• Évszázados tanácsok
        WEBBeteg blogja

        A gümőkór (tuberkulózis) és az ellene való védekezés - 2. rész

           "A gümőkór okozója egy parányi gomba, a Koch Róbert által 1882-ben felfedezett gümőbacillus. Kis növényi élősdi, melyet, ha a tüdőbajos „gennyes" köpésének egy gombostűfejnyi részecskéjét üveglemezre felkenve, megfestünk is, ezerszeresen nagyitó üvegen át kell néznünk, hogy mint rövid, vékony pálcika szembetűnjék. Enélkül gümőkór nincs.

           Örökölni a tuberkulózist nem lehet, csak megkapni. E sorok írójának több mint 30 évvel ezelőtt ezt hangsúlyozta első tuberkulózis-tárgyú dolgo­zata. Hogy gümőkóros szülők gyermekei gyakran pusztulnak el ebben a betegségben, az onnan van, hogy korán és tartósan ki vannak téve a ragályozásnak, ha kedvezőtlen lakásviszonyok miatt szoros az együttélés és a baj fertőző voltáról fel nem világosított anya nem követi a szükséges óvórendszabályokat.

           A szarvasmarha tuberkulózisát „gyöngykórnak" nevezik. Erre nézve bizonyította be egy dán tudós, Bang, hogy meg lehet tőle védeni a szintén egészségesen születő borjut, ha a gümőkóros anyától (s sok tehénben van tuberkulózis) elveszik s tiszta istállóban külön nevelik fel. Franciaország­ban az u. n. Granc/ier-eljárás embernél is keresztülviszi ezt, ahol az anya súlyos tüdővészes s a szülők beleegyeznek: a csecsemőt egészséges tápszü­lőkhöz vagy megfelelő intézetbe adja.

           Világért sincs tehát halálra Ítélve az, aki tüdőbajos szülőktől származik. Lehet gyöngébb testalkotásu (ezt utóbb kiheverheti), de gümőkórt nem hoz magával a világra, még külön gümőkóros hajlandóságot sem, mint ezt 1908-ban a „Társadalmi Múzeum" (jelenleg „Népegészségügyi Múzeum") kiadá­sában megjelent népszerű könyvemben már kifejthettem.

           A gyöngébb szervezet minden ra­gály iránt fogékonyabb. De gümő-kórra való speciális hajlamosság nin­csen.

           Vannak hajlamositó tényezők: bi­zonyos foglalkozások, káros szoká­sok. Ezekről alább még szólunk. Ma a tüdővész keletkezése egy másik tüdő­vészessel való huzamos és vigyázatlan érintkezéshez vagy az általa megfer­tőzött lakásban éléshez vagy általa ragályozott műhelyben vagy irodában dolgozáshoz van kötve.

           A veszély tehát a fertőzésben, az infekcióban rejlik.

           De ez nem tulzandó. Volt kedves segédem, Parassin tüdőgondozóinté­zeti igazgató-főorvos, megkérdezte egy középiskola haladottabb tanulóit irásos dolgozatok utján, mit tudnak a tuberkulózisról? A feleletek egy része szörnyűnek festette a gümőkóros fer­tőzés veszedelmét. Azt képzeli, hogy a levegő tele van tuberkulózis-bacillussal. Ez persze óriás tévedés. A szabad levegő még tüdőbajos-kórházak szomszédságában sem tartalmaz számba­vehető mennyiségben gümőkórcsirát. E sorok irója, mint az intézet igazgató­főorvosa, 8 évig lakott az Erzsébet-szanatórium telepén. Lakása az akkor 120 tüdővészest magábafogadó szanatóriumépülettől egy kőhajitásra volt. Három gyermeke - s a gyermekkor fogékonysága nagyobb - az enyhe időszakokban a lakás körül játszadozott s ma mind a három ép és egészsé­ges felnőtt; a legfiatalabb, aki a legfogékonyabb éveit töltötte a tüdőbeteg­kórház közvetlen közelében, a legerősebb.

           Csak a tüdővészes lakásában vagy az általa használt munkahelyiségben lehet - ha a beteg nem viselkedik orvosilag tisztán s a lakás vagy munka­helyiség célszerűtlen berendezésű és kellőleg nem gondozott - a levegőben is ártani képes csiramennyiség.

           Kevés tuberkulózisbacillus ugyanis nem árt meg az embernek, mert általános fogékonysága a gümőkór iránt nem tul nagy. Sokkal kisebb pl. mint a tengerimalacé. Csak állandó, durva fertőzésnek nem szabad kitéve lennünk.

           Ilyen fenyegeti a szük, rosszvilágitásu lakásban tüdőbajos szülejével együttélő gyermeket, vagy a nem kellőleg tisztogatott és szellőzött munka­helyiségben tüdővészessel együttdolgozót, vagy sorvadásos beteg ápolóját, ha az óvakodás módjáról kioktatva nincsen."

        (Az egészség enciklopédiája - dr. Okolicsányi Kuthy Dezső egyetemi m. tanár, Közkórházi főorvos)