• Évszázados tanácsok
        WEBBeteg blogja

        Milyen rendellenes jelenségek lehetnek az újszülöttnél – 5. rész

        "Az úgynevezett ideges gyermek sok aggodalmat okoz szüleinek azzal, hogy minduntalan más és más rossz szokást vesz fel, igy igen gyakran szemhunyorgatást, vállvonogatást, fejbiccentést, vagy valamilyen arcfintort, bizonyos mozdulatot kézzel vagy lábbal stb. Mindezeknek rendszerint meg­van a kiváltó oka, igy: kötőhártya-hurut, vállszalag nyomása, gyapjuruha horzsolása stb., stb., ritkábban utánzás viszi rá a gyermeket a rossz szokás felvételére. A kiváltó okot kell egyrészt megszüntetnünk, másrészt a gyer­mek figyelmét nem szabad a rossz szokáson megtartani, hanem igyekez­zünk arról elterelni és végül a gyermek fokozott ingerlékenységét a lehető­ségig csökkentsük megfelelő életmóddal és orvosunk jó tanácsainak betar­tásával.

        A normális gyermek agyi tevékenysége az értetem fejlődésével csodás teljesítményekre képes, még inkább képes erre a normális átlagot meg­haladó intelligencia mellett. Ha most már a szülők azon hibába esnek, hogy az ilyen agy teljesítményét mesterségesen felfokozzák, akár azáltal, hogy maguk vagy mások által folyton foglalkoztatják, akár azáltal, hogy meg­engedik, hogy a gyermek, különösen akkor, amikor már a betűket ismeri, maga keresse erre a tápot, akkor könnyen bekövetkezhetik az, hogy agyi tevékenysége nem hagyja idejében elaludni, alvása pedig álmai miatt nem elég nyugodt; a hiányos pihenés folytán étvágya romlik, csakhamar testi fejlődése nem halad kellőképpen és vérszegénnyé lesz. Ezen állapottal pár­huzamosan a gyermek ingerlékenysége fokozódik, kedélye csapongóvá válik; az ilyen gyermek néha a gyermektársaságot nem szereti, mert össze­férhetetlen. Máskor, a szellemileg korát meghaladó módon fejlett gyermek félős természetűvé válik, képzelődő, kényszergondolatai és kényszermoz­dulatai támadnak és konstitucióján múlik, hogy muló jelenségek marad­nak-e ezek, avagy maradandó káros állapotot fognak-e létesíteni.

        Épugy, mint vannak a normális átlagfunkciót meghaladó képességű agyak, ugy vannak még nagyobb számmal olyanok, melyek azokhoz mérve többé-kevésbé csekélyebb képességűek, mégis normálisan működők és csak ezek mögött következnek a normálisnak már nem mondható teljesítményű agyak, a normálisnál kisebb értékűek, utóbbiak rendszerint valamely irány­ban beteges állapottal vannak összefüggésben. Előbbieknél veleszületett, vagy szerzett beteges állapotnak nem kell szerepelni, ellenben életmód, szoktatás, vele való bánásmód nagy jelentőséggel vannak a munkabírásra és a vele elérhető eredményre. Ebből az következik, hogy az ilyen gyerme­keknek szakszerű elbánásban kell részesülniök, ha velők a szellemi fejlődés terén a legjobb eredményeket akarjuk elérni. Fődolog, hogy az ilyen gyer­mekeket se testileg, se szellemilleg ne fárasszuk, szellemi fáradásukat jelent­kező szórakozottságuk jelzi; egyénenként kell tehát munkájuk mértékét megszabni. Legyen gondunk arra, hogy semmiféle testi jelenség a gyer­mek figyelmét le ne kösse, neki a tanulásban nehézségeket ne okozzon (pld. adenoid vegetációk, bőrviszketeg, testi fájdalmak stb., stb.). Ha a gyer­mek viselkedésében, szellemi életében (megnyilvánulás, felfogás, haladás) olyan dolgokat tapasztalunk, melyeken fennakadunk, bennünket bántanak, szóljunk orvosunknak, mert a zavarok sok esetben olyanok lehetnek, melyeken a gyermek konstitúciójának befolyásolásával segiteni lehet.

        Normális testi és szellemi fejlődés sok levegőt kiván, éppen ezért a városban nevelkedő gyermekeknek föltétlenül szükségük van arra, hogy legalább a nagy iskolai szünidőre falura kerüljenek. Vasár- és ünnepnapo­kat a szorgalmi idő alatt használjuk fel arra, hogy a gyermekek kijussanak a város légköréből a szabad természetbe, ott az évszak nyújtotta lehetőségek szerint szórakozhassanak.

        Ritkábban az iskoláztatás előtt, többnyire már később szokták a szülők észrevenni, hogy a gyermek gerincoszlopa elferdül, illetve a szülő azt veszi észre, hogy gyermekének tartása hanyag, hajlott vgy félvállas. Rendszerint orvosi vizsgálat deriti azután ki, hogy a gerincoszlop elhajlott. Ezen elhaj­lások, melyeket orvosi könyvek is mint iskolai elferdüléseket tárgyalnak, és melyeket helytelen testtartásból származtattak, tulajdonképpen onnan erednek legtöbbször, hogy a gyermeknek több-kevesebb lúdtalpa van, ennek következtében egyik-másik oldalon vagy mindkettőn X térdet kap, a gerincoszlop megterhelése egyenlőtlen lesz; ha ehhez azután még az is hozzájárul, hogy a csontrendszer nemcsak koránál fogva gyengébb, enge­dékenyebb, hanem angolkórosan lágy, akkor a következményes elváltozá­sok annál súlyosabbak lesznek. Ne tűrjük meg tehát a lúdtalpat, igyekezzünk ezt eleve megakadályozni. Ne nézzük el a gyermeknek X térdét, álla­pittassuk meg orvossal, hogy nincs-e ennek kíséretében gerincoszlop-elferdülés is és ha ilyen megállapitható, igyekezzünk ennek reparálására, mert reparálható. Az ok megszüntetése, szakszerű torna és masszázs, ha idejében vétetnek igénybe, a kívánt eredményt meghozzák."

        (Az egészség enciklopédiája – Dr. Preisich Kornél egy. m. tanár)

        Ezek is érdekelhetik Önt:

        Hiperaktivitás - Izeg, mozog, nem figyel>>

        Hogyan kezeljük hiperaktív gyermekünket?>>

        Mozgásfejlődés kisgyermekkorban>>

        Gyermekkori alvászavarok - Mi állhat mögötte?

        A lúdtalp>>

        A gerincferdülés (scoliosis)>>