• Évszázados tanácsok
        WEBBeteg blogja

        Betegápolás - A betegszoba világítása és fűtése

        „A betegszoba megvilágítására legjobb a villamos világítás, amely igen jó világosságot szolgáltat, nem melegít, nem libeg és a levegőt sem rontja el. Sajnos, nem áll mindenütt rendelkezésre és ezért még nagyon el van terjedve a mécses, a gyertya, a petróleum és a gáz. A mécses is, meg a gyertya is folyton libeg-lobog és emellett még sok oxigént fogyaszt és szén­savat termel. Mind a kettő tehát rontja a levegőt, bűzössé teszi és fölösleges meleget is fejleszt. Használatuk tehát ajánlatosnak nem mondható. A petró­leumlámpa azért nem felel meg a célnak, mert sok meleget, vízgőzt és szénsavat termel. Egyetlen körégő lámpa annyi szénsavat termel, mint négy felnőtt ember együttvéve. A petróleumlámpát világosságának tompítása céljából le szokták csavarni. Ilyenkor kormoz, szénhidrogén fejlődik, amely még az egészséges embernél is főfájást, hányási ingert és általános rosszul­létet okoz, a beteg embert pedig még betegebbé teszi. A gázvilágítás is rontja a levegőt, nagy meleget fejleszt és sok szénsavat termel. Azonkívül rob­banékony és a lángja nyugtalanul libeg. Ezen utóbbi fogyatékosságát azon­ban némileg még lehet enyhíteni üvegcilinderrel és tejüvegernyővel. Éjjelre aránylag legelviselhetőbbnek a rövid, vastag stearingyertya látszik, melyet a beteg ágyától minél távolabb kell elhelyezni.

        Rendes viszonyok között a beteg szobája világos legyen. Néha azonban kívánatos, hogy a beteg félhomályban, vagy pedig egészen besötétített szo­bában feküdjék. Ilyenkor ezt az orvos utasításul adja az ápolónak. Ha az orvos a világításra vonatkozólag semmiféle utasítást nem ad, akkor a szoba világítása olyan legyen, ahogy ezt a beteg kívánja.

        Hogy milyen legyen a betegszoba hőmérséke, az a betegség természe­tétől és a betegnek egyéni szokásaitól függ. Ha a beteg ágyban fekvő, szo­bája hőmérséke körülbelül 17° C. legyen. Vérszegény és gyenge egyéneknél 18-19° C. is lehet. Lázas betegnek elég 15° C. és ha az ápoló ezt a maga személyére nézve kevésnek találja, öltözködjék valamivel melegebben. Leg­jobb módja a fűtésnek a központi fűtés és pedig a meleg vízzel való fűtés. Ennek az a nagy előnye, hogy szabályozható és a szoba levegőjét egyen­letesen melegíti, nem bűzös, nem okoz füstöt, nem bocsát mérges gázokat a szoba levegőjébe és a kezelése nem piszkít. A vaskályha, bár hamar átmelegszik, betegszobában egyáltalán nem ajánlatos, mert azok a szerves anyagok, amelyek a szoba porából rárakodnak, áttüzesednek rajta és elég­nek, ami által szénoxid keletkezik és terjed szét a szobában. Azzal is meg­árthat, hogy repedések támadnak rajta, amelyeken át széngőz lepheti el a szoba levegőjét. Ennek egyik legfontosabb része a szénoxid, amitől főfájást, szédülést, fülzugást, émelygést és hányást lehet kapni. A vaskályha kiszárítja a szoba levegőjét és szabályozni egyáltalán nem lehet. Ha ennek ellenére mégis vaskályha van a beteg szobájában, akkor a levegő száraz voltának csökkentése céljából tegyünk a kályha tetejére lapos edényben vizet, amely folytonosan párolog és így nedvesen tartja a szoba leve­gőjét. Jó, ha a vízbe egy maréknyi közönséges konyhasót teszünk. Beteg­szobában sem a gáz-, sem a villamos-, sem pedig a hordozható petróleum­kályhát helyénvalónak nem találjuk. Ámbár nem szabályozható, mégis legjobb a cserépkályha. Kevésbé jó, ha kívülről fűtik. Ha belülről fűtik, az a nagy előnye, hogy szellőzteti a lakást. Nagy hátránya azonban, hogy még a legnagyobb vigyázat mellett is szénpor és hamu jut a szoba levegőjébe, sőt néha még füst és korom is. A kandalló már divatját multa és csak nagyon ritkán találkozunk vele. Betegszobába egyáltalán nem való, mert füstöl és közvetlen közelében meleg van ugyan, de valamivel távolabb a szoba hideg. Míg a közönséges vaskályha hamar átmelegszik, de ha nem rakják folyto­nosan, éppen olyan hamar ki is hül, addig a töltőkályha valamivel lassab­ban hül ki, tehát aránylag hosszabb ideig tartja a meleget. Ennek ellenére sem való betegszobába.

        Nyáron, mikor a hőség még az egészséges embert is megkínozza, igen gyakran a betegszoba megfelelő lehűtéséről kell gondos­kodni. Az ablakot éjjel nyitva kell tartani egészen reggel 8-9 óráig, ami­kor már be kell zárni a redőket. Egész napon át nem szabad zárva tartani, mert megromlik a levegő, ami a betegre nézve éppenséggel nem kívánatos. Napközben is szellőztetni kell tehát és a forróság ellen ugy lehet védekezni, hogy nagy teknőbe jégdarabokat rakunk. Azért teknőbe, mert a lehűlés annál inkább sikerül, minél nagyobb felületen van a jég elhelyezve. Rövid időre jó hatása van a hidegviz-permetézésnek is. A padlónak hideg vizzelvaló fellocsolása is eredményes szokott lenni. Nagyon üdvösnek bizonyult, ha nagy lepedőket hideg vizbe mártanak, jól kifacsarnak és a nyitott ablakok elé függesztik. A szobának némi lehűtését ugy is el lehet érni, ha friss, zöl­dülő levelekkel telt faágakat visznek a szobába és vizzel telt edényekbe rak­ják őket.”

        (Az egészség enciklopédiája - Dr. Bród Miksa orvos)