• Évszázados tanácsok
        WEBBeteg blogja

        Betegápolás – Az orvosság beadása 3. rész

            "Szemcseppek. Ha a szembe kell orvosságot csepegtetni, azt cseppentő üveggel kell tenni. Ez ugy törénik, hogv az ápoló balkezének mutatóujjával lefelé húzza a beteg külső alsó szemhéját, jobbkezével pedig becseppenti a gyógyszert a szem külső alsó részébe. A cseppentésnél a cseppentő üveg alsó szélének nem szabad a szemhez, illetve a szemhéjhoz hozzáérnie. Ha már elég cseppent a szembe, a szemhéjat természetesen el kell ereszteni. A szembecseppentésnél ügyelni kell arra, hogy a gyógyszer a beteg szemből át ne csurogjon az egészségesbe és hogy a könnyezés folytán a szemzugok bőre ki ne maródjék. Ez utóbbinak megelőzése céljából a zugokat kis száraz és tiszta, csakis erre a célra szolgáló vászonruhácskával gyakran le kell szárítani, amit azonban nem dörzsöléssel, hanem gyengéden végzett rányomogatással kell tenni.

        Orröblitésnél a folyadéknak csak csekély nyomással szabad az orrba kerülnie. A használandó folyadék langyos legyen. Vigyázni kell, hogy az orröblités révén ne támadjon fülgyulladás. Az öblítés végrehajtására vagy az orr-dus vagy pedig az irrigátor használtatik. Orröblitésnél a használt folyadéknak mindig a másik orrlyukon kell kifolynia, ezt pedig csak ugy lehet elérni, ha a beteg az öblítés folyamata alatt nem végez nyelési mozgásokat és nyugodtan vesz lélegzetet a száján keresztül. Mindaddig, mig az öblítő folyadék egészen ki nem szivár­gott, ne fújja ki az orrát és azután is előbb az egyik oldalon és aztán a másikon, nehogy folyadék nyomuljon a középfülbe.

        Füfcseppentésnél a beteg az egészséges oldalára feküdjék és a becseppentés után pár percig maradjon nyugodtan, azután pedig az ápoló dugjon kis vattát a beteg fülébe, nehogy a cseppek a beteg nyakára ki­folyjanak. A vatta 1—2 óráig maradjon a fülben.

        A fület maga az orvos fecskendezi ki. Jobb, mintha az ápolóra bizná. Vigyázni kell, nehogy a kifecskendezés nagy nyomással történjék. A kifecskendezés után a hangvezetékben visszamaradt folyadékot kis vattával kell fel­szárítani. Jó, ha aztán a fűlbe kis vattát tesznek. Hogy ez meddig maradjon a fülben, azt az orvosnak kell megállapítania. Ez tudniillik mindig a bán­talom természetétől függ.

        Ha folyadékot viszünk a vastagbélbe, ezt beöntésnek nevezzük. Ennek az a célja, hogy kiöblítse, kimossa és kiürítse a belet. Néha a beteg táplá­lására is használjuk. Olyankor is szokták alkalmazni, mikor a betegnek nem lehet a száján át beadni az orvosságot. A bél kiürítésére szolgáló beöntést irrigátorral végezik. Ennek fontos kelléke, hogy mindig tiszta legyen. Beöntésnél a beteg lehetőleg a baloldalán feküdjék, ha pedig állapota oly súlyos, hogy nem tud mozdulni, fektessük őt hanyatt és kissé húzzuk fel a térdét. Hogy milyen folyadék legyen az irrigátorban és mekkora legyen a hőfoka, azt minden esetben az orvosnak kell meghatároznia. Általánosság­ban megjegyzendő, hogy kiürítés céljára felnőtt embernél 300-500 gr., tehát 3-5 deciliter langyos vizet használnak. Nagyobb gyermekeknek 150-200 és kicsinyeknek 100-150 gr. is elegendő. A beöntésre szánt folya­dék vagy tiszta viz lehet, vagy adhatunk hozzá a hatás fokozása céljából 1-2 kávéskanállal konyhasót, glaubersót vagy keserűsót is. Néha 1-2 evőkanállal ricinusolajat, máskor meg 15-25 gr. szappant adnak hozzá, sőt 1-2 evőkanálnyi méz vagy glicerin hozzátétele is szokásban van.

        Borogatást vagy egyes testrészekre adunk és pedig kisebbekre és na­gyobbakra, vagy pedig a fej kivételével az egész testre. A borogatás lehet hideg, meleg és felmelegedő. Fontos, hogy a borogatóruha ki ne száradjon és a beteg fehérneműje, ruhája és ágya tőle nedves ne legyen. Ha a hideg borogatást valamely testrésznek lehűtésére alkalmazzuk, a borogatóruhának sohasem szabad csepegnie és ezt a borogatást nem szabad száraz ruhával letakarni. Hogy mikor kell a borogatást váltani, azt az orvos álla­pítja meg. Hideg borogatást friss kut-, illetve vízvezetéki vízzel csináljunk. Tegyünk bele kis jeget. Mig az egyik borogatás a kivánt helyen, például a mellen, a fejen, vagy a nyakon van, addig a másikat már hűtjük, illetve elő­készítjük vizben, vagy havon, vagy pedig jégen. Néha a hideget jégtömlő utján nyújtjuk a betegnek. Ezt azonban nem szabad közvetlenül a testre tenni, hanem az illető testrészre helyezett nedves kendőre. Nem szabad bevárni, mig a tömlőbe rakott jég elolvad, hanem már teljes elolvadása előtt frisset kell beletenni. Nagyon dicsérik a Leiter-féle hűtőkészüléket. Hűtő, összehúzó, gyulladást és elválasztást csökkentő hatása miatt gyakran használják az ólomvizes borogatást is, amelynél az orvos utasításának meg­felelő mennyiségű ólomvizet vagy Goulard-vizet öntenek a hideg vizbe.

        Ha forró borogatásra van szükség, a borogatóruhát forró vizbe kell tenni, aztán jól ki kell csavarni és a fölmelegítendő testrészre olyan melegen kell rakni, amilyen melegen csak kibírja a beteg. A forró borogatást le kell takarni vízhatlan réteggel. Hogy a beteg bőre meg ne égjen, az ápoló a kicsavart ruhát közelítse a saját arca felé és próbálja ki ilyen módon, hogy el lehet-e viselni ezt a meleget. Mihelyt kezd kihűlni ujat kell helyette a kivánt helyre rakni. Forróvizes borogatás helyett jobb forrópépes borogatást alkalmazni, mert ez tovább tartja a meleget. Ezt ugy készítik, hogy lenmaglisztből, vagy akár zsemlye- akár kenyérbélből forró tejjel vagy vizzel pépet készítenek és ezt jó forrón zacskóba téve, a borogatandó testrészre rakjuk. Itt sem szabad figyelmen kivül hagynunk a szükséges elővigyázatosságot, hogy a beteget meg ne égessük. Ha a pép kihűlt, ki kell vinni a beteg szobájából, nehogy kellemetlen szagával elrontsa a szoba levegőjét. Itt is az a szabály, hogy a borogatást nem szabad levenni, mig az utána következő borogatásra a borogatóruha elő nincs készítve. A felmelegedő, vagyis Priessnitz-féle borogatásnál állott vizet, vagy egyenlő rész vizből és alkoholból készült alkoholos vizet használunk. A vizbe mártott kendőt jól kicsavarva kell a borogatandó testrészre tenni és vízhatlan réteggel kell körülvenni. Erre aztán száraz kendőt kell tenni. Az ilyen borogatás rendszerint kétóránkint változtatandó, ha csak az orvos más utasítást nem ad. Ez a borogatás, bár pillanatnyilag kellemetlen a betegnek, mégis csakhamar igen jó hatást vált ki.

        Ha a beteg éjjel alszik, nem kell zavarni. Ha azonban nem alszik és várakozás ellenére arról panaszkodik, hogy rosszul érzi magát és borzongatja a hideg, azonnal le kell róla venni a borogatást és a bőrt a borogatás helyén szárazra kell dörzsölni. Mivel a mellkason alkalmazott borogatás könnyen lecsúszik, megfelelőbbnek látszik, ha helyette keresztkötést alkalmazunk."

         (Az egészség enciklopédiája - Dr. Bród Miksa orvos)

        A témához kapcsolódó néhány cikk a WEBBetegen:

        Kötőhártyagyulladás>>

        Nátha és allergia - milyen orrcseppet válasszunk?>>

        A külsőfül gyulladás tünetei és kezelése>>

        Izomsérülések, húzódások, zúzódások kezelése>>

         

        Láz és lázcsillapítás gyermekkorban>>