• öregember nem vénember
        mesterkarika blogja

        Arany öregkor. Végállomás! Átszállás?

        Az időskor beköszöntével, amikor az ember már csak a napi egészségi, mentális problémáinak megélésével, túlélésével foglalkozik, a fontossági sorrend bizony megváltozik(!), mert megérkezik az "átszálló" előszobájába. A földi (ön)elszámolás emlékmezsgyéjén barangol nap mint nap. Lelkiismeretünk kérdéseket tesz fel. És a válasz védi énünket!  Ha viselt dolgaink, tetteink ellenünk szólnak, gondolatunk menekülőutat keresve, a vétett hibáinkat áthárítja másra.  Mivel tudjuk, (érezzük), hogy ez a megoldás nem helyes, újra és újra ezek a kérdések előtérbe kerülnek. Nem tudunk szabadulni a (kínzó) gondolattól.

        Hogyan éljük meg ezt a gyakorlatban, az időskor beköszöntével?  Aki harácsoló, fösvény volt élete során, az azzal küzd, hogy valaki meg akarja lopni. El akarja csalni a vagyonát.  (Gondoljunk csak a filmvásznon megjelenő gazdag, fösvény öregre, aki görcsösen rejtegeti párnája alatt a pénzét, még a halálos ágyán is.) (..pedig tudja, hogy odaát már nincs rá szüksége). Bocs, de ne ringassuk magunkat, hogy mi kivételek vagyunk, mertnem kevés ennek a tábornak a száma!

        Vajon mi a másik hozzáállású ember szerncséje? Pénzfösvénységért pénzgyötrelmet, szeretetadásért szeretetetélményt! Ez itt a lényeg! Ez az elszámolás alapja. Amit az életed során az univerzumba betettél, azt kapod vissza!

        Kedves barátaim, van még egy cseppnyi időnk, hogy a kasszát helyes arányba hozzuk. Hogy békésebb arany öregkornak nézzünk elébe!