• Évszázados tanácsok
        WEBBeteg blogja

        Betegápolás - A betegszoba

        "Ahol csak egy szoba van, ahol tehát együtt lakik a beteg a családdal, az ápolás sok nehézségbe ütközik. Az ilyen beteget legjobb a kórházba adni. Ha fertőző betegségről van szó, akkor pedig feltétlenül a kórházba kell vitetni. Egyébiránt erről a kezelőorvos a hatósági orvossal egyetemben intézkedik. Sajnos, a kevésbé műveit néposztályokban annyira el van ter­jedve a fertőtlenitéstől való félelem, hogy akárhányszor a súlyos fertőző betegségben szenvedő gyermekhez még orvost sem hivatnak.

        Ahol a lakásban több szoba van, ott betegszobának a legjobbat kelt berendezni, amely tehát leginkább száraz, világos és verőfényes. Legyen ez a szoba csendes, jól szellőztethető, jól fűthető és könnyen takaritható. Ne legyen se igen nagy, sem pedig túlságosan kicsi. Körülbelül 100 köbméter légtér a legmegfelelőbb. Hogy valamely szobában hány köbméter légtér van. azt ugy számítjuk ki, hogy megmérjük a szoba hosszúságát és szélességét. A talált két számot megszorozzuk egymással. Ez a szorzat adja a szoba fölületét négyzetméterekben. Ha most a fölületet megszorozzuk a szoba magasságát kifejező számmal, megkapjuk a szoba köbtartalmát köbméte­rekben. Ha például valamely szoba 6 m. hosszú, 4 m. széles és 3 m. magas, akkor ennek a köbtartalma = 6X4 = 24, 24X3 = 72. Ebben a szobában tehát 72 köbméter légtér van. Gondolni kell természetesen arra is, hogy a szobában felhalmozott holmik és bútorok legalább 32 köbméter levegőt kiszorítanak és igy a betegre és ápolójára összesen csak 40 köbméter légtér jut. Ennél nagyobb szobában a beteg elhagyatottnak érzi magát és külön­ben is télen a nagyobb szobát csak nehezen lehet megfelelő módon keresztülfüteni. Ha pedig a szoba ennél kisebb, akkor sűrűbben kell szellőztetni, amit esetleg kényelmetlennek találhat a beteg.

        A betegszobának azért is kell világosnak és napfényesnek lennie, mert ellenkező esetben az ápoló nem figyelheti meg pontosan mindazokat a vál­tozásokat, amelyek a beteg testén, arckifejezésén és általában véve állapotá­ban támadnak. Ettől eltekintve, a napfény nélkül való lakás rideg, komor és barátságtalan és benne a legkülönbözőbb betegségek csirái bőségesen szaporodhatnak. A napfény a leghatalmasabb gyógytényezők egyike és ahová eljut, ott néhány perc alatt elpusztítja a fertőző betegségek csiráit. Az orvosi tudomány kisérleti uton megállapította, hogy a napfény minden eddig ismert fertőtlenítőszernél megbízhatóbbnak tekinthető. Derültté teszi a beteg lelkületét és ezen a réven is sietteti a meggyógyulását. Végül pedig a napfény fokozza az anyagcsereforgalmat és igy erősiti a szervezetet és ennek ellentálló képességét.

        Télvíz idején lehetőleg délnek, nyáron pedig délkeletnek fekvő szobába fektessük a beteget. A betegszoba lehetőleg utcai legyen, hogy a föltárt ablakon mindig friss levegő hatolhasson be. Az olyan szobát, amelynek ablaka az udvarra, a folyosóra vagy a világitóudvarra nyílik, mivel innen nem jöhet elég friss levegő, a lehetőséghez képest kerülni kell. Néha nagyon meg kell fontolni, hogy ragaszkodjunk-e az utcai szobához, mert a városi utcai zaj és lárma éjjel-nappal zavarja a beteget. Utcai kávéházakban és korcsmákban néha a késő éjjeli órákig szól a zene, máskor meg az utcai forgalmas üzletek csapnak nagy zajt. A betegszoba nem megfelelő, ha a konyha mellett, vagy pedig az árnyékszék közelében van, mert az onnan jövő ételszag és az innen áramló bűz nagyon alkalmas a szoba levegőjének megrontására. Általában véve igyekezzünk a beteget ugy elhelyezni, hogy lármás helyiség ne legyen se a betegszoba fölött, se alatta, sem pedig mellette."

        (Az egészség enciklopédiája - Dr. Bród Miksa orvos)

        A témával foglalkozó cikkeinket az alábbi aloldalunkon találja:

        Házi betegápolás>>