• Évszázados tanácsok
        WEBBeteg blogja

        A betegségek megelőzése és gyógyítása - I. A betegségek keletkezése

           "Ha a beteg az orvoshoz fordul, rendszerint egyik legfőbb kérdése, hogy mi lehet az oka az ő betegségének és erre rendszerint egy szóval vár feleletet. A baktériumok felfedezése idején egyideig nagyon kényelmes volt a helyzet, a legtöbb betegségre egyszerűen rámondták, hogy fertőzés, hogy az oka ilyen vagy olyan latin elnevezésű bacillus és evvel a dolgok el volt intézve. Ma persze már tudjuk, hogy még a fertőző betegségeknél sem olyan egyszerű a dolog, a tuberkulózis bacillusa úgyszólván mindenütt jelen van és még sem szenved mindenki tuberkulózisban.

        A betegség keletkezésének egyéb előfeltételei is vannak mint a fertőző baktériumok jelenléte. Ezenkívül azonban még sok olyan betegség van, amelynek tüneteit, a lefolyását, sőt a valószínű kimenetelét is ismerjük az esetek százainak és ezreinek megfigyeléséből levont tapasztalatok utján, de a betegségek okairól még fogalmunk sincs. Ilyen betegség például a rák, amelyről még az sem biztos, hogy fertőző betegség-e vagy nem, annál kevésbé tudunk valamit az előidéző okokról.

        A betegségek okai

        Mielőtt azonban a betegséget előidéző okok tárgyalásába belekezdenénk, meg kellene ismerkedni a betegség fogalmával, hogy voltaképen miben áll a betegség lényege. A beteg ember rendszerint tudja, hogy ő beteg, figyelmezteti erre a fájdalom, vagy láz, vagy más tünet, de akárhányszor fennállhat egy betegség hosszú ideig anélkül, hogy a beteg észrevenné, mert nem okoz tüneteket. Ilyen például a cukorbetegség.

        Volt az orvostudománynak egy korszaka, amelyben a betegségek lényegét az egyes szervek szövetének az elváltozásában látta, ez az úgynevezett sejtpatológia volt, amikor a betegségben elhaltak egyes szerveit erős nagyitóüvegekkel vizsgálták és azt hitték, hogy megtalálták a betegség okát, ha valamelyik szervnek szöveti szerkezete a normálistól eltérést mutatott. Ma már tudjuk evvel szemben egyrészt azt, hogy vannak betegségek, amelyeknél semmiféle szervnek a szöveti elváltozását kimutatni nem lehet, ilyenek például idegbetegségek, elmebajok, de tudjuk másrészt azt is, hogy soha sem egyes szervek betegek, hanem mindig maga az egész ember beteg. Az a régi megkülönböztetés, hogy vannak helyi és vannak általános megbetegedések, csupán némely gyakorlati célra maradt meg, mert az úgynevezett helyi megbetegedések is mindig az egész szervezetnek kisebb-nagyobb elváltozásával járnak.

        Ma a betegségnek az okát a szervek működésének a megváltozásában keressük és mivel az élet normális körülmények között (tehát az egészség) a szervek működésének egyensúlyán, összhangján alapszik, betegségnek kell tekintenünk minden olyan állapotot, amikor a szervek működésének az összhangja bármiképen meg van zavarva. A szervek működésének egyensúlyát megzavarhatják nemcsak testi, hanem lelki tényezők is és igy az úgynevezett lelki betegségek, sőt még azok is, amelyeket olyan megvetően szoktak ,,képzelt betegségeknek" nevezni, beletartoznak az igazi betegségek sorába.

        Már ebből is világos, hogy a betegség okait sohasem lehet egyetlen szóval megjelölni, már csak azért sem, mert a szervezet minden működése, a működés minden nyilvánulása, úgyszólván mindig az egész szervezet működésétől függ, az okok tehát igen bonyolódottak, sokfélék lehetnek. Tegyük fel például, hogy a betegség tünete abban jelentkezik, hogy egy végtag nem mozgatható. Ennek oka lehet az izomnak a megbetegedése, vagy elszakadása, de lehet oka a csonttörés, vagy az ízület megbetegedése, de betegek lehetnek azok az idegek, amelyek az izmokat izgalmuk folytán működésre birják, ha ezek a mozgató idegek például elszakadnak, a végtagot nem lehet mozgatni. De lehet, hogy a hiba az aggvelőben vagy a gerincvelőben van, amelyekből nem indulnak ki impulzusok az idegbe, például a hátgerincsorvadásnál; bizonyos mirigyek elválasztási zavarai is idézhetnek elő izomgörcsöket, de lehet a lelkiműködés zavaraiban is az ok. Ugyanis minden mozgásnak a lefolyása olyan, hogy a külső ingert valamely érzékszerv utján az idegek az agyvelőhöz vezetik, ez az inger azután áttevődik a mozgató izmokra (ezt nevezzük akaratnak). Az ilyen izmokat akaratlagos izmoknak nevezzük, mert akaratunktól függ, hogy a külső benyomásra valamely mozdulattal reagálunk-e. Ha ez az ingeráttétel nem történik meg, ha az akarat nem jöhet működésbe, akkor jönnek létre lelki okokból a különböző testi jelenségek. (Erich Stein).

        Ebből világosan következik, hogy a betegség okai nagyon különbözők lehetnek és a betegek kérdésére valóban nem könnyű válaszolni, nem is beszélve arról, hogy a határok a normális életműködés és betegség között nagyon elmosódok. Az orvosnak sokszor nehéz feladata az adott esetben megállapítani, hogy vájjon ezen a határon innen vagy túl vagyunk-e.

        A betegség okai mindig többszörösek, az események egész láncolatát kell figyelembe venni, ugy hogy helyesebben inkább azt kérdezhetnők, melyek a betegség feltételei, milyen körülmények között jön létre a betegség. Ezeket a feltételeket lényegében két csoportba oszthatjuk. Az egyik csoportba tartozik a betegségekre való hajlam, a diszpozició, a második csoportba tartoznak a tulajdonképeni kiváltó okok."

        (Az egészség enciklopédiája – Dr. Madzsar József egyet. m. tanár)