• Évszázados tanácsok
        WEBBeteg blogja

        Hogyan hosszabbitsuk meg életünket? (Steinach kísérletei)

         

        „Bölcsek és tudósok elméjét századok hosszú sora óta foglalkoztatja az érdekes probléma, hogyan lehetne az ember életét meghosszabbitani, illetve hogyan lehetne a vénülés korai bekövetkezését elhárítani, hogy megvaló­suljon az emberiség ősi álma: megmaradni az egész életen mindvégig egészségesnek, fiatalnak, üdének és szépnek. Bár nem adatott meg senkinek, hogy megtalálja a bölcsek kövét, mégis remélni lehet, hogy talán azon a szigorúan tudományos alapon, amelyen legutóbb is Steínach bécsi egyetemi tanár elindult, sikerülni fog mindazon eszközöknek és módoknak felisme­rése, amelyek lehetővé teszik, hogy az ember időnek előtte meg ne öre­gedjék és megtarthassa aránylagos fiatalságát az emberi kornak legvégsőbb határáig. Steinach tudniillik kísérleteinek eredményéből kiindulva, azt a kérdést vetette fel, hogy az öregedés folyamata olyan állapot-e, amellyel mint valami gyógyíthatatlan betegséggel szemben teljesen tehetetlenek vagyunk, vagy pedig olyan, amelyre legalább szerény határok között némi befolyást gyakorolhatunk. Kísérletei alapján arra a meggyőződésre jutott, hogy ez az utóbbi eset lehetséges.

        Nem arról van természetesen szó, hogy az ember addig éljen, mint Mathuzsálem, aki a biblia szerint kilencszázhatvankilenc évet élt, hanem csupán csak arról, hogy ne hervadjon el időnekelőtte mint a virág, melyet megcsipett a tavaszi fagy és ne pusztuljon el, mint az éretlen gyümölcs, ha fáját megtépázza a vihar. Kívánatos volna, hogy az ember legalább is addig élhessen, mig hasznos és produktiv tagja lehet a társadalomnak, mig nem teher önmagára nézve és mig nem esik terhére sem embertársainak, sem pedig a köznek. Steinachnak állatokon és embereken végzett kisérletei azt látszanak bizonyitani, hogy ezen kívánságnak teljesedése nem tartozik a lehetetlenségek sorába.

        Steinach buvárlataihoz a tulajdonképpen való alapot a hormonok tana adta meg, amely bizonyos mirigyek belső elválasztásának kérdésével fog­lalkozik. Ilyen például a pajzsmirigy, a csecsemőmirigy, a hasmirigy, a turhamirigy és a nemi mirigy. A hormonok tanáról való ismereteink Brown-Séqard sokat vitatott előadásával kezdődtek, amely kiindulási pont­ját képezte a modern fiatalítási kísérleteknek.

        Steinach kísérleteit öreg patkányokon végezte. A patkányok életkora körülbelül 27—30 hónap. A 30-dik hónapot már magas korhatárnak lehet tekinteni és ezt csak igen kevés éli tul. A 18-dik és 23-dik hónap között már szembeötlők kezdenek lenni az öregedési tünetek. Ebben a korban a patkány elkezd soványodni, elveszti az étvágyát és hullik a szőre. Nem érdeklődik már semmi iránt, hanem rendszerint hajlott testtartással és csukott szemmel, mozdulatlanul ül a helyén. Ha az ilyen patkányon Steinach bizonyos műtétet hajtott végre, csakhamar igen feltűnő változásokat lehetett rajta észrevenni. Újra mozgékony és eleven lett, kihullott szőre helyén uj nőtt, ha idegen patkányt eresztettek hozzá, ezt bátran megtámadta és életre­halálra való küzdelmet vivott vele. Ilyenformán tehát az öreg állatot egészen fiatallá változtatta és ez ilyen fiatalon még hónapokon keresztül megmaradt és igy túllépte normális élettartamát. A kedvező eredményen felbátorodva, 60—75 éves embereken is elvégezte ugyanezt a műtétet és az eredmény éppen olyan kedvező és éppen olyan csodálatra méltóan fényes volt, mint a patkányoknál.

        Esetei közül különösen érdekes egy 71 éves gyárvezetőé, akinél egy tályogmütéttel kapcsolatosan kellett a Steinach-féle műtétet is elvégezni, anélkül, hogy a betegnek a műtét neméről és esetleges hatásáról csak sej­telme is lett volna. Az öregen már évek óta jelentkeztek az érelmeszesedés tünetei, szédülési rohamai voltak, könnyen elfáradt, reszketett, lélegzési nehézségekben és szivgyengeségben szenvedett. Néhány hónap múlva rendkivüli változást vett magán észre és öregségi tünetei kezdtek megszűnni. Újra fiatal férfiúnak érezte magát és nőkkel szemben is határozottan bátrabb lett a fellépése. Étvágya fokozódott, frissnek és ruganyosnak érezte magát és lelki lehangoltsága teljesen megszűnt ugy, hogy azok az emberek, akikkel most érintkezett, körülbelül 60 évesnek tartották és nem akarták elhinni, hogy már 71 éves. Tisztábban tudott gondolkozni, irni és beszélni és mig azelőtt 2—3 hetenkint volt szüksége a borbélyra, most hetenkint kellett odajárnia. Keze már nem reszketett és a legfinomabb munkát is el tudta vele végezni. Újra öröme lett az életben. 72 éves korában még mindig ereje teljében volt.”

        (Az Egészség Enciklopédiája - Dr. Bucsányi Gyula)