• Évszázados tanácsok
        WEBBeteg blogja

        A kisbaba szoptatása

        „Az első életnapokon tul, amikor az anyánál a tejelválasztás rendes me­derbe jutott, a csecsemőt annyi ideig hagyjuk az emlőn, amig tényleg szo­pik, illetve, amig jól nem lakott. A normális fejlettségű, egészséges csecsemő, amikor mellre tesszük, mohón szopik és ezt igen rövid megszakításokkal addig teszi, míg eleget nem szopott. Ez időben kifejezve 6—10 perc, csak ki­vételesen szük és gyér tejcsatornácskák esetében vagy akkor, amikor a baba gyönge, tart 15 percig is. Rendesen tehát 10 percnél tovább egy emlőn ne szoptassunk és ne szoptassunk két emlőből, ha a baba az egyikből jól tud lakni. A jóllakottságról vagy mérés utján győződünk meg és ez a legbizto­sabb, vagy tájékoztathat bennünket az, hogy a baba nyugodt-e szopás után, van-e elég számmal (12 - több) átnedvesedett pelenkája naponta és végül, hogy mutat-e kellő fejlődést - súlygyarapodást. Ha a haba egy emlőből nem tudna jóllakni 10 perc alatt, akkor nyújthatjuk neki a másik emlőt is. Jóllakottság annyit jelent, hogy a baba kapott annyi táplálékot, amennyi őt kora és fejlettsége szerint megilleti. …”

        „… Egészséges, erőteljes csecsemőt sohasem kell nógatni, szopik, ha van mit, ha szopási művelete nem hiábavaló; szopik, ha éhes. Tehát vagy azért nem szopik, mert nincs mit, vagy azért, mert nem éhes. Előbbi forog fenn akkor, ha az emlő nem telődik ugy, mint máskor, vagyis nem fezül, ha a szopási kísérlet után sem kiszívni, sem kifejni az emlőből számbavehető tej­mennyiséget nem lehet. Ha ezeknek ellenkezője forog fenn, akkor a baba étvágytalanságát vehetjük fel, különösen akkor, ha székleteivel sincsen rendben. Természetesen a baba hőmérsékét is ellenőrizni kell.

        Szopásra vonatkozólag még tudnunk kell, hogy az anyának a szopta­táshoz kényelmesen kell elhelyezkednie, úgyhogy a babát biztosan tarthassa ölében. Az anya szoptatás közben mást ne csináljon, ne társalogjon, hanem figyelje gyermekét, egyrészt azért, hogy tudja és érezze, hogy jól szopik-e, másrészt azért, hogy a baba légzését szopásközben az emlő odafekvése az orrnyilasokhoz ne gátolja. Szoptató nő vegyesen táplálkozzék, mindent ehet, csak arra ügyeljen, hogy gyomrát meg ne terhelje. Több folyadékra van szüksége; hogy milyen folyadékot fogyasszon inkább, azt némileg tetszésére lehet bizni. Ha kellőképpen táplálkozik, akkor viz ivása is megteszi, ha táplálkozása gyengébb, akkor legcélszerűbb, ha sok tejet és rántottleveseket fogyaszt. Aki megszokta és nehezen nélkülözi, az mértékkel sört, vagy bort is fogyaszthat.

        Miután a baba szopott (esetleg mérés után), célszerű egy rövid ideig rendesen függőleges helyzetben tartani, hogy könnyen felböföghessen, ez­úton sokszor a szopást követő nyugtalanságot kerüljük el. Ezen nyugtalan­ságot a gyomrot feszítő levegő idézi sokszor elő, melyet a baba szopásköz­ben nyelt. A nyelt levegő fekvő helyzetben könnyen okozhat hányást is.

        A baba nyugtalanságának mindig megvan az oka, de szoptatása után, ha keveset szopott volna is, ne tulajdonítsuk sírását éhségnyilvánitásnak. A baba táplálékszükségletét minden körülmények között ki kell elégíteni, a napi tejmennyiséget meg kell kapnia; ha egyszerre keveset szopik, ugy többször kell szopnia szabályos beosztásokkal és ha igy sem elégíthető ki, akkor mesterséges táplálékkal kell a hiányt pótolnunk, de éhségnek ne tulaj­donithassuk és ne tulajdonítsuk sohasem nyugtalankodását. ..."

        "... Itt csak jelezni kívánom, hogy egyik igen gyakori akadálya a szoptatás folytatásának az emlőbimbó bere­pedése és kisebeződése. Ez csaknem tűrhetetlen fájdalmakat okoz a szopta­tásnál egyrészt és az emlő lobos-genyedő megbetegedéséhez vezethet más­részt. A kiváltó ok pedig legtöbbször helytelen szoptatási technika. Egy-egy szoptatás sohase tartson oly soká, hogy a bimbó hámját bántalom érje, ezért csak addig engedjük szopni a babát, mig hosszabb pihenőket nem tart. Ha a baba üres emlőn szopik, akkor rendszerint nagyobb erővel szorítja és rángatja a bimbót, igy támadnak könnyen a berepedések. Egy másik fontos tényező kellemetlenségek elkerülése céljából, hogy ne szárítsuk mestersége­sen a bimbó hámját; tehát ne mossuk, vagy borogassuk alkohollal, hanem zsirozzuk inkább. Enyhébb berepedések miatt nem célszerű abbahagyni a szoptatást, amellett természetesen gyógyíttatni kell a bimbót és kellő pihe­nőket kell részére biztosítani.

        Szoptatás folyamán itt-ott apadó tej az anyát ne ejtse kétségbe, ezért még nem kell a babát elválasztani, ezért nem kell dajkát venni vagy változ­tatni. Nyugalommal, kellő táplálkozással, esetlegesen fennálló vérzés meg­szüntetésével, vagy netaláni psychikai okok multával a tejelválasztás újból megindul, ha a szoptatást abba nem hagyjuk. Menstruatio a további szopta­tást nem akadályozza, tartama alatt néha nyugtalanabb a baba, talán ke­vésbé hizik is, a menstruatio megszűntével megint a rendes kerékvágásba jut.

        A gyermek szopásait ugy kell rendezni, hogy ezek nappal intéztessenek el, éjszaka 8 órás pihenésre szoktassuk a babát, lehetőleg első életnapjától kezdve; csak akkor rövidülhet ezen pihenési szak, ha a nappali táplálékfel­vétel további kiegészítésre szorul, ezt azonban csak rövid átmeneti időre en­gedjük meg.

        Szopáson, illetve rendes táplálékán kivül a baba legfeljebb saccharin-nal édesített orosz vagy édeskömény, vagy Kamilla-teából kaphat néhány kávéskanyálnyival olyankor, amikor nyugtalan, vagy csuklik, vagy sírás folytán nyelve szárad, etc.

        A szopósgyermek nyugtalanságát elég gyakran bélgörcsök váltják ki, még akkor is, ha megfelelő mennyiséget szop és kielégítő módon gyarapo­dik. Az ilyen nyugtalanság rendszerint több-kevesebb bélgázképződéssel jár és ilyenkor alkalmazott beöntés 50 gr. Kamilli-teával (37° C.) momentán enyhülést szokott hozni. Sokszor erre sincs szükség, a baba szájába helye­zett gummiszopóka is megnyugtatólag hat. A tisztán tartott gummiszopóka bátran használható, a babára nézve teljesen ártalmatlan, jobbnak tartom, mint azt, hogy a baba ujját szopogassa. A szopókáról adott időben könnyen leszoktatható, ujjáról nem és utóbbi nem is tartható tisztán.

        A csecsemőt 5 hónapos korának betöltéséig kizárólag szoptatni ajánla­tos, gyengén fejlett csecsemőt 6 kiló testsúly eléréséig szoptassunk, ekkor kez­dődik a hozzátáplálás és a teljes elválasztást addig célszerű halasztani, mig a baba első fogait meg nem kapta, ami normális fejlődés mellett a 7-8. hó­napban történik.

        Minden nőnek, ki az anyaság magasztos és nehéz feladatát vállalta, ezen feladatát a magzat világrahozásával még nem fejezte be, inkább csak megkezdte. A szoptatás mindenesetre a feladatnak valamivel könnyebb ré­sze, sok gyönyörűséggel is jár és teljesen indokolatlan és téves azon aggoda­lom, hogy a szoptatás a testi szépségnek, vagy az egészségnek árthatna. Saját és gyermekének érdekében cselekszik tehát minden anya, ha gyerme­két maga szoptatja. Csak bizonyos betegségben szenvedő nőkre nézve lehet a szoptatás káros, ezen kivételes eseteket az orvos birálja el; ilyenkor van he­lye annak, hogy a gyermeket dajka szoptassa, ha az egészségét és a fejlődé­sét legjobban biztositó táplálási módban kivánjuk részesiteni. Dajkának le­hetőleg csak olyan nőt fogadjunk, kinek saját gyermeke már vagy legalább 3 hónapos és veszély nélkül, akár mesterséges táplálásra fogható, vagy megbizható helyre, emlőre helyezhető, vagy a leendő dajka saját gyer­mekét is a vállalt gyermek mellett tovább szoptathatja. A dajka által való szoptatásnál teljesen ugy kell eljárni, mint amikor az anya szoptatja gyer­mekét.

        Amikor az anya nem tud szoptatni és nincs módjában, hogy dajkát fo­gadjon, akkor mesterséges táplálékra kell fogni a csecsemőt, illetve ha na­gyon keveset szopik akár anyjától, akár rosszul tejelő dajkától és dajkavál­toztatást valamilyen ok nehezíti, akkor mesterséges táplálékkal kipótoljuk a női tej hiányait. Mesterséges táplálékhoz mindig sokkal könnyebben és ve­szélytelenebbül szoktatható a még női tejet is élvező csecsemő. A hozzátáplálás, vagy mesterséges táplálás megindulhat vizes vagy teás tejhigitással, lisztvizes tejhigitással, vajlevessel, stb., stb."

        (Az egészség enciklopédiája – Dr. Preisich Kornél egy. m. tanár)

        A csecsemőtáplálásról a WEBBetegen>>