• öregember nem vénember
        mesterkarika blogja

        Ellenségkép ( 3. rész )

        Az időskor elkerülhetetlen végjátéka (ha szervi betegségben nem hal meg előbb) hogy pl.agyi érelmeszesedés okán különböző agyi funkciók, akár időszakosan is, kiesnek.  Én ( a külső jelei alapján) úgy hívom (nevezem) ezt a problémát, hogy a kontrol tevékenysége kihagy az embernek. Amikor a kezdeti leépülési szakaszban ez időleges, az idős ember úgy emlékszik vissza a jelenségre, hogy nem is tudom mi volt velem, olyan bolondokat csinált az eszem, nem tudom mivolt velem!   A többszöri ismétlődések alkalmával az időbeni emlékképek is összemosódnak. Ami több évvel ezelőtt történt, azt tegnapi eseményként éli meg. Pl. tegnap még itt volt a hálóingem, most meg nincs itt. Ez olyan olyan erősen a felszínen marad, hogy nem tud szabadulni a gondolattól. A következtetés, hogy valaki tegnap biztos ellopta. Ki lophatta el? Csakis a segítő, gondozó családtag, hisz ő volt itt. Ha több családtag is gondozza, akkor melyikük volt? És most kerül felszínre a régi elfolytott sérelem, melyet a kontrol hiánya most már szabadjára enged. Kezdődik a vádaskodás. Biztos te voltál. A napi támadás-védekezés felszínen tartja, megerősíti a problémát. Kialakul egy ellenségkép. Eltűnik a "tegnap még itt volt" takarék betétkönyv (ami már több éve nincs is használatban). És a bűnbak effektus csak folyton erősödik. Szenved ettől a fantomképtől szabadulni nem tudó időskorú, és elszemvedi a támadások kereszt tűzében álló segítő családtag is. A kialakult helyzet kezelésére már csak a fiatal gondozó családtagnak van lehetősége, hisz ez az állapot már legtöbbször visszafordíthatatlan. Csak is rajta múlik, hogy a támadásokat ne fordítsa az időskorú ellen, és sok sok türelemmel kerülje a komfliktust. Csak a megértés és szeretet ereje lehet támasz abban, hogy az időskorú gondozását sértődés mentesen folytatni tudjuk.  Ne feledjük, jó esélyünk van arra, hogy idős korunkban mi is besétáljunk ebbe az utcába!