• Évszázados tanácsok
        WEBBeteg blogja

        Az iskoláról, az iskolásgyerekekről és az iskolábajárásról - 7. rész

        Hajlandóság és tehetség

        "Egészen más kérdéseket ad fel az a rossz tanulás, ami későbben áll be, amikor az ember már nem ezeket az elemi ismereteket tanulja, hanem azokat, amelyekre csak az egyik vagy másik életpályán van szüksége. Ilyen­kor aztán, ha a rossz tanulás állandó marad, ha a gyerek elmaradozik a többitől, vagy a magaviselete is alatta marad az iskolatársai átlagos kis rosszabbodásainak, akkor arról lehet gondolkodni, hogy kivegyük abból az iskolából és másfajtával próbálkozzunk, vagy pedig egyáltalában valami más életpályát keressünk neki. A valóság az, hogy az igazi rossz tanulók­nak is jó nagy része csak a nem neki való iskolázástól szenved, vagyis, hogy nem általában a tanulásra, hanem csak arra az egy bizonyos fajta tanulásra alkalmatlan. Amikor a gimnáziumban valaki rossz tanuló, ked­vetlen és még az iskolakerülésre is hajlik, mindig érdemes vizsgálgatni, nem inkább másfajta taulásra hajlik-e, - mielőtt kétségbeesnénk a rosszaságán, a hanyagságán, vagy az ostobaságán. Kiderülhet az is, hogy egy­általában nem való az évtizedes iskolai tanulásra, s akkor természetesen még mindig bőséges módunk van válogatni azok közt az életpályák közt, amelyeknek a tudnivalóit nem iskolában, hanem valami más módon ta­nulja meg az ember. Könnyű belátni, hogy a tehetségeihez, hajlandósá­gaihoz mért életpályát sokkal jobban tudja szeretni, hogy azon sokkal nagyobb kedvvel és erővel, tehát sokkal több eredménnyel is dolgozik az ember.

        Amikor valaki azon töri a fejét, hogy a gyereke számára melyik életpálya volna „jó", mindig csak arra gondoljon, amit bőven tapasztalhat, ha az ismerősei között körülnéz: hogy csak az a jó életpálya, amihez az embernek kedve és tehetsége van, enélkül pedig minden életpálya rossz. Nemcsak azért, mert örömet, megnyugvást, elégedettséget csak az a munka ad, amit az ember a kötelességén felül még szeret is, hanem még a legride­gebb anyagi szempontokból is. Hiába tudjuk, hogy milyen mesterségekkel lehet ugy általában több pénzt keresni, mert azokkal is csak az keres, aki a tehetségével és az ösztöneivel arravaló. A tehetséges tanitó anyagi javak dol­gában viheti annyira, amennyi a kereseti lehetőségei körébe esik, de ha bankártehetség nélkül beáll a nagybácsija bankjába, akkor a sok pénz kö­zött is elszegényedik, vagy pedig világéletében csak valami félreeső író­asztalnál nyalja a tintát, kedvetlen, keserű, fásult rabszolga módjára és szegény emberül.

        A gyereknek ezeket a hajlandóságait könnyű a szülőknek kita­nulni, ha szabadjára hagyják a választást, ha tudniillik a gyerek ösztöneire bizzák, hogy mi legyen belőle. A legtöbb gyereket könnyű gondolatokra és érzésekre rávenni, ezen a módon tehát könnyű az életpályaválasztása dol­gában is összezavarni a természetes hajlandóságait és ezáltal a legjobb indulattal is eltévesztett életű, szerencsétlen embert csinálni belőle. Ha a rábeszéléstől csakugyan tudunk óvakodni, akkor viszont minden gyereken észrevehetjük, mire van tehetsége vagy hajlandósága s ilyenkor minden féle szempontból akkor cselekszünk a legjobban, ha nemcsak ráhagyjuk, hanem még minden eszközünkkel hozzá is segítjük, hogy az lehessen a mes­tersége. Még ha nem is sikerül minden a legjobban, akkor is könnyebben viseli az ember a maga hibájának, mint a szülői erőszaknak a következményeit és aki magától megy valami mesterségre és aztán magától gondol későbben mást, az sohase keseredik ettől ugy el, mint hogyha azt kellene hozzá éreznie, hogy erőszak nélkül az egész válságon, az egész nagy idő­veszteségen nem esett volna át. Ezek az érzések pedig még azzal is keserübbek, hogy az ember szülei ellen szólnak; amit az ember a szülei ellen kénytelen érezni, az mind nagy keserűség; az a szülő tehát, aki az életpálya körül való erőszakossággal ilyen érzéseknek teszi ki a gyerekét, az időveszteségen és a többi károkon kivül még ezzel is sokat ront az életén és még tartós, beteges elkeseredettségeket, levert, ideges állapotokat is okozhat."

        (Az egészség enciklopédiája - Dr. Décsi Imre orvos)