilyen könnyű vagy nehéz, de gyökeresen másféle dologra kezdünk akarattal gondolni, mint amitől elfáradtunk. A legnagyobb része annak is, amit „szórakozásnak" nevezünk, erre szolgál, csak nagyrészt rosszul, mert nem elég nyugodt, nem elég közömbös, mennyiség dolgában több a szükségesnél, tehát keresztülcsalja az embert a legjobb álmosságán és néha még azzal is jár, hogy amikor már elég is volna és el is álmosítaná az embert, akkor még csak hosszú készülődések és egyebek után, tehát csak az álmosság elzavarásának az árán ereszti az ágyába. Aki rosszul alszik, az tehát óvakodjon mindenféle iparszerü, szervezett szórakozástól, hanem olyant keressen, még pedig esetleg hosszas próbálkozások árán is, ami aztán éppen őt tudja „szórakoztatni", azaz: a gondolatait lecsillapítani és az érzéseit kellemesen megnyugtatni. Fontos, hogy ebben a keresésben semmi másra, mint az eredményre semmi tekintettel se legyen, tehát se azzal ne törődjön, ha éppen valami „haszontalanságra" akad, ami ezt az áldásos munkát tudja elvégezni nála, se azzal, hogy az a valami be van-e véve a megszokott szórakozások közé. Akárhányan azt fogják észrevenni, hogy az egész napi nehéz munkájuk után nem is éppen az üres léhaságokban találnak pihenést, hanem néha éppen valami meglehetősen fárasztó, csakhogy másképpen fárasztó munkában.

           A „dilletáns" foglalkozásoknak jól ismert üditő hatása ezen alapul s hogyha mód volna pontos statisztikát is csinálni arról, amit az egyszerű orvosi tapasztalás feltűnő szabályossággal mutat, akkor igen érdekes számokkal lehetne bizonyitani, hogy például száz amatőrfotografus hetenkint hány száz órával többet alszik, mint száz olyan ember, aki nem tudja, mit kezdjen a szabad idejével és csak elmegy valami szórakoztató műhelybe, vagy kártyázik, vagy valami érdektelen léhaságot olvas csak azért, mert ezekről hallotta, hogy elszórakoztatják az embert.

           Talán fölösleges bizonykodni, hogy micsoda nagy megnyugvás, micsoda csillapító és altató hatások rejlenek a szabad természetben, a zöld füben-fában, a zümmögő, szaladó, röpülő, csúszómászó állatok életének szemlélésében, - csak azért itt sem felejtvén el, hogy a nyári vendéglőben való zajos vacsora, vagy a verandán való kártyázás nem sokat ad mindezekből."

        (Az egészség enciklopédiája - Dr. Décsi Imre idegorvos)