• Évszázados tanácsok
        WEBBeteg blogja

        Az iskoláról, az iskolásgyerekekről és az iskolábajárásról - 8. rész

        Az érzékeny gyermek

        "A rossz tanulásnak nem ritka oka az sem, hogy a gyereknek vala­hogyan az iskola vagy valamelyik tanitó nem tudja a szeretetét megnyerni. Egészséges, erőteljes kedélyű gyerek természetesen ettől magától még nem tanul rosszabbul, mint ahogyan különben tanulna. De akinek a gyereke érzékenyebb vagy kényesebb, annak ezzel a kényességgel is törődni kell. Ha tud segíteni az érzékenységen, ha csökkenteni tudja a kényességét, akkor jó nevelő munkát végzett és sok jövendő kínlódástól mentette meg a gyerekét. De ha ezt a gyógyító munkát elvégezni, ha magát a kényességét csökkenteni nem tudja, akkor ne próbáljon ugy cselekedni, mintha ez a tulajdonsága, ez a gyöngesége nem volna a gyereknek. A kényesség attól, hogy nem törődnek vele, nem javul, hanem fokozódik s aki „majd meg­mutatja, hogy kiveri belőle a kényeskedést", az legföllebb még kétségbe­esett, zárkózott, gyűlölködő érzésekkel is megtoldja és bizonyos lehet afelől, hogy ezekből az érzésekből neki magának is juttat majd még a gyerek. A legtöbbször hamarosan, rossztanulás és más mindenféle rosszaság és keserűség formájában, későbben azonban, amikor a gyerek érzéseinek a szülőkre nézve még sokkal komolyabb jelentősége támad, egész biztosan.

        Akár tetszik, akár nem, az érzékenység, a kényesség ellen való minden harc azzal kezdődik, hogy tekintettel vagyunk rá és nem fokozzuk durva erőszakkal még jobban. Ha az iskola nincs tekintettel, a szülőnek annál nagyobb gyöngédségre van szüksége. Hogy aztán hol végződik a jószivü kímélet és hol kezdődik az ártalmas elkényeztetés, azt nem igen lehet könyvből tanulni, de akinek elég egészséges kedélye és elég türelme van hozzá, az egy kis figyelemmel könnyen eltalálhatja a jó utat. Könnyebb ilyen esetekben maga az egyszerű jóindulat is; elegendő, ha csak azt érzi a gyerek, hogy a szülei lélekben az ő pártját fogják és nem haragusznak rá még ráadásul azért, hogy az iskolában szenved: már ez maga is elegendő erőt tud neki adni, hogy baj nélkül viselje az iskolát és hogy mentül keve­sebb boszuállásra szoruljon azokon a módokon, amelyekkel olyan könnyű keserűséget okozni a szülőknek és boszuságot a tanítónak. Ame­lyik gyerek pedig erőteljesebb, egészségesebb természettel, ilyen nagyobb bajok nélkül tudja az iskola ridegségét viselni, azzal szemben egészen könnyű a szülői feladat. Ha csak ugy általánosságban éreztetni tudjuk vele, hogy az iskolát csak olyan kötelességnek tartjuk, amelyen át muszáj esni bukás nélkül, de hogy azért nem követelünk tőle ezenkívül még félő tiszteletet is minden kis tanitói szeszéllyel szemben: akkor meglehetősen elvettük a helyzet mérgét. Egészséges gyerek jó iskolában semmiféle ilyen nehézséget sem okoz, de amint ezek a nehézségek akármilyen formában megjelennek, mindenekelőtt sohase felejtsük el, hogy az iskola van a gye­rek kedvéért, minden részével és valamennyi beletartozó emberrel együtt -' ebben a tudatban mindenesetre kevesebb hibát csinálhatunk, mintha mindig az iskola „követelményeit" tekintjük a fődolognak."

        (Az egészség enciklopédiája - Dr. Décsi Imre orvos)