• Évszázados tanácsok
        WEBBeteg blogja

        A gyermekek hátgerincelferdülése 2. rész

        "Ha a skoliózis gyógyításával foglalkozunk, először is az a kérdés merül fel, hogy tulajdonképpen mi is okozza a gerinc oldalra való elhajlását. Sok esetben a skoliózis eredete egészen világos, ha bizonyos betegségekkel kap­csolatban, mint azoknak folyománya lép fel, pl. tuberkulotikus, angolkóros, izületi gyulladásos alapon. Azonban sok esetben csak általános kötőszöveti gyöngeséget találunk.  A kutatások  kiterjedtek az állatvilágra is és arra a különös eredményre vezettek, hogy a négy lábon járó állatoknál nem fordul elő skoliózis, viszont két lábon járóknál, pl. szárnyasok­nál, ha nem is gyakran, de bizonyos százalékban megállapítható. Ez azt bi­zonyítja, hogy a skoliózis a két lábon való járással van összefüggésben. Az­által, hogy az ember felegyenesedett a négykézlábon való járásból, a gerinc egészen más és sokkal nehezebb feladatot kapott. Ha most már az izomzat és a kötőszövet elég erősek, ebből semmi baj sem származik, ellenben ha gyengék, nem tudják a gerincet ebben a helyzetben megtartani és a gerinc elgörbül.

        A skoliózis kifejlődéséhez hozzájárul minden féloldali foglalkozás, melynél a jobb kezet erősebben használjuk, mint a balt. Ugyanez áll a fél­oldani sportokra, mint pl. a tenniszre és félkézzel való vívásra is. Ezek még magukban nem okozhatnak skoliózist, de ahol megvan a diszpozíció, ott könnyen kifejleszthetik. Sokszor a skoliózis alapja a kora gyermekkorba nyúlik vissza, a gyermeket tulkorán ültették fel, amikor még hátizomzata nem volt elég erős arra, hogy a törzset egyenes helyzetben megtartsa. Ide tartozik a gyermeknek a karon való hordozása is, mely kényszerit a gyer­meket, hogy féloldalt támaszkodjon. Kétségtelen azonban, hogy a skoliózisra nézve a legkárosabb a sok ülés, melyet a mai élet és iskolarendszer meg­követel. Az iskola hatását a skoliózisra statisztikákkal lehet bizonyítani.

        Természetellenes, hogy a gyermekek az iskolában órákon át egyfolytá­ban üljenek, sőt még otthon is a házi feladat elvégzésénél vagy kézimunka közben. Magától értetődik, hogy ily hosszú ülésnél a hátizomzat kifárad, a gyermek ,,görbén tartja magát". Az izmok kifáradásánál a test igyekszik egy­oldalúan kipihenni magát, a háti csigolyák oldalra hajolnak, ezáltal a ge­rincszalagok féloldalt megfeszülnek és kellő ellenállást biztosítanak a csigo­lyáknak. Az izmok pihenhetnek. Ez az ismert ferde tartás irás közben vagy az iskolapadban való görbe ülésnél. Mivel pedig kénytelenek vagyunk a gyer­mekeket iskolába küldeni, az iskolapadot kell ugy átalakítani, hogy a gyer­mekek minél kényelmesebben és minél kevesebb izommunkával tudjanak benne egyenesen ülni.

        Erre a célra legalkalmasabbak a szabályozható padok, miután egy és ugyanabban az osztályban különböző nagyságú gyermekek vannak együtt. Az iskolapad lehetőleg olyan légyen, hogy ülés közben a gyermek talpa jól alátámasztódjon, a támla ne álljon merőlegesen az ülésre, hanem kissé hátrafelé dőljön, az asztallap lefelé lejtsen. Olvasás közben az asztal és a szék ugy álljon egymással szemben, hogy a pad elülső és az asztal alsó széle egyvonalban legyen, viszont irás közben a szék ülése kissé az asztal alá nyúljon. A ferde tartást még a dőlt irás is elősegíti, melynél a gyermek fejét oldalra hajtja, a füzet ferdén áll előtte, vagy kissé jobbra tőle. Ha az egyik kar ma­gasabban fekszik, mint a másik, a gerincoszlop nemcsak elcsavarodik, hanem el is hajolhat. Sokkal célszerűbb a testtartás az álló írásnál, melynél a füzet egyenesen fekszik a tanítvány előtt és se fejét, se törzsét nem kény­telen oldalra hajlítani. Ez az oka annak, hogy nagyon sok iskolában máris bevezették az álló irást.

        A skoliózis gyógyítására eddig általában két módszert használtak. Az egyik abból állt, hogy igyekeztek az elgörbült gerincet felfüggesztéssel vagy a kinyujtással minél jobban kiegyenesiteni és azután ebben a kiegyenesitett helyzetben támasztószerkezetekkel fixálni. A másik módszer előzetes kinyujtás nélkül csak támasztófüzőt ad, hogy a különben is gyenge hátizom­zatot a megterheléstől megkimélje. Az első módszer még annyiban jobb, hogy legalább megakadályozza a gerincoszlopelferdülés rosszabbodását, mig a másik többnyire még ennek a célnak sem felel meg. Mindkét rend­szer hibája abban áll, hogy a beteget állandó füzőviselésre kényszeríti, mert a támasztófüző megkiméli a hátizomzatot minden munkától és ennélfogva az izmok teljesen elgyöngülnek, ugy hogy még kevésbé képesek a gerincet egyenesen megtartani, mint azelőtt.  A támasztószerkezetek  meggátolják, hogy a testen természetes izomfüző fejlődjön ki, mert az izmok mozgását és fejlődését akadályozzák.

        Bizonyitja ezt az a körülmény, hogy azok a gyermekek, akik hoszszabb időn át támasztófüzőt viselnek, mikor levetik, azonnal összeesnek. Emellett ugyan igyekeznek a gerincet passzivan, gépek segitségével mozgé­konnyá tenni, de ez természesen nem erősiti a hátizomzatot. Azonkivül a támasztófüző meggátolja a gyermekeket minden egészséges testmozgásban, amelyre különösen a skoliotikus, gyenge kötőszövetü gyermekeknek volna szükségük. A tapasztalat azt mutatja, hogy a hátgerincferdülés legsúlyosabb formája, a kettős S-alaku skoliózis, majdnem kizárólag csak olyan gyer­mekeknél fordul elő, akik hosszabb ideig támasztófüzőt viseltek.

        Mindezt először egy berlini egyetemi tanár, Dr. Rudolf Klapp ismerte fel és igyekezett oly módszert találni, mely aktiv mozgással hozza helyre az elferdüléseket. Az ő rendszere azon alapszik, hogy a négykézlábon való járásnál a gerinc épugy tehermentesitődik, mint a támasztófüző haszná­latánál, avval a különbséggel, hogy megmarad a teljes mozgási lehetősége minden irányban és az izomzatnak is megvan az alkalma, hogy megerő­södjék. A négykézlábon való járás mellett szól az is, hogy amig a két lábon   való   járásnál   a   gerinc   úgyszólván   alig   mozog,   a   rendes négykézlábon való járásnál jobbra-balra hajlik. Tehát ezt a helyzetet kell kihasználni a skoliózis gyógyításánál. Ha tehát ebben a helyzetben já­runk, ugyanolyan mértékben, ahogy mozgékonnyá válik a gerinc, erősödik a hátattartó izomzat. A kúszó rendszernek további nagy előnye, hogy a gyenge, vérszegény gyermekeket nem erőlteti meg túlságosan, a mozgá­sokat hosszú ideig egyenletesen tudják végezni. A gyermek önkénytelenül is ügyel arra, hogy ne erőltesse meg a hátát túlságosan, mig gép alkalma­zásánál mindig fennáll ez a veszély. Ha eredményt akarunk elérni a kuszó-gyakorlatokkal, egyfolytában, hosszabb ideig kell végeztetni és utána leg­alább egy órát pihentetni a gyermekeket. Dr. Klappnak sikerült oly kuszó-gyakorlatokat találni, melyek a gerincoszlop egyes részeit mozgatják és javítják, ugy hogy pl. egy S-alaku elferdülésnél külön-külön kezeli a felső és az alsó görbületet. A kezelésnek ezt a részét azonban csak orvosok vagy kiképzett orthopéd-tornatanárok végezhetik. Dr. Klapp felismerte, hogy csak aktiv mozgás tud izmokat erősíteni és tartós alakváltoztatásokat elő­idézni; ez rendszerének lényege.

        Éppen olyan fontos, mint magának a skoliózisnak a kezelése az a kér­dés is, hogy mily módon lehet megelőzni a gerincoszlop elferdülését. Első­sorban nem szabad a skoliózist csupán lokális bajnak felfogni, hanem igye­kezni kell az egész testet, különösen azonban a kötőszöveteket általában megerősíteni.

        Már a csecsemőknél meg kell tenni a kellő óvintézkedéseket. A második hónaptól kezdve jó a gyermeket gyakran hasra fektetni, mert ebben a helyzetben önkénytelenül igyekszik a fejét emelni és ezáltal a hátizomzatát erősiti. Evvel szemben igen veszélyes és káros a gyermek korai felültetése, mert a hát izmai még nagyon gyengék, a gyermek előre­esik, a hát domború ivet alkot, ezáltal a hát nyújtó izmai igen rossz hely­zetbe jutnak, mert a végsőkig kifeszülnek. Ha a gyermek angolkóros, ugy az eset még rosszabb. Csak akkor hagyjuk a gyermeket ülni, ha magától tud felülni és lefeküdni. A hasonfekvésből természetszerűleg kifejlődik a mászás. Dr. Spitzg nagy fontosságot tulajdonit a gyermek kuszó-korszakának, melyet nem szabad megrövidíteni azzal, hogy a gyermeket állni és járni tanítják, sőt ezt a korszakot igyekezni kell minél tovább kinyújtani mert ezalatt az idő alatt fejlődik a hátizomzat a legerősebben. Ha a gyer­mek fejlődése közben azt látjuk, hogy a hátizomzata gyenge, tehát hajla­mos a hátgerinceiferdülésekre, fokozottan kell ügyelni az egész test álta­lános erősítésére és egészséges életmódjára.

        A gyermek ruházata minél könnyebb legyen és sehol se szorítson, ne­hogy a vérkeringést gátolja (harisnyakötő), vagy a mozgást akadályozza (nehéz télikabát). Racionálisan és jól kell táplálni, de ne hizlaljuk, adjunk neki minél több gyümölcsöt és zöld főzeléket. Minél többet aludjon, naponta 11—12 órát, még 12—14 éves korában is. Sokat mozogjon, lehetőleg szabad­ban és sokat sportoljon. Minden gyenge hátizomzatu gyermek számára igen veszélyes az ülés, lehetőleg hasonfekve pihenjen és tanuljon."

        (Az egészség enciklopédiája: dr. Simai Béláné)

        Ezek is érdekelhetik Önt:

        Gerincferdülés - Megelőzés és kezelés>>

        Gerincferdülés, lúdtalp és egyéb ortopédiai problémák>>

        Veszélyes lehet a hirtelen kezdett testedzés>>

        A hanyagtartás>>