• Évszázados tanácsok
        WEBBeteg blogja

        A betegségek megelőzése és gyógyítása - Fertőzés és fogékonyság

           "A külvilágból jövő ártalmakkal szemben nem minden szervezet viselkedik egyformán. Vannak mérgek, amelyek az emberre kis mennyiségben halálosak, de bizonyos állatoknak még nagy adagban sem ártanak meg, azt mondjuk, ezek immúnisak bizonyos mérgekkel szemben, így például a sündisznó immúnis a mérges kigyó harapásával szemben. De az emberre se hat egyformán erősen ugyanaz a méreg, nagy egyéni különbségek vannak aszerint, hogy milyen mennyiségben árt meg például az alkohol.

           Azok a tapasztalatok, amelyeket laboratóriumi kísérleteknél tettek a fertőző betegségekkel, amikor azt tapasztalták, hogy a fertőző baktériumok az állatokba beoltva azokat mindig megbetegítik, nem szól ezen tétel helyessége ellen, mert hiszen a beoltásnál olyan rendkivüli körülmények vannak, amelyek között az állatok egyéni különbségei számba sem jönnek. A laboratóriumban igen nagymennyiségű baktériumot oltanak be a bőr alá, vagy közvetlenül a véráramba, a fertőzésnek tehát lehető legkedvezőbb körülményeit teremtik meg.

           A laboratóriumon kivül a fertőzés nem igy jön létre, ugy hogy avval szemben az egyéni különbségek nagy mértékben érvényesülhetnek. Tény az, hogy még heves járványok, például kolerajárványok esetén sem betegszik meg mindenki, jelentékeny különbségek vannak a fogékonyság tekintetében.

           A betegségeket okozó momentumokat Lubarsch szerint feloszlatjuk egyrészt a szerzett vagy veleszületett hajlamosságra, másrészt pedig a betegséget kiváltó okokra, amelyek a sejtek anyagcsereforgalmának változásából, a szövetek helyi vagy fizikai megváltozásából és végül tisztán mechanikus momentumokból állhatnak.

           A veleszületett fogékonyság a betegségekkel szemben régóta ismeretes, különösen bizonyos elmebajoknál, amelyeket már régen öröklődőknek tekintenek, mert az elmebetegek családjában a fölmenő ágon aránylag több elmebeteget lehet találni, mint egészséges ember rokonságában. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy sohasem maga az elmebetegség öröklődik, hanem mindig csak a fogékonyság, hajlamosság, úgyhogy különböző tipusu elmebetegségek jelenhetnek meg ugyanabban a családban. De általában egy bizonyos degeneráltság öröklődhetik, általános hajlam különböző elme-bajokra, iszákosságra, csavargásra, bűnözésre és igy tovább, amint azt néhány hires családfán kimutatták, amelyeknek egyikében például egy iszákos asszony utódai a következő generációkban túlnyomó nagy részt elmegyógyintézetekben, börtönökben és szegényházakban voltak feltalálhatók.

           Öröklődik azonkivül a hajlam egyéb betegségekre is, amint ez kiderül Galton vizsgálataiból, aki ikrek élettörténetét vizsgálva, azt találta, hogy ezek nem csak szellemi alkatukban hasonlítanak egymáshoz, hanem legtöbbnyire ugyanabban a korban, ugyanabban a betegségben szenvednek még akkor is, ha a különböző külső körülmények között folyik le életük. Igy mindkét ikertestvér 40 éves kora körül vesebajban halt meg, holott az egyik Angliában, a másik Indiában élt.

           Általában ismeretes, hogy az átöröklésnek bizonyos szerepe van anyagcserebetegségek keletkezése körül is, különösen gyakoriak egyes családokban az elhizás esetei, valamint a csuz is, bár nem lehet kizárni azt sem, hogy ezekben a családokban a helytelen élet és táplálkozási mód rossz szokásai öröklődtek nemzedékről-nemzedékre és inkább ez járul hozzá a betegségek keletkezéséhez, mint az öröklött hajlamosság. Ugyanígy szerepet tulajdonitanak az átöröklésnek a véredényelmeszesedés keletkezésében is.

           Vannak betegségek, amikor nem a hajlamosság, hanem valósággal maga a betegség öröklődik, ilyen például a szinvakság, ilyenek lehetnek torzképződmények, például hat ujj a kézen vagy lábon és idetartozó betegség a vérzékenység (hemofilia) is, amelynek lényege abból áll, hogy már kis sérülések nehezen csillapítható vérzéseket okoznak. Ennek a betegségnek az átöröklési menete is nagyon bonyolódott, mert azokban a családokban, amelyeket megvizsgáltak, csak a férfiaknál fordult elő, de viszont a férfiak nem örökítették tovább, hanem a vérzékenységben nem szenvedő leányágon öröklődött.

           Meg kell még említeni azt is, hogy a veleszületett, a világrahozott hajlam nem mindig átöröklött, mert lehet, hogy a méhen belül szenvedett a magzat olyan elváltozást, ami fogékonnyá teszi megbetegedésekre, amelyek elődeinél sohasem fordultak elő. A betegségek, illetve az azokra való hajlam átöröklése tanának még csak a kezdetén vagyunk, aminthogy magát az átöröklést is még igen kevéssé ismerjük. Annyit azonban még meg kell jegyeznünk, hogy valamely betegségre való szerzett hajlamosság, amelyet az élet folyamata alatt káros külső hatások idéznek elő, a tudomány mai állapota szerint az utódokra nem öröklődik át."

        (Az egészség enciklopédiája – Dr. Madzsar József egyet. m. tanár)