• Évszázados tanácsok
        WEBBeteg blogja

        A csecsemő fejlődése

        "Az újszülött kicsiny arca, különösen koponyájához képest mindin­kább nő és növekedésében a koponya nagyságához jobban hozzásimul. Ugyanezen viszony van a testhossz és a fej magassága között, az előbbi aránytalanul jobban növekszik, mint utóbbi, úgyhogy, míg születésekor az arány az, hogy a testhossz a fej magasságának négyszerese, addig felnőttnél az ennek nyolcszorosa. Az alszáraknak veleszületett hajlottsága a fejlődés folyamán vagyis a hossznövekedéssel mindinkább eltűnik; csak akkor foko­zódik, ha a csontfejlődés kárt szenved (angolkórnál), lágyul és akár az izmok húzóerejének enged, akár a megterhelést nem birja.

        A koponya hártyás részéről, a kutacsról már volt szó, ez normálisan a 16—18. hónapban záródik, vagyis csontosodik be végképpen, nyitvamaradása vagy nagyobbodása, kisebbedése helyett, szintén elsősorban rossz csontképződésre vall; ugyanilyen okból szokott a koponya is sajátos négy­szögletes formát felvenni, mi azáltal történik, hogy a két homlokdudor és a falidudorok a megfelelő csontok vastagodása folytán erősebben kiemelked­nek. Ezzel párhuzamosan a bordaporc és csonthatárok is vastagodnak (an­golkóros rózsafüzér) és a hosszú csontok izületi végei is dudorosakká lesz­nek. Az angolkórság egyéb tüneteivel más helyen találkozunk még.

        A csecsemő csontozata általában gyengének mondható, sok helyen még porzós, azért inkább törik, mint felnőtté és mivel az izületi szalagok jóval erősebbek, ezért erőművi behatásra mindig inkább törés történik, mint ficam.

        Az izomzat még gyönge, egészséges gyermeknél tömött tapintatu, elég vastag bőralatti zsirpárna fedi, ez kölcsönöz mindenütt legömbölyített for­mákat. A petyhüdt zsirpárna és izomzat az egészségnek valamelyes bántal­mazottságára utal.

        Az újszülött inye fogatlan, de zsinórszerü kemény széle van, mellyel nagy nyomást képes kifejteni. Az első fogakat a baba normális fejlődésnél a VII. hónapban kapja, a 2 alsó középső metszőfog szokott ilyenkor áttörni, 9 hónapos korban csaknem egyidőben tör át a 4 felső metszőfog, 11/2-2 hónap multán az alsó külső metszőfogak. Ezeket követik 1 éves-14 hónapos korban az első zápfogak, számszerint 4, azután 16-18 hónapos korban a szemfogak és végül 18-20 hónapos korban a hátsó zápfogak, melyek sok­szor a szemfogakat megelőzik, ezekkel a gyermekkori fogzás be is fejeződik és ezen 20 foggal a tejfogsorozat tökéletes.

        A fogak áttörésének időpontjában eltolódások még normális fejlődés mellett is előfordulnak, leginkább rossz csontfejlődés hátráltatja a fogak fejlődését is.

        A normális fogzás észrevétlenül történik, a fogzás soha sem betegség, legfeljebb a baba nyugtalanságát váltja ki egynéhány napon át az áttörés előtt. Nyálazás, szájfájás, bélhurut stb. másodlagos jelenségek, ösztönsze­rűen a szájba vitt, szennyezett tárgyak következményei.

        A csecsemő hasa elődomborodik, rugalmas tapintatu. Az újszülött fejéhez felhúzott karokkal, ökölbeszoritott kezekkel fekszik; ha álmá­ból riad, ugy előrelöki karjait, mintha ölelésre készülne. Az újszülött fejét még tartani nem képes, de 4-6 hetes korában ezt már emelni képes és hogyha a gyermeket mellkasánál fogva egyik tenyerünkbe fek­tetve felemeljük, akkor egész gerincoszlopát felfelé nyitott ivben meghaj­lítva tartja. Az újszülött még nem lát, fényre reagál, lármára összerezzen, izérzéke az első napokban még hiányos, de már az első hetekben annyira kifejlődik, hogy különböző izü folyadékokra fintorokkal, sirással, nyújtott és nemtetsző folyadéknak kiköpésével vagy ajkainak összeszoritásával fe­lel; az izérzéknek kellő kifejlődése intelligenciára vall. A szaglóérzék is fel­ismerhető már ilyenkor.

        A háromhónapos gyermek már hangra kezd figyelni; mosolyogni már korábban kezd, de mostantól kezdve lehet hozzászólásra mosolyt kivál­tani; némelyik baba már ilyenkor hangos nevetésre is bírható, 4-5 hónapos korában környezetét kezdi felismerni látásra éppúgy, mint hangra; nem csak személyeket, de tárgyakat is képes megkülönböz­tetni, igy felvidul az emlő, vagy mesterséges táplálásnál a szopóüveg láttára. Kezd tárgyak után nyúlni, kezét figyeli, ujjai mozgásán elszórakozik. Álmá­ból jókedvvel ébred, gügyög, gőgicsél, 5-6 hónapos korában hangosan ne­vet. A baba ilyenkor már játékra hajlik. 6 hónapos korában már ülni kezd, hamarosan szilárdan megül, ilyenkor éjjeli edényre és ilyen módon tiszta­ságra szoktatható; ugy hogy a baba bizonyos hangadással (a-a, vagy e-e) jelzi szükségletét. Természetesen nem szabad megkívánni, hogy ezt minden gyermek korán megtanulja, e tekintetben igen nagy egyéni különbségek ész­lelhetők, normális, egészséges, intelligens baba lehet az is, aki még 1-11/2 éves korában sem volt tisztaságra szoktatható, ez legtöbbször a szoktatás módján is múlik, de lehetnek a dolognak egyéb akadályai, forduljunk ilyen­kor orvoshoz.

        Kilenchónapos gyermek személyeket és tárgyakat már elnevezésük sze­rint is felismer és egymástól megkülönböztet, hamarosan 1-2, sőt több szótagu szót is ejt ki, fogalmakat és tárgyakat sokszor sajátalkotta szókkal, illetve szótagokkal jelez. A gyermekhez mindig érthetően, tisztán kiejtett szókkal beszéljünk, hogy ilyen módon a tiszta, jóltagolt beszédet tanulja el és ne selypitsen. A mondatfüzést a gyermek mintegy 11/2 éves korában kezdi meg, önmagáról mint harmadik személyről szól, magát nevén nevezi.

        Az önzés és akaratosság minden gyermeknek veleszületett ösztönös sa­játossága. A nevelés feladata ezen két sajátosságnak kellő mederben való tartása, hiba ezeknek elnyomása, éppúgy, mint azoknak táplálása és mes­terséges növelése.”

        (Az egészség enciklopédiája - Dr. Preisich Kornél egy. m. tanár)

        A témához kapcsolódó néhány írás a WEBBetegen:

        Gyermekünk szókincsének fejlődése>>

        Mozgásfejlődés kisgyermekkorban>>

        Életkorok pszichológiája: az újszülöttkor>>

        Hogyan tanulnak a csecsemők?>>

        További, hasznos információkat ITT találhat!