• Évszázados tanácsok
        WEBBeteg blogja

        Hogyan hosszabbítsuk meg életünket? (Fertőző betegségek)

        „Az emberiség soraiban a legnagyobb pusztítást a fertőző betegségek okozzák. Amig nem tudtuk, hogy mitől származnak, szinte lehetetlen volt ellenök az okszerű, helyes védekezés. Szörnyűséges járványok dühöng­tek, amelyek valósággal megtizedelték az emberiséget. Hol a himlő, hol a pestis, hol meg a kolera száguldott végig a világon, mindenütt iszonyatot és rémületet keltve. A háborúk nyomában mindig ott találtuk a fertőző betegségeket is, amelyek több embernek okozták korai halálát, mint az ellenséges fegyverek.

        Mióta sikerült megállapítani, hogy a fertőző betegségek legnagyobb részét baktériumok okozzák, megvan egyúttal annak lehetősége, hogy azok járványos elterjedését megelőzzük. A szemünk láttára most lezajlott szörnyű háborúban oly nagy számban özönlöttek a fegyveres férfiak a világ minden tájáról, mint soha azelőtt egyetlen háborúban sem és ime, szórványos esetek kivételével, a fertőző betegségek még sem tudtak elhatalmasodni.

        A baktériumok növényi szervezetek, amelyek oly kicsinyek, hogy csak górcsövön egy- vagy többezerszeres nagyítással válnak láthatóvá. Oszlás által szaporodnak és pedig, ha a körülmények nekik kedveznek, rendkívül rohamosan. Ha a kórokozó baktériumok az ember szervezetébe jutnak és a szaporodásra alkalmas talajra akadnak, az embert beteggé teszik. A véde­kezés lényege tehát abból áll, hogy a fertőző baktériumok ne juthassanak szervezetünkbe. Ez aránylag elég könnyű feladat. Mikor Koch Róbert Indiából visszajött ahová a kolera okának kiderítése és a kolera ellen való védekezés szabályainak megismerése céljából ment,  jelentést tett tanul­mányútja eredményéről. Mikor Mecsnikov ezt a jelentést elolvasta, örömé­ben ugy nyilatkozott, hogy: «Most már a kolerát csak az kapja meg, aki akarja.» És valóban a védekezés eszközei nagyon egyszerűek. Mosatlan kézzel soha senki se nyúljon a szájába és ne nyúljon se ételhez vagy italhoz, sem pedig dohányhoz vagy cigarettához és tanulja meg mindenki, hogy étkezés előtt föltétlenül kezet kell mosni. Erre a célra legalkalmasabb a csapon folyó víz.

        A kolera és a hasi hagymáz (typhus abdominalis) terjedésénél - bár a fertőzés lehetőségének még egyéb módjai is vannak - igen nagy szerepe van az ivóvíznek, járvány idején tehát föl kell forralni és aztán kellő hőfokra lehűtve szabad csak belőle inni. A forralás által tudniillik elpusz­tulnak a fertőző baktériumok. Minthogy a tej is terjesztheti a fertőző anya­gokat, sohase igyuk forralatlanul. Gyümölcsöt sohase együnk mosatlanul. Óvakodjunk a legyektől, mert terjesztik a fertőző betegségeket. A legyek­nek a fertőzést közvetítő veszélyes voltát, bár sejtették, határozottan csak az 1898. évi kubai háborúban sikerült megállapítani. Ebben a háborúban a spanyol fegyverek nem nagy kárt tettek az Egyesült-Államok hadseregé­ben. Annál nagyobb volt azonban a pusztítás, amelyet a hasi hagymáz okozott az amerikai katonák között. Egy alkalommal két tisztnek a nyitott árnyékszék felé vitt az utja, ahol a lakmározó legyek ezrei csak ugy raj­zottak. Eszökbe jutott, hogy ezeket a legyeket gipszporral kellene megölni. Csakhamar hoztak is ilyen port és teleszórták vele a legyeket. Természe­tesen a gipszpor semmi kárt sem tett bennök. Mikor aztán délben a tisztek ebédhez ültek, meglepetve látták, hogy kenyerüket és egyéb ételeiket is tömegesen fehérhátu legyek lepték el. Csakhamar kiderült, hogy ugyanazok a legyek, amelyek előbb a tifuszbetegek ürülékein voltak, most az ürülékről egyenesen az egészséges emberek ételeire szálltak és igy a tifuszbacillusokat egyenesen átvitték az ürülékről az élelmiszerekre. A legyek ellen indított harc hevességével arányosan megcsökkent az ujabb megbetegedések száma. Ne feledjük, hogy a légy repülő piszok és egészségünknek igen veszedelmes ellensége.

        Általában véve igen nagy súlyt kell helyezni a tisztaságra, Igyekez­zünk, hogy mindig tiszta legyen a lakásunk és tiszta legyen az ágy- és fehér­nemünk. Be van bizonyítva, hogy a bolhák, poloskák és tetvek nagy mér­tékben terjesztik a fertőző betegségeket. A háború alatt a katonák rend­kívül sokat szenvedtek a kiütéses hagymáztól (typhus exanthematicus) amelynek terjedési módját aránylag csak igen rövid idő óta ismerjük. Azelőtt csak annyit tudtunk róla hogy ott terjed leginkább, ahol legnagyobb a nyomor, szegénység és a piszok. Régen magyar betegségnek (morbus hungaricus) nevezték. Ez a jogtalan elnevezés onnan származott, hogy az 1566. évi magyarországi járvány alkalmával a kiütéses hagymáz, amelyet sokan  éhtifusznak is neveznek, megtizedelte Miksa császárnak Komárom környé­kén táborozó seregét és a sereg maradványa elhurcolta a bajt Ausztrián és Csehországon keresztül Németországba is. Az igazság pedig az, hogy ezen járvány előtt is már nagy mérvben dühöngött a baj főleg Olaszországban. Most már tudjuk, hogy a ruhatetvek terjesztik és mivel terjedésének útját és módját és az ellene való okszerű védekezést ismerjük, a háború folya­mán többizben is sikerült Budapesten teljesen elnyomni ugy, hogy mindig csak egy - két házra szorítkozott és sohasem tudott járványosan elterjedni.”

        (Az Egészség Enciklopédiája Dr. Bucsányi Gyula)