• Évszázados tanácsok
        WEBBeteg blogja

        A nemi felvilágosítás

        "A gyerek ismeretszomjusága és erkölcsi kívánsága azon a téren talál­kozik, amely a legnehezebb feladatokat adhatja a szülők tudása, szeretete, elnéző türelme, megértő okossága és lélekjelenléte számára: amikor a gye­rek arra kezd kíváncsi lenni, hogy hogyan jött a világra. Aki figyel, mindig észreveheti, hogy ez iránt az értelmes gyerekek már igen korán, a kérdezősködési korszak legelején érdeklődni kezdenek. Ha nem fojtják bele a kér­dező nyíltságot, nagyon érdekesen látni, amint eleinte csak a futó ötletek­ben jelentkezik ennek a gondolatkörnek egy-egy részlete, eleinte csak igen távolról érintvén magát a főkérdést, amint aztán lassankint mindig világo­sabban kialakul és végül egész tisztán megjelenik valami formában az a kérdés, hogy mi az: „születni", hogy mi az, mikor valahol egyszerre csak megjelenik egy kis gyerek, aki még tegnap nem volt, hogy maga a kis kér­dező hol volt, amikor anyuka még olyan kicsi volt, mint ő most - meg a többi. Aki meggondolja, hogy minden születés milyen nagy dolog minden családban, az ismerősök legtávolabbi köréig, hogy minden gyerek meny­nyit hallja ezt a szót meg mindazt, ami körülötte van, az már azért sem csodálkozhatik ezen a kíváncsiságon. De nyilvánvaló ezenkívül, hogy még ilyen figyelmeztető beszélgetések nélkül is maga az az egy megfigyelés, hogy egyszerre csak megjelenik egy kis gyerek, aki aztán növekedni kezd, aki mindig kicserélhetetlenül a maga szüleié: ez maga is elegendő oka a legnagyobb kíváncsiságnak.

        Még úgyszólván el sem mult az az idő, amikor az ismeretes gólyamese volt az általánosan elfogadott módja annak, ahogyan a szülők megszaba­dultak ettől a kényelmetlen kérdéstől. A gyerekek legnagyobb része - azok­nak a kivételével, akiknek módjukban van állatok szaporodása körül ta­pasztalatokat tenni, vagy akikben nem nevelnek rögtön kétségeket vigyázatlanul elejtett szavak - ugy általában el tudja hinni a gólyamesét, amely a kisgyereki fantáziához elég jól hozzáilik. Mégis: valamennyi kényelmes becsapás között, amivel békességet akarnak szerezni a kíváncsi gyerekek türelmetlen szülői, ez a legeslegkártékonyabb, mindenféle gyereki rossza­ságnak, felnőtt emberek ideges nyomoruságainak a legelterjedtebb, legha­talmasabb oka. Mert mi a pillanatnyi nyugalomért a fizetség? Frisseszü, ér­telmes gyerekek hamarabb, a kevésbbé értelmesek és a megfélemlített kis jámborok talán egy kicsit lassabban, de valamennyien igen kevés esztendő alatt észreveszik, hogy a gólyamese nem lehet igaz. És ekkor két dolog tör­ténik. Először is megindul a képzelődés és a kutatás a gyerekkiváncsiság minden pihenéstelen módján a nagy szaporodási csoda minden érdekes készlete körül, ami mind most már azzal a kérdéssel is érdekesebb, hogy mi lehet benne, amit olyan nagyon titkolni akarnak a gyerekek előtt. Másod­szor pedig minden lépéssel, amivel a gyerek a titok megismerésébe akármi­lyen egyenes vagy görbe utakon beljebb jut, jobban erősödik az az érzés, hogy a szülői csapták be az embert, nyilván azért, mert őnekik is vannak bűneik ebben a különös, szégyelnivaló, tehát utálatos és mégis nyilván kívánatos dologban, ami azért bizonyosan ilyen, mert különben mi volna rajta titkolnivaló? . ..

        A titkolódzás okvetlenül fokozza a kérdés jelentőségét, a be­csapás pedig az erkölcstelenség zamatját adja neki, ezzel is fokoz­ván a káros hatását mindannak a sok disznó beszédnek, aminek formájában a pajtások és cselédek részéről a felvilágosítás előbb-utóbb úgyis csalhatat­lanul bekövetkezik. Az a tisztátalan-tréfás hang, amely az egész szaporodási kérdést általában, de a gyerekek körében még inkább megfertőzi s amely a nemi élet és a szerelem minden szép és magasztos dolgát, egész költészetét és tisztátalan gerjedelmekkel titkolni és szégyelnivaló bűnökkel veszi egy kalap alá: a csinos és kényelmes gólyamesének a következményei. S ami­kor a kis ember a szüleiről kénytelen észrevenni, hogy hazudnak, még pedig azért, mert maguk is részesek abban a kimondhatatlanul csúnya dologban: vajjon nagyon sokat kell-e keresgélnünk az idegrendszer titokzatos folya­matai körül, hogy megértsük, mitől nem olyan a gyerek, mint a szülei sze­retnék? ...

        A gólyamese

        Viszont, ha tudjuk is, milyen káros a gólyamese, ezzel még nem lett könnyebbé az a nehéz kérdés, hogy ha meg akarjuk mondani a gyereknek az igazat, hogyan mondhatjuk meg neki. Ennek a kérdésnek a legnehezebb része az, hogy nem lehet rá egészen pontosan megtanulni a feleletet, mert a gyerek természetesen nem kérdez világosan, kivált nem egyformán és mert mire a főkérdést feladja, már rendesen hosszú idő óta kerülgeti mindenféle mellékes kérdésekkel, igen sokszor a legmeglepőbb alkalmakkor, a legkülö­nösebb észjárások szerint és hát igen nehéz mindig olyan hajszál-okosság­gal felelni neki, hogy hamis útra ne vigyük az eszét és ne mondjunk olyat se, amit későbben magunk lennénk kénytelenek megcáfolni. A gyereket éppen ezért csak az tudja a szó igazi és szükséges értelmében „felvilágosí­tani", aki nemcsak éppen annyit ismer a szaporodás tudományából, amennyi éppen csak a gólyamesét teszi fölöslegessé, hanem akinek igazán van valami kis népszerű, de helyes fogalma róla. Nem is volna könnyű elhinni, ha nem tapasztalná az ember mindennap, hogy még az elég sok iskolát járt felnőtteknek is ugy általában milyen kevés és kivált milyen kevés helyes fogalmuk van a nemzés, fogamzás, az anyaméhbeli fejlődés és a szülés dolgairól, úgyhogy tulajdonképpen nemcsak a szemérmességen áll, hogy a gyereket olyan nehéz a valóság szerint „felvilágosítani". A mai felnőtt em­berek túlnyomó nagyrésze ugyanis még általában a gólyamesén nevelke­dett, ezért hiányzik ugy általában az a tisztelet, amely ezeknek a dolgoknak kijárna és az a tudás is, amely az elfogulatlan érdeklődésből születhetne. Erre a tudásra pedig minden szülőnek szüksége van, aki egészséggel akarja átvezetni a gyerekét ezen a kivétel nélkül mindig beálló és mindig nagyon fontos életbevágó válságon.

        Akinek nem tetszik, az se tagadhatja a valóságot, hogy a nemi élet a szerelem dolgai az egész emberiség lelki életében minden másnál nagyobb szerepet játszanak. Amikor tehát a gyereknek ebben a dologban adjuk meg az első tudnivalókat és az első irányítást, akkor az élete legfontosabb dolgában indítottuk el jól vagy rosszul. Amikor a gyerek még magától, min­den irányítás nélkül, először érdeklődni kezd, akkor még meglehetősen hiányzik belőle mindaz az érzés, ami későbbben ezeknek a kérdéseknek a többi érdekességeken kivül külön fontosságot ad. Ekkor tehát még módunk­ban van ugy elégíteni ki a kíváncsiságát, hogy semmi különös izgalom, semmi neki nem való érzés ne járjon vele. Ezzel nemcsak azt érjük el, hogy mire a nemi érzések igazi külön jelentősége megkezdődik, ezek az érzések a titokzatossággal fűtött képzelődéseknek minden görbe utja és minden aka­dálya nélkül fejlődhetnek a maguk természetes irányában, hanem még más valamit is, aminek az ember jellemének és érzelembeli, kedélybeli egészsé­gének a fejlődésére a legáldásosabb jó hatása van."

        (Az egészség enciklopédiája: dr. Décsi Imre orvos)

        Néhány kapcsolódó cikk a WEBBetegen:

        Szexuális érdeklődés óvodáskorban>>

        Mikor érdemes felvilágosítani a gyereket?>>

        Felvilágosítás ideje>>

        Gyermeknevelési naptár: kiskamaszok>>

        Szex: ne beszéljünk mellé!>>

        Kevés és hiányos a szexuális felvilágosítás>>