• Évszázados tanácsok
        WEBBeteg blogja

        A gümőkór (tuberkulózis) és az ellene való védekezés - 3. rész

           "..Ennek a legfőbb tudnivalója, hogy a fertőzés hordozója és terjesztője a köpet, a beteg tüdőváladéka. Ebben van a baj csirája, a bacillus, kisebb-nagyobb tömegben.

        A köpettel a ragály 3 uton terjed

           1. A hanyagul elszórt köpés beszáradva, elporlódik s a szoba finom porához keveredve belehelhetjük (porfertőzés).

           2. Köhögéskor apró csöppecskék szóródhatnak ki a beteg szájából egy, sőt több méternyi távolságra s közvetlenül vagy közvetve ragályozhatják az egészségest (cseppfertőzés).

           3. Érintkezés utján (kontaktfertőzés). A beteg evőeszközeivel, ivópoha¬rával (ha közben gondosan meg nem mosták), csókjával, továbbá a beteg kezéről (pl. kézfogásnál) vagy az általa tisztátlan kézzel használt tárgyak közvetítésével, ha a ragály az egészséges ember kezére jut s ezzel szájába, ételeire vagy felsebzett bőrére kerül. A kontaktfertőzésnek kiválóan vesze¬delmes közvetítője a gümős köpettel érintkezett házi légy.

           Sokkal kevésbé jelentős terjesztője a fertőzésnek gyakorlati szempontból az „elgenyedt" gümős mirigy vagy feltört szuvas csont hig genyszerü váladéka. Gyermekkorban szerepel ugyan, mint a ragály vivője, a gyöngykóros tehén forralatlan teje, de az emberi köpés marad mégis a tuberkulózis terjedésének legfőbb forrása.
        A beteg puszta lehelete egyáltalán nem fertőz.

        Milyen utakon jut be testünkbe a fertőzmény?

           Legtöbbször belehelés utján és a ragályanyagnak a szájba jutásával. Ha a bacillus, főleg szájon át való légzésnél, egyenesen a tüdőbe jut, mely a szervezetnek talán nagy levegőbősége miatt (a gümőbacillus nagy levegőkedvelő!) a gümőkór iránt legérzékenyebb része, - útközben semmi sem gyöngiti meg. Ha azonban akár a belehelt, akár pl. szennyezett kézzel vagy gyöngykóros nyers tejjel a szájba került kórcsira a száj vagy garat nyálkahártyáján megtapad s csak nyirok- (fehér vér-) ereink közvetítésével kerülő uton jut a tüdőbe, már útközben jelentősen veszíthet erejéből. Még nagyobb gyöngülés éri a gombát, ha az ételünkkel a gyomorba és belekbe jut s csak a vékonybélből felszívódva ér a nyirokpályán át a vérrel a tüdőkbe. Ekkor a gyomornedv, az epe, a bélben tanyázó barátságos baktériumok még azelőtt leszállítják a bacillus mérgességét, mielőtt a nyirok és vér gyöngítő (attenualo) hatása alá kerülne. Innen van, hogy a kísérleti állatot is sokkal nagyobb csiratömeggel kell etetni, hogy megbetegedjék, mint amenynyi egyéb fertőzési mód mellett ehhez szükséges volna.

           A sebzés utján történő fertőzés már ritkább és kevésbé nagyjelentőségű. Ilyennek köszönhette bőrtuberkulózisát (bőrfarkas, latinul ,,lupus") pl. egy 3 éves leányka (az esetet a külföldi irodalomban Martinez ismertette), kit tüdővészes nagyanyja addig csókolgatott arcon, mig az arc bőrén két lupus-göb fejlődött. Hasonló eredete lehetett a Weber által Giessenben leirt szájtuberkulózis-esetnek, melynél a fertőzés forralatlan gyöngykóros tejjel történt.

           A nyers tej, ha gümőkóros tehéntől származik - ami elég gyakori eset -, tehát már a szájból és garratból fertőzhet, de a gyermek áteresztőbb bélcsatornáján át is elég könnyen ragályoz. Egy svájci korstatisztika, mely az első gyermekévek jelentékeny gümőkórhalálozását tüntette elő, magyarázatatát négy tényezőben leli: a kis gyermek nagyobb fogékonyságában, a tuberkulózus anyával való közeli kapcsolatban, az apróság gyakori padlón-csuszásában („Kriechinfektion") és abban, hogy étlapján még igen sokat szerepel a tej."

        (Az egészség enciklopédiája - dr. Okolicsányi Kuthy Dezső egyetemi m. tanár, Közkórházi főorvos)