• Évszázados tanácsok
        WEBBeteg blogja

        Betegápolás - Fertőző betegségek 2. rész

           "Vannak olyan fertőző betegségek, amelyek kiütéssel járnak. Ilyen például a kanyaró (morbilli), a vörheny (scarlatina), a hólyagos himlő (variola), a rózsás kiütés (rubeóla) és a bárányhimlő (varicella).

        A kanyaró nagymértékben ragályos. Ámbár felnőttek is megkaphatják, mégis inkább a gyermekkor betegsége. Hogy mi okozza, nem tudjuk, de tapasztalati uton megállapították, hogy a beteg orr- és torokváladéka, könnye és a bőréről lehulló, lisztporhoz hasonló korpa terjeszti. Első teendő a betegnek elkülönítése. Az orr- és torokváladékával bepiszkított hol­mikat fertőtleniteni kell. Minthogy a kanyaró megtámadja a lélegzési szer­veket, gondoskodni kell a betegszoba alapos szellőztetéséről. A beteg legalább egy hétig feltétlenül maradjon ágyban és, ha aztán jól érzi magát, felkelhet, de nyáron három, télen pedig négy hétig maradjon a szobában, amelynek a hőmérséke 16-18° C. legyen. Magas láz esetén csakis tejet szabad neki adni. Limonádéval és egyéb hűsítő itallal bátran kínálhatjuk. A betegszobát nem kell elhomályosítani. Mérsékelt hasmenés nem okoz zavart, ha azonban napjában 4—6-szor is van székletétele, ezt tudatni kell az orvossal. Szorulás esetén ricinusolajjal vagy beöntéssel igyekszünk a bajon segíteni. Jó, ha a beteg gyakran kiöblíti a száját és a torkát. Néha a szemet 3%-os bórsavoldattal kell borogatni. Ezt azonban csak az orvos utasítására szabad megtenni. A fürösztés dolgában is meg kell várni, hogy mit javasol az orvos. Korpázás ellen kis zsiradékkal kell a bőrt bekenni. A kanyaró azért olyan gyakori megbetegedés, mert a kanyarós beteg már a baj kezdetén fertőzi a környezetét, mikor a kiütésnek a bőrön még nyoma sincs. A védekezés tehát csak akkor lehetne eredményes, ha akkor tudnók a gyermeket elkülöníteni, amikor kiütése ugyan még nincs, de hurutos tünetek már jelentkeztek nála. Ilyen tünet az, hogy a gyermek köhécsel, tüsszent és a szeme könnyezik. A szülőknek és a tanítóknak ezeket a tüne­teket ismerniök kellene és ha az iskolában valamelyik gyermeknél jelentkez­nek, rögtön haza kellene küldeni az iskolából.

        A vörheny súlyosabb természetű bántalom, mint a kanyaró, de az iránta való fogékonyság jóval kisebb, mint a kanyarónál. Legfogékonyabbak iránta az 1—8 évek között lévő gyermekek. Mint a kanyaró, ugy a vörheny iránt a felnőttek is fogékonyak, kivált ha gyermekkorukban nem estek rajta keresztül. Nem tudjuk, hogy mi okozza, de azt látjuk, hogy nagyon ragadós és ragályozása akkor legnagyobb, mikor a hámlás eléri a tetőfokát. A fer­tőző anyaga nagyon szívós, ellentáll nemcsak a hidegnek és melegnek, hanem valószínűleg még sok fertőtlenítő szereknek is. A beteg elkülönítése a legfontosabb teendő és ez addig tartson, mig a hámlás teljesen véget nem ért, de legalább is hat hétig. A betegnek kórházba való szállítása után, vagy pedig, ha lakásán marad, felgyógyulása után a fertőtlenítésről a ható­ság gondoskodik. Ajánlatos, hogy a betegszoba a fertőtlenítés után is még néhány héten keresztül lakatlanul maradjon. Az ápoló hosszú köpenyben és bekötött fejjel tartózkodjék a beteg szobájában, ha pedig a szobából kilép, fertőtlenítse a kezét és mossa meg az arcát is. A védekezésnek annál kedvezőbb lesz az eredménye, minél gyorsabban sikerül a beteget elkülö-

        A bárányhimlő enyhe lefolyású ragadós  betegség.   Kivételesen vese bajjial vagy tüdőgyulladással járhat, minek folytán a beteget a hólyagok teljes beszáradásáig ágyban kell tartani. A viszketést meleg fürdővel lehet enyhiteni. Nem szabad vakarni. Az elkülönítés itt is szükséges.

        A difteritisz, magyarul torokgyik vagy torokpenész. Súlyos, ragadós, fertőző betegség, amely sokféle úton fertőzhet, mert a bacillusa benne van a beteg orr- és torokváladékában és a kiköpött nyálhártyákban. Bacillusának az életképessége oly nagy, hogy például a zsebkendőbe beleszáradt váladék még 3—4 hónap múlva is megtartja fertőzőképességét. Védekezés céljából a beteg váladékával bepiszkitott zsebkendőt, vattát vagy vászonruhácskát el kell égetni, vagy pedig 5 százalékos karbololdatba kell tenni. Mint minden fertőző bántalomnál, ennél is igen fontos, hogy az ápoló a saját kezére és szájára is nagyon vigyázzon. Kezét gyakran mossa le vizzel és szappannal, száját pedig napjában többször öblögesse ki alkoholos vizzel. A beteggel szemben pedig ugy álljon, hogy esetleg le ne köhöghesse, mert tudni kell, hogy a fertőzés a szemben és sebeken is létrejöhet. A szemét legjobban védőszemüveggel védheti meg, ha pedig az arca vagy a keze sebes, tegyen rá kollodiumot. A beteget legszigorúbban el kell különiteni és pedig leg­alább is öt hétre. Mindazokat, akik a beteggel együtt laknak, be kell oltani difteritisz ellen való vérsavóval. Ez néhány hétre megvédelmezi őket a fer­tőzés veszedelme ellen. Ha a beteg meggyógyult, meg kell fürdetni és fer­tőtlenített ruhába kell öltöztetni, mielőtt megengednők neki, hogy egész­séges emberekkel érintkezésbe jusson. Az egész lakásnak megfelelő módon való fertőtlenitéséről kellő időben a hatóság gondoskodik. Ez azért is nagyon fontos, mert elhanyagolása esetén még hónapok múlva is történ­hetik fertőzés, illetve megbetegedés. Míg a beteg lázas, főképpen tejjel és levessel tápláljuk, szomjúsága csillapítására pedig vizet, ásványvizet vagy limonádét adjunk neki. Ügyelni kell arra, hogy a betegnek naponta legyen rendes széke. Tudni kell, hogy a beoltassál akkor lehet legkedvezőbb ered­ményt elérni, ha az minél korábban történik. Éppen ezért minden gyerme­ket, aki torokfájásról panaszkodik, meg kell mutatni az orvosnak. Általában véve az a leghelyesebb nevelési mód, ha minden anya ugy szoktatja gyer­mekét, hogy bármikor is ellenkezés nélkül kinyissa a száját és megmutassa a torkát. Ez annyival is fontosabb, mert amelyik gyermeknek nagy a man­dulája, annak könnyen támad mandulagyulladása, ami pedig fokozza a difteritisz iránt való hajlandóságot. Ha a beteg gyermeknek az orvos fém­csövet vezet a gégéjébe, az ápolónak szigorúan alkalmazkodnia kell az orvos által adott utasításhoz, nehogy a gyermeket az ellenőrzés elhanyagolása révén életveszedelem érhesse.

        A szamárhurut ragadós, fertőző betegség, amelynél az ápolónak főleg arra kell törekednie, hogy a gyermek szervezetét megfelelő módon végzett táplálkozással erősítse és hogy őt a roham alkalmával támogassa. Egy­szerre csak keveset egyék, kapjon inkább többször. A beteget el kell külö­niteni legalább hat hétre. Ne csókoljon meg senkit és a zsebkendőjét egész­séges ember még véletlenül se használja, mert megkaphatja tőle a szamár­hurutot. Bár a gyógyulás érdekében igen fontos a tiszta levegő, még se vigyék sohase olyan játszótérre, ahol több gyermek is van, mert ezeket könnyen fertőzhetné. Más gyermekkel egyáltalán ne érintkezzék mindaddig, amig teljesen meg nem gyógyult. Ha a gyermek lázas, maradjon az ágyá­ban, ha láztalan, akkor se küldjük az iskolába. Azt, hogy mikor mehet az iskolába, az orvos állapitja meg. Éjjel a beteg ne abban a szobában aludjék, ahol nappal tartózkodik. Minél több friss levegőt kap, annál inkább csökken a rohamok száma. Minthogy a betegség csirái a köpetben és az orr vála­dékában vannak, az ezekkel bepiszkitott holmikat gondosan fertőtleníteni kell. Lehetőleg adjuk a beteget kórházba;.

        A felsorolt ragadós fertőző betegségek a gyermekeknek leggyakoribb betegségei. Ha a beteg lázas, erről mindig hőmérővel kell meggyőződnünk, mert ha csak a fejét fogjuk meg és így akarunk lázas vagy láztalan voltáról meggyőződni, könnyen tévedhetünk. Lázas gyermeket ágyban kell tartani. Tápláléka főleg forralt tej legyen. Hideg vizet bátran adhatunk neki. A lázat hidegvizes borogatással jól lehet csökkenteni. Ha a gyermek szemének van baja, az orvos néha borogatást rendel. A borogatóruhácskát nem szabad a szemére kötni, hanem az ápolónak kell azt váltogatnia. Ha a gyermek felébredésekor nem tudja a szemét kinyitni, mert a szempillái a váladéktól összetapadtak, a beszáradt váladékot a szempillákról langyos vizbe mártott tiszta ruhácskával kell lemosni. Becseppentést a szembe csepegtetőüveggel kell végezni. Ha a szembe poralaku gyógyszert kell hinteni, az eljárást meg­mutatja az orvos, ámbár az a leghelyesebb, ha a behintést mindig maga az orvos végzi. A beteg gyermek fülét csak akkor szabad kifecskendezni, ha az orvos megengedi. Fecskendezéshez langyos vizet használjunk és utána a fület kis vattával szárítsuk meg. Az orrjánatokat langyos folyadékkal szok­ták kifecskendezni. Ezt mindig az orvos maga végzi."

        (Az egészség enciklopédiája - Dr. Bród Miksa orvos)

        Ezek is érdekelhetik Önt:

        Kanyarójárvány>>

        Kiütéses fertőző betegségek>>

        Kiütéses gyermekkori betegségek>>