• Évszázados tanácsok
        WEBBeteg blogja

        Védekezés a fertőzés ellen

           "A fertőző betegségek elleni küzdelem előterében tehát a szociális helyzet javítása áll. Az egészség föltételei: a tisztaság, a helyes táplálkozás, egészséges lakás, nem túlzott testi és szellemi munka és a többi, mind csak pénzkérdés, a nyomorúságban élő osztályok nem szerezhetik meg maguknak az egészség, a fertőző betegségekkel szemben való ellenállóképesség alapföltételeit. Amellett a szoros együttlakás, a betegek elkülönítésének lehetetlensége a fertőző betgségek melegágyává teszik nagyvárosokban a külső, szegény lakta vidékeket, ahonnan a fertőző betegségek, például az iskolák utján átterjednek a városnak jobb anyagi viszonyok között élő kerületeire is. A fertőző betegségek elleni küzdelmet komolyan csak a szociális viszonyok javításával lehet megvívni.

           Az egyéni védekezés terén súlyt kell helyezni mindarra, ami az egészség megóvására és fenntartására alkalmas, elsősorban tehát a szeszesitaloktól való tartózkodásra, mert tudvalevő, hogy a szeszesitalok a fertőző betegségekkel szemben való ellenállást nagy mértékben csökkentik. Különösen járványok idején fontos ez a szabály, amikor a szeszesitalok által fenntartott gyomorhurut gyakran nyit kedvező kaput a kolerabaktériumok behatolására.

           A fertőzés alkalmainak kerülésére is súlyt kell fektetni és a fertőző betegek körül nagy mennyiségben felhalmozódó baktériumok elpusztítására is. Nem szabad azonban egyet elfelejteni, hogy semmiféle vegyi szerrel az élő szervezetben a baktériumokat elpusztítani nem lehet. Behring szerint a test élő sejtjei sokszorosan érzékenyebbek a dezinficiáló szerekkel szemben, mint a baktériumok; ezekkel a szerekkel tehát elsősorban a test sejtjeit támadjuk meg és esetleg éppen evvel teremtünk kedvező helyet a baktériumok behatolására. Éppen ezért már a sebkezelésben is abbahagyták a sebeken a dezinficiáló szerek, mint pl. karból vagy szublimát alkalmazását, hanem megelégszenek avval, hogy igyekeznek a nem fertőzött sebektől a fertőzést távoltartani, a fertőzött sebekben pedig utat nyitni a fertőző anyagok, a geny eltávolodásának. A geny ugyanis nem egyéb, mint fehér vérsejtek tömege, amelyek a vérerekből kivándoroltak és magukkal vive egy-egy bacillust, eltávoztak a testből.

           Élettelen tárgyakat természetesen annál inkább lehet dezinficiálni. A legjobb dezinficiens a meleg, a baktériumok száz foknál nagyobb hőmérsékletet, a forró viz hőmérsékletét nem bírják el, legfeljebb a már említett spórák, amelyek azonban csak kevés baktériumfajtánál képződnek. Már a biblia ismerte ezt a hatásos dezinficiálási módot. Mózes törvényei között olvassuk, hogy a betegnek a táboron kívül kell sátrat állítani, s ha a beteg meggyógyult vagy meghalt, a sátrat fel kell gyújtani. A betegnek és ápolójának sem volt szabad visszatérni a táborba, mielőtt folyóvízben meg nem fürödtek.

           A ruhaneműek dezinficiálására elegendő a kifőzés, a rendes mosási eljárás, csak ama kell vigyázni, hogy kifőzés előtt közvetlenül ne jöjjön senki érintkezésbe a fertőzött ruhával. Fémtárgyakat, mázolt fatárgyakat stb. lemosással lehet megtisztítani, tapétát kenyérbéllel ledörzsöltetni, festett szobát újrafesteni, padlót felsúrolni forró lúgos vízzel, értéktelen tárgyakat elégetni, ágyneműt, párnát, matracot, felsőruhát pedig forró állandó gőzben lehet dezinficiálni, amint azt a fertőtlenítő intézetek végzik. Amint már emlitettük, az emberi testet dezinficiálni nem lehet, a fürdés, a szappanos meleg viz azonban eltávolítja a bőr felületéről a rátapadt baktériumokat. Különösen a kezeket kell gondosan tisztántartani, a körmöt és körömágyat körömkefével és szappannal megmosni, ha fertőző beteggel érintkezésbe kerültünk, nehogy továbbvigyük az infekciót.

           Fertőző beteg ápolása legcélszerűbben megfelelő kórházakban történhetik, mert a lakásban rendszerint az izolálás távolról sem elég tökéletes. Amit ezen a téren mégis tudni kell, azt elmondottuk a betegápolásról szóló fejezetben. Különös gonddal kell ezekre a szabályokra figyelni, ha járvány van valahol, amikor is nagy figyelmet kell fordítani még a könnyű megbetegedési esetekre is. Említettük már, hogy egészséges emberek is szerepelhetnek mint bacillusgazdák, még inkább olyanok, akik könnyen állják ki a betegséget, talán még ágyba sem kellett feküdniök, de mégis terjeszthetik tovább a fertőzést. Kolera-, tífusz- vagy vérhasjárványnál tehát komolyan kell venni minden hasmenést.

           Tisztában kell lenni azonban avval, hogy a tisztaság csaknem tökéletes biztonságot ad a fertőzéssel szemben. Nem szabad tehát félni a bacillusoktól és félni a beteg emberektől, nemcsak azért, mert ez az önzés szociális szempontból elitélendő, hanem azért is, mert a fertőzéstől való állandó rettegés, a félelemre beállított lelkiállapot is csökkenti a szervezet ellenállóképességét és hajlamossá tesz a megbetegedésre. Éppen ezért a fertőzéstől nem félni kell, hanem óvakodni és pedig a gyakorlati higiéné módszereivel."

        (Az egészség enciklopédiája – Dr. Madzsar József egyet. m. tanár)

        Néhány kapcsolódó cikk a WEBBetegen:

        EHEC-fertőzés: Így lehet védekezni!>>

        A HPV nem válogat - Megelőzés és védekezés>>

        Döbbenetes védekezés a dengue-láz ellen>>

        H1N1 - A védekezés egyszerű szabályai>>

        Árvíz - Fertőzésveszély és megelőzés>>

        Harc a baktériumok ellen>>