• Évszázados tanácsok
        WEBBeteg blogja

        Betegápolás - Ki legyen betegápoló?

        "Betegápolás alatt értjük a beteg ember körül való foglalatoskodást oly célból, hogy állapotát a viszonyokhoz képest megjavítsuk vagy legalább is elviselhetőbbé tegyük, hogy tehát fájdalmát és szenvedéseit, amennyire lehet, megenyhítsük.

        Mielőtt annak fejtegetésébe bocsájtkoznánk, hogy mik a jó betegápoló tulajdonságai és mi a tulajdonképpen való teendője, önkéntelenül is az a kérdés merül fel, hogy ki legyen inkább betegápoló, a férfi-e vagy pedig a nő?

        Ki legyen a betegápoló?

        A betegápolónak az a kötelessége, hogy a betegnek segítője és gyámolítója és egyúttal az orvosnak is megbízható támogatója legyen. Legyen türelmes, elnéző és jóindulatú. Theodor Billroth dr. a bécsi egyetem nagy­nevű tanára, aki először hívta fel a figyelmet a jól képzett ápolószemélyzet szükséges voltára, bizonyos veleszületett hajlandóságon kivül az ápolótól józan ítélőképességet és emberszeretetet kívánt. Szükségesnek tartotta, hogy az ápoló könnyen megismerje és megértse a viszonyokat, legyen önfeláldozó, kötelességtudó és engedelmes; legyen rendszerető, igazmondó és tapintatos; legyen tiszta, titoktartó és mindenek fölött egészséges. Mindezek a nemes és jó tulajdonságok együttvéve gyakrabban találhatók meg a nőkben, mint a férfiakban, amiből önként következik, hogy a nők általában alkalmasab­bak a betegápolásra, mint a férfiak. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a férfiakat ezen hivatásból ki kell zárni, mert hiszen nem egy esetben éppen férfi ápolóra van szükség, így például elmebeteg férfiak ápolására alkal­masabb a férfi, mint a nő. Meg kell azonban jegyezni, ha ennek a hivatásnak átlag véve a nő jobban is tud megfelelni, azért még nem minden nő való betegápolónak. Az előbb felsorolt tulajdonságok még nem elégségesek arra, hogy valakiből jó ápoló legyen, mert vannak a betegápolásnak bizonyos megállapított törvényei és szabályai, amelyeket meg kell tanulni. A kulturállamokban már rendszeres tanfolyamokat tartanak a betegápolók helyes­ irányu kitanitására és az oktatás egyöntetűsége érdekében már 1899-ben Londonban megállapították a betegápolónők világszövetségét (International Council of Nurses), New-Yorkban pedig a Columbia egyetemen külön tan­széket szerveztek a betegápolásban való helyes kiképzés céljából. Megjegy­zendő, hogy a betegálpolónak szorosan vett orvosi ismeretekre nincs szük­sége, hanem csak arra, hogy pontosan és szigorúan alkalmazkodjék az orvos utasításaihoz.

        Emellett még a legnagyobb önmegtagadás árán is mindig arra kell ügyelnie, hogy saját esetleg megrögzött szokásai és ösztöne által tévútra ne vitesse magát és ne próbálja a beteget saját felfogása szerint gyógykezelni. Az ápoló sohase bírálgassa az orvos cselekedeteit, hanem fel­tétlenül bizzék meg tudásában és lelkiismeretességében, mert a beteg és az ápoló részéről való bizalomnak igen fontos szerepe van a betegségek sikeres gyógykezelésében. Helytelen és elitélendő tehát, ha az ápoló a betegnek orvosa iránt való bizalmát megingatja. Ha az ápoló súlyos beteg mellett van, mindig az a kötelessége, hogy ennek reménységét élessze, bizalmát megszilárdítsa, hogy a jobb jövőbe vetett hitét el ne veszítse. A vigasztaló és bátorító szó még a legkétségbeejtőbb helyzetben is megnyugtatja a bete­get. De ilyenkor szükséges, hogy az ápoló ne csak szóval ne árulja el betege reménytelen voltát, hanem ügyeljen arra is, hogy még csak egyetlen arc­vonása se lehessen árulójává. Az ápolónak hivatása teljesítése közben nem­csak biztosságra, határozottságra és nyugodtságra van szüksége, hanem jó megfigyelő tehetségre, bátorságra és szilárd erkölcsi érzésre is.

        Az ápolónak mindig arra kell törekednie, hogy megjelenése kellemes legyen, vagy legalább is ne gyakoroljon kellemetlen benyomást. 18 évesnél fiatalabb és 50 évesnél idősebb ne legyen. Akinek valamilyen feltűnő testi fogyatékossága van, az nem való ápolónak. Ne legyen ideges, legyen jó szeme, hallása, szaglása, ízlelő és tapintó érzéke. Olyan nő, akinek gon­dozásra szoruló apró gyermeke, vagy külön háztartása van, ne vállalkozzék betegápolónak, mert munkájában a saját ügyei iránt való érdeklődés és gond nagy mértékben hátráltathatja."

        (Az egészség enciklopédiája - Dr. Bród Miksa orvos)