• Évszázados tanácsok
        WEBBeteg blogja

        A gümőkór (tuberkulózis) és az ellene való védekezés - 7. rész

           "Valóságos szerencse, ha egészen korán jelentkezik a legjobban alarmirozó jel, a vérköpés. Ezt még legkevésbé magyarázzák féle. Igaz, hogy más oka is lehet, mint a tuberkulózis, de ennek elbírálása már a szakorvos dolga. Feltétlenül orvoshoz kell tehát vele fordulni s nem szabad belenyu­godni abba, hogy „csak egy kis ér repedt meg, a dolog jelentéktelen, majd elmúlik". Igen, a vérköpés elmúlik, de nem az alapját tevő bántalom, ha ölhetett kézzel maradunk vele szemben.

           Láz a baj kezdetén még egészen hiányozhat vagy csekély s nőknél pl. csak a hószámmal kapcsolatban jelentkező. Mindenesetre nem szabad a testhőmérsék zavarait figyelmen kivül hagyni.

           E legfontosabb kérdésnek, a tüdőbaj korai észrevevésének még bővebb megvilágítására idézzük egy az „Egészség" folyóirat 1917-i évfolyamában e tárgyról megjelent dolgozatunk következő részeit:

           „Hogy mily későn veszik igénybe sokan az orvosi segedelmet, mutatja a mindennapi gyakorlat, sajnos gyakorisággal. Egy 31 éves földbirtokos betegem pl. akkor jött, mikor a bal tüdeje már a csúcsától az alapjáig végig meg volt támadva, egy 27 éves nőbetegem (bortermelő neje), mikor a jobb tüdején már egészen kiierjedt gümőkóros tüdő- és mellhártyagyulladása volt; egy 58 éves délvidéki intelligens úriember, mikor már balodali súlyos tüdővészt kellett nála találnom; egy 36 éves nőbeteg (kereskedő neje), mikor már kétoldali igen súlyos, sőt reménytelen tüdőtuberkulózisa volt, stb. A második helyen emlitelt nőbeteg bajának kezdetibb szakait, melyek hóna­pokra, sőt minden valószínűség szerint évekre nyúltak vissza, annyira nem vette figyelembe, hogy a kikérdezéskor azt a felelet adta, hogy 2-3 hét óta beteg! Hogy atyja és egy fivére tüdővészben halt meg (ami családjának a gümőkórral szemben még ki nem fejlett védettségére vallott és a betegre nézve a múltban a fertőzés bőséges alkalmainak fennforgását is mutatta), éppen oly kevéssé keltelt benne aggodalmat, mint az a körülmény, hogy 7 hónappal jelentkezése előtt már fogyni kezdett (az első 6 hónapban ha­vonta átlag több mint egy kilogramm fogyás) s csak akkor jött, mikor az utolsó hónapban a sulyfogyás rohamos lett (4 hét alatt 4 kilogramm!), ét­vágya teljesen megromlott, láz, erős gyomorfájdalmak, makacs székrekedés jelentkeztek s mérsékelten köhögni is kezdett.

           Persze igazolja mindjárt ez az egy eset is, hogy mennyire tévednénk, ha manapság, mikor a nagyközönség a tüdőgümőkór kezdetibb tüneteinek ösmeretéről még kioktatva nincs, minden esetben önmaga iránt való hanyag­sággal vádolnók a beteget vagy családtagjuk iránt való nemtörődömséggel vagy vétkes erélytelenséggel a hozzátartozókat.

           Ilyen esetek is előfordulnak, de kivételek. Egy égbekiáltó példáját ezen kivételes eseteknek megéltem. Jómódú Pest-környéki bérlőt évekig kezeltem gümőkóros tüdő- és mellhártyagyulladással. A diagnózis még állatkísérlettel is biztosítva volt. A mellhártya-izzadmányával beojtott tengeri malac súlyos tuberkulózist kapott s rövidesen elpusztult. Az apa állandóan tűrhető álla­potban, munkabiróan maradt s nagyon hálásnak mutatkozott. Egyszer csak - idáig dicséretes gondossággal - hozza a felnőtt legény-fiát azzal, hogy köhög. A vizsgálat egészen kezdődő tüdőbajt konstatál. Rendszeres kezelést írok elő, minél gyakoribb jelentkezésekkel. Sokáig nem látom a fiút. Egyszer hosszú idő multán jelentkezik féloldali teljesen kifejlett tüdővésszel. Mért nem jött rendesen? - kérdem. „Jól érezte magát" - szól a válasz. „Most már csak operatív uton lehet remény arra, hogy a baj még jóra fordul" - közlöm az apával. A műtét nem késsel történik, a betegre nézve csekélység, gyakorlott kézben veszedelemmel nem járhat és megfordíthatja még a fiu sorsát - ezt mind elmondtam. „Meggondoljuk" - volt a felelet. Vagy egy félévig megint nem látom a szegény beteget. Azt hittem, már nem is fogom többé viszontlátni. Egy nap mégis megjelent vele az atyja. Már vezetnie kel­lett. A betegnek már jártányi ereje alig volt. Súlyos nehéz lélegzését már az ajtóból meg lehetett látni. „Tessék megcsinálni a műtétet." Most, mikor már mind a két tüdő oda van ... holott bőven megmagyaráztam annak idején, hogy a segítségnyújtáshoz az egyik tüdőnek még jó állapotban kell lennie...? Természetesen szó sem lehetett többé segítségről.

           Az ilyen érthetetlen esetek szerencsére ritkák. Legtöbbször a kellően fel nem világosult beteg hanyagolja el a baját. Ez a művelt osztályoknál épugy gátolja a tüdőbaj korai észrevevését, mint a kevésbé müvelteknél. Nemcsak a tolnamegyei földmives neje jön kifejlődött tüdővésszel szemünk elé, azt állítva, hogy mindössze hat hét óta beteg (azóta vannak t. i. erős hátfájdalmai), hanem a bácsmegyei lelkész is avval jelentkezik, hogy mind­össze három hónap óta beteg, amikor „influenzát" kapott...

           Nyilvánvaló, hogy a tüdőgümőkór hosszan elnyúló voltát, fejlődésének számos kezdeti fejezetét nem ösmerik még a művelt körökben sem kellő­képpen. Ez a fenti szomorú jelenségek oka.

           Baj mindjárt az a körülmény, hogy az emberek a testük súlyának vál­tozásaival nem elegendő fokban törődnek. Egy 22 éves intelligens ifjú a Dunántúlról, csak azóta beteg (már t. i. az ő kimondása szerint), amióta 3 hónap előtt köhögni kezdett. Az, hogy januárban 73 kg. volt a súlya, jelent­kezésekor pedig augusztusban 65, nem hívta fel a figyelmét, mert nem mérte a súlyát elég gyakran, ugy hogy tulajdonképpen mi sem tudjuk, vájjon már februárban megindult-e a fogyása vagy csak később; de kettő szól amellett, hogy fogyása nem az utolsó 3 hónapra esett csupán, az t. i. hogy ez esetben a negyedév alatt 8 kg. fogyás mérés nélkül is neki magának feltűnt volna s mint „rohamos fogyás" a panaszai között szerepel vala és az, hogy a tüdő­vizsgálat lassumenetü tuberkulózist mutatott ki, mely ilyen gyors súly­csökkenéssel járni nem szokott. Egy tanár neje a Duna-Tisza közéről (26 éves nő) 8 év alatt 11 kilót fogyott, régóta „vérszegény", de azért előadása szerint csak fél éve beteg, amikor a második gyermekágya után „influenzát" kapott. - Egy 20 éves fővárosi hivatalnoknő 1 év alatt 5 kilót fogyott, de azért csak „pár hete" beteg, amióta „bágyadt, étvágytalan, köhög és a melle fáj". - így aztán már nem lephet meg bennünket, hogy az 51 éves pest­megyei földmives csak „2 hete beteg", amióta lázas (,,fázásai" vannak), izzad és szúrásokat érez a mellében, holott az utolsó esztendőben ő is 5 kilo­grammal lett könnyebb. Még szép, hogy ezt egyáltalán megállapithattuk, hogy egy esztendővel előbb egyáltalán megméretőzött."

        (Az egészség enciklopédiája - dr. Okolicsányi Kuthy Dezső egyetemi m. tanár, Közkórházi főorvos)