• Évszázados tanácsok
        WEBBeteg blogja

        Betegápolás - A betegszoba berendezése

             "A betegszobában csak olyan bútorzat legyen, amilyenre az ápolás érde­kében feltétlenül szükség van és amelyet nedves uton lehet takarítani. Leg­fontosabb természetesen a betegnek az ágya. Ez egyszerű szerkezetű, könnyen titsztitható legyen és benne a beteg kényelmesen érezze magát. A fém­ből való, könnyen mosható ágy jobb, mint a faágy. Hosszúsága 190-200 centiméter, szélessége pedig 1 méter legyen. Lehetőleg egészen vagy legalább három oldalról szabadon álljon és ne legyen az ajtó, sem pedig télen a kályha mellett. Tüdőbeteg ágya az ablak közelében legyen. Szalmazsákot ne tegyünk az ágyba, hanem inkább pontosan beleillő sodronyágybetétet, amely fölé lószőrderékaljat tesznek. A tollal töltött derékalj nem megfelelő. A lepedőt a derékalj fölé tesszük. Nehéz betegnél a lepedő és a matrac közé kaucsukból való teritőt kell tenni. A fej alatt lévő párnák milyenségét és számát a beteg állapotához képest mindig az orvosnak kell megszabnia. A tollas párnánál jobb a lószőrpárna. Ezt azonban a betegek, mivel nincse­nek hozzászokva, nem szívesen fogadják. Takarónak ne használjunk tollas dunnát. Legjobb a gyapjútakaró, amelynek belső felületére széles, nagy lepedőt teszünk. Ezt a külső felületre áthajtjuk és a szélein ráöltjük a takaróra. Ha a betegnek az orvosi rendelet szerint magasan kell feküdnie, mint például lélegzési nehézségek esetén, dereka alá párnát kell rakni és ha lejebb csúszik, feljebb kell emelni. Ilyenkor az ápoló ne a két karjánál fogva húzza felfelé a beteget, hanem ugy tegyen, hogy az egyik kezével a háta alá, a másikkal pedig a medencéje alá nyul és így törekszik őt óva­tosan felemelni. Ha ezt az ápoló egymaga nem tudná elvégezni, egy második személy is segítsen neki. Vigyázni kell emellett, hogy a beteg ágya mindig rendben maradjon, tehát, hogy a lepedője ráncokat ne vessen, a párnája félre ne csússzék és a takarója le ne essék.

        Ami a további berendezést illeti, az ágy mellé fehér kendővel letakart éjjeli szekrényt kell állitani, amelyre csakis azt szabad rárakni, amire a betegnek feltétlenül szüksége van, tehát például a köpőcsészét, ivópoharat, zsebórát, csengetyüt és esetleg zsebkendőt. Az asztalt tiszta, fehér asztal­kendővel vagy tiszta lepedővel kell letakarni és erre kell tenni az orvosságo­kat, kanalat, ostyát és általában véve mindazokat a tárgyakat és eszközöket, amelyekre a beteg érdekében az ápolónak és az orvosnak szüksége lehet. Hogy pedig ezeket a por be ne lepje, le kell takarni tiszta lepedővel.

        Minden mérgező hatású szert az ápoló zárjon el külön szekrénybe vagy fiókba és a kulcsot tartsa magánál. Ezt még véletlenül se felejtse a zárban, nehogy a beteg, aki esetleg öngyilkossági gondolatokkal foglalkozik, hozzá­férhessen. Lehetőleg a szoba közepén hőmérőt kell felfüggeszteni. A szek­rényből minden fölösleges ruhadarabot el kell távolítani. A beteg papucsa az ágya előtt legyen, nem pedig alatta. Faliórára nincs szükség, ahol van, csak ugy maradhat a szobában, ha nincs ütőszerkezete. A párnázott búto­rokat, a szőnyegeket, függönyöket, tükröket és képeket mind ki kell hor­dani a betegszobából és legfeljebb az ágy előtt maradhat egy kis szőnyeg. Ha a betegre jó hatása van, egy szép képet az ágyával szemben a falon lehet hagyni.

        Minden betegszobában lehetőleg két teljes mosakodókészüléket kell tartani, tudniillik egyet a beteg és egyet az ápoló számára. Néha azonban ez a kívánság akadályokba ütközik és nem teljesithető. Ilyenkor termesze­tesen meg kell elégednünk egy mosakodókészülékkel is. Erre azonban fel­tétlenül két mosdótálat, két poharat, két körömkefét, két szappantartót és két darab szappant keli tenni. A betegnek is, az ápolónak is mindig külön tiszta törülközője legyen. Arról is gondoskodni kell, hogy mindenkor ele­gendő tiszta és friss viz álljon rendelkezésre és a mosakodókészülék mellé nagy vödröt kell állítani, hogy abba a piszkos vizet bele lehessen önteni.

        A felsoroltakon kivül legyen a betegszobában két mosható szék, egy kis asztalka és egy nyugágy. Ez az utóbbi az ápoló számára való és lehe­tőleg kényelmes legyen, hogy az ápoló, ha a beteg körül semmi dolga sincs, kissé leülhessen, illetve lepihenhessen. Ez természetesen csakis arra az esetre szól, ha a betegnek nincs ellene kifogása és az orvos is megenged­hetőnek, illetve az ápoló jó egészségének biztositása érdekében szükséges­nek tartja. A zaklatott és egész napon át sohasem pihenő ápoló kevésbé tud nehéz feladatának megfelelni, mint az, akinek néha-néha kis pihenőt is engedünk. Ami a kis asztalkát illeti, ez arra való, hogy a beteg, ha az étkezéshez fel tud ülni az ágyában, ezen tálalva kapja reggelijét, uzson­náját, ebédjét és vacsoráját. Étkezés után ki lehet vinni az asztalkát. Ha ragadós, fertőző betegségről van szó, akkor a beteg szobájából semmit sem szabad kivinni, tehát az asztalkát sem. Illetve bármit is kivisznek onnan ügyelni kell a fertőtlenités megállapított szabályaira.

        Ahol a betegszoba közvetlen összeköttetésben van a fürdőszobával, ebben lehet tartani az éjjeliedényt vagy az ágytálat és a vizelő-üveget. Ahol fürdőszoba nincs, ezek a holmik lehetőleg a betegszoba mellett lévő helyi­ségben tartandók."

        (Az egészség enciklopédiája - Dr. Bród Miksa orvos)