• Évszázados tanácsok
        WEBBeteg blogja

        Az iskoláról, az iskolásgyerekekről és az iskolábajárásról - 4. rész

        Az iskola ártalmai

        "Ha aztán ezen a módon megadtuk a nyilvános iskolának, ami meg­illeti, másrészt bizony nem tagadhatjuk, hogy bizony azért sok, nagyon sok hibája van, ami legalább elvben igazat ad az ellenségeinek és sok keserű­séggel tudja megnehezíteni a gyerekségünk szép esztendőit, - ami azon­ban éppen ezért szép, nagyon hálás és nem is valami nehéz feladatot ró a szülőkre azzal, hogy nekik kell otthon helyrehozni, amit az iskola vétett. Az már egyszer ugy van, hogy az iskolásgyerek szüleinek egyik legfonto­sabb dolga végig az egész iskolázáson: az iskola ártalmai és keserűségei ellen védelmezni a gyereket. Nem nagyon nehéz dolog, de mindenesetre tisztán kell látnunk hozzá az iskola és a gyerek viszonyát és azt, hogy mi köze az iskolának a valóságos élethez és mi benne az, ami csak az iskola saját hibája, anélkül, hogy az „élet": az iskola után következő valóságos életpályák követelnék tőle.

        Tudnunk kell, hogy az iskola követelményei és nehézségei közül mi az, ami az iskola céljai kedvéért elkerülhetetlen, - mert ezekben az iskola segítségére kell lennünk a gyerek kényességével és gyöngeségeivel szem­ben. És hogy mi az, ami egyszerűen abból ered, hogy az iskola, vagy egy bizonyos iskola nem jól végzi azt a dolgát, amit jói is végezhetne, hogy mik tehát a gyerek iskolai keservei közül azok, amik nélkül is éppen-olyan vagy még külömb emberré nevelkedhetne, - amelyeknek dolgában viszont minden erőnkkel a gyerek pártján kell lennünk, hogy megvédel­mezhessük szegény, ijedt kis lelkét az elkeseredés ellen. Az iskolafakasz­totta elkeseredés egész életre, a hosszú eljövendő évtizedekre való vesze­delmes hatásában mindjárt a szülői házban szerzett félelmek és keserűsé­gek után következik: rendkivül fontos kötelességünk tehát, hogy minden erőnkkel óvjuk tőle a kis iskolásgyereket.

        Az iskola mindenféle dolgai között az, aminek az azután következő élethez a legkevesebb köze van, ami azonban az iskolásgyerek lelki életé­nek a legnagyobb veszedelmévé tud megnőni: az osztályzat, a jó- vagy rossztanulóság kérdése. Sokszor megmondták és megirták már, hogy az iskolai jótanulás semmiféle biztositékát nem adja az életben való derékségnek, sőt, hogy az életben a rossz tanulók szokták többre vinni, mint a jók. így egyszerűen azonban ez nem igaz, valamint az ellenkezője sem, mégpedig azért nem, mert igen különféle okokból lehet valaki jó vagy rossz tanuló és mert a különféle életpályák közül mindegyik más módon alkalmas a különféle természetű emberek számára. Akinek iskolásgyereke van, annak érdemes elgondolkozni ezen, hogy segíteni tudjon a gyerekén ebben a nehéz dologban, hogy se oktalan szigorúsággal, se kényelmes hanyagsággal ne károsítsa meg se testi egészségében, se kedélyében, se lelki nyugalmában még súlyosabban, mint ahogy az iskola éppen ezen a téren elég sokszor károsítja a növendékeinek éppen azt a részét, amely úgyis a legtöbbet szenved tőle: az átlagosnál silányabb és az átlagosnál tehetsége­sebb gyerekeket. Ha megfigyeljük a gyerekünk iskolatársait, vagy előszed­jük a magunk iskolai emlékeit, nem nehéz dolog szert tenni arra a tiszta látásra, amit ebben a dologban minden iskolásgyerek szüleinek meg kell szereznie, a gyereküknek nemcsak a könnyebb iskolai élete, hanem úgy­szólván az egész jövendő egészsége és boldogsága érdekében ... Tréfa és túlzás nélkül: igenis az egész jövendő egészsége és boldogsága érdekében.

        Mert mindnyájan tudjuk, hogy a gyerekeknek és az iskolának a harcai túlnyomó nagyrészt ezen a téren folynak, azok a mulatságos kis összeüt­közések az erős, nagy tanitó és a gyönge kis iskolásgyerek között ugy últa­lánosságban az osztályzat körül szoktak kitörni és rettenetes elkeseredések, még öngyilkosságok is elégszer figyelmeztetnek bennünket arra, amit a gyerekek dolgaiban amúgy sem volna szabad sohase elfelejteni: hogy a gyerekeknek külön mértékük van a dolgok fontosságáról és az ő szá­mukra néha halálosan komoly tud lenni akármi, amin mi, a magunk esze szerint, csak mosolygunk. A szidás, a szekunda, a jó vagy rossz tanulás, az iskolai dicsőség vagy szégyen is, - ha nincs meg ezeknek a rontása ellen az a segitség, amit természetesen a szülőinél keres a gyerek. És amiért mélyen és tartósan hálás, ha megkapja, ami azonban az élet legtragikusabb élményei közé tartozhatik, ha azokban a nehéz - hiába: igenis nehéz! - pillanatokban sehol sincsen."

        (Az egészség enciklopédiája - Dr. Décsi Imre orvos)