• Évszázados tanácsok
        WEBBeteg blogja

        Betegápolás - A „fölfekvés

            "Súlyos betegnél gyakran tapasztalhatjuk, hogy szenvedéseit ágyának rendetlen volta nagy mértékben fokozza. Néha a lepedő ráncai nyomják, ezért ügyelni kell arra, hogy a lepedő mindenhol sima legyen. Megesik, hogy az inge vet ráncot a hátán. Ez nemcsak fájdalmat okozhat, hanem fölfekvést is. Minthogy ez halálos veszedelemmel is járhat, az ápolónak min­den igyekezetével azon kell lennie, hogy keletkezését megakadályozza. A fölfekvés nem egyéb, mint a szöveteknek a nyomás folytán való elhalása. Különösen sovány, a betegség folytán lesorvadt egyéneknél és olyanoknál fordul elő, akik sokat fekszenek nedves helyen; aki huzamosabb ideig fek­szik betegen az ágyában, könnyen kaphat felfekvést azokon a helyeken, amelyek leginkább vannak a nyomásnak kitéve. Éppen ezért gondoskodni kell róla, hogy a beteg helyzetváltozásai által a nyomás mindig más és más pontra tétessék át. A beteget gyakran kell figyelmeztetni, hogy forduljon a másik oldalára. Ha pedig magától ezt nem tudja megtenni, akkor segitsen neki az ápoló. Ilyenkor mindig meg kell nézni a vállnak, a felkarcsont belső bütykének, a keresztcsontnak, a tomporoknak és a szárkapocsfejecseknek tájékát, szóval mindazokat a helyeket, amelyek esetleg a nyomástól szenvedhetnek és az ápoló mossa le ezeket a helyeket langyos vizzel és szappannal, sőt esetleg egy kis alkoholos vizzel. A ráncok okozta nyomáson kivül felfekvés lehetőségére kell gondolni magas láz esetén, túlságos kövér­ségnél, vizkórságnál és általában mindannyiszor, valahányszor a beteg ezen testrészeken érzett fájdalomról panaszkodik. Elég gyakori a felfekvés vesze­delme hasi hagymáznál, gyermekágyi láznál és hosszadalmas lefolyású sebészi bántalmaknál is.

        A felfekvés első tünete a bőr pirossága. Mikor ez a rózsaszínű folt jelentkezik, kettőzött éberséggel kell a beteget figyelni, mert a bekövet­kezhető szövetpusztulás néha ráterjed a mélyebb képletekre is. Ilyenkor tudni kell, hogy a gyógyulás mindaddig nem szokott bekövetkezni, mig az alapbaj meg nem enyhül és a láz meg nem szűnik. Mikor még csak bőrpirosságról van szó, langyos alkoholos vagy ecetes vizzel kell mosogatni. Ezt fele vizből és fele alkoholból, vagy ecetből készitik. A kipirosodott helyet légpárnával vagy langyos vizzel telt vizpárnával lehet a nyomás hatása alól felszabadítani. A beteg azonban ne közvetlenül ezen feküdjék, hanem a párnát le kell takarni lepedővel. A vizpárnába másod- vagy harmadnapon­kint friss langyos vizet kell önteni. Ha az ilyen irányú elbánás ellenére is a folt helyén seb támad, az orvos dolga a kezelés és az ápoló a teendők tekintetében az orvos utasításához köteles alkalmazkodni. Ha a felfekvés nem ilyen egyszerű, hanem a piros folt helyén barnás és feketés elszinesedés keletkezik, akkor a szövetpusztulás beterjed a mélybe. Ezt szokták közönségesen «Brand»-nak nevezni, mert a bőr olyan, mintha meg volna üszkösödve. Néha a végbél tájékán, vagy nőknél a mellök alatt támad pirosság, amely néha viszketéssel is jár. Ezeket a helyeket be kell puderezni és naponkint kis alkoholos ruhácskával kell érinteni.

        Mikor a beteg reggel felébred, az ápoló mérje meg a hőmérsékét, hogy az orvost helyesen tudja tájékoztatni. Ha ez megtörtént, a beteg mossa ki a száját, öblitse ki a torkát és tisztogassa meg a fogát és pedig, ha van hozzá ereje, fogkefével. A nyelvet is le kell kaparni, esetleg napjában többször is. Ha a beteg nyelve kiszárad, öblitse ki a száját. De lehet 3%-os bórsav­oldatba mártott ruhával is megnedvesiteni. Ha a beteg maga nem tud meg­mosakodni, mosdassa meg az ápoló. Mossa meg az arcát, fülét, nyakát és a kezét és tisztogassa meg a körmét is. Időközönkint az egész testet meg kell mosni vizzel és szappannal. Ez felüdíti a beteget. Nem kell egyszerre az egész testet végig mosni, hanem mindig csak egy-egy részét. Hogy a viz milyen hőfokú legyen, azt az orvos állapítja meg. Mosdatáskor a szoba 18-20° C meleg legyen. Ezután következik az esetleges orvosság bevétele, majd a reggeli, fésülködés, ágyvetés, a betegnek felöltöztetése és végül a takarítás.

        Ágyban fekvő beteg csak inget kap, de ha fázékony, gyapjúból való ujjast is adhatunk rája. Öreg ember, ha kívánja, hálósapkát is viselhet. Nők is ingben feküdjenek, esetleg azonban hálókabátot és főkötőt is kaphatnak. A betegek gyakran félnek az ingváltástól, holott ennek kellemes és üdítő hatása van. Gyakran az a kifogásuk, hogy izzadnak és így könnyen meg­hűlhetnek. Meg kell őket nyugtatni és az ingváltás előtt száraz és jól meg­melegített kendővel le kell törölgetni testüket. Helytelen volna, ha őket vonakodásuk miatt tovább is piszkos és átizzadt ingükben hagynók, bár nem tagadható, hogy az ingváltás olyan betegnél, aki súlyos állapota miatt maga nem tud segédkezni, igen sok kényelmetlenséggel van egybekötve."

        (Az egészség enciklopédiája - Dr. Bród Miksa orvos)

        A témához kapcsolódó néhány cikk a WEBBetegen:

        Felfekvés>>

        Felfekvés megelőzése, kezelése>>

        A felfekvés (decubitus) fokozatai és megelőzése>>