• öregember nem vénember
        mesterkarika blogja

        A technikai felkészülés ( 1. rész )

        Hogy az ember földi pályafutása miként fejeződik be,az sokban múlik az utolsó életszakaszra történő felkészülésén.Volt szerencsém több, egymástól eltérő életvitelű idős ember végnapjait (tevőlegesen is) végig kísérni.És mint azt orvosi vélemények is megerősítik, az időskori leépülés, az agyi funkciók fokozatos csökkenése, egymáshoz hasonló élettani problémákat eredményez. Hogy ez a szakasz meddig tart, és mennyire nehezíti meg az idősember saját életvitelét, és a gondozó családtagok életritmusát, idegrendszerét, az nagymértékben függ az időskorú korábbi életfelfogásától, és a leépülés kezdete előtti mentális felkészüléstől is. A korábbi életszakasz pozitív életfelfogása jó esélyt ad a felkészülési technikák sikeres elsajátítására. Miért is fontos a tudatos felkészülés mellett a technikai felkészölés?

        Az életfunkció működési zavarának helyreállítása, és a krónikus betegségek kezelése az orvosok, kórházak feladata. Az időskori izületi és gerincbántalmakból adódó problémákat, illetve az eseti kéz vagy lábtörés általi korlátozottságokat a családtagok, és a környezet segítő tevékenységével megnyugtató módon kezelni lehet. Általában nem ez okozza az időskorú ápolásávsl kapcsolatos nehézségeket! Az időskori leépülés főleg az agyfunkciók korlátozottságában nyilvánul meg, amikor az agyműködés által vezérelt napi tevékenységekbe akadályok kerülnek például: elfelejtem bevenni a reggeli mellett a gyógyszert, mert nem jutott eszembe. Ha ez többször megismétlődik, itt az ideje, hogy elkezdjük a felkészülést. Ezzel a technikai felkészüléssel, a leépülés előtti szakaszban olyan kényszerpályát alakítunk ki, amely kitörölhetetlen szokássá válik. És ez a kulcs szó! A rituális reggeli! Mielőtt leülök reggelizni, az aztal terítékét a következő módon készítem elő:pl. ötujjam van , ötféle dolgot készítek az asztalra. Tányér, pohár, evőeszköz, szalvéta és gyógyszeres adagoló.Csak akkor kezdem a reggelit, ha az öt tétel az asztalon van. Amikor bevettem a gyógyszert, az adagolót azonnal visszateszem a helyére, hogy ne vegyek be dupla mennyiséget stb. Ha így alakítok ki kényszerpályákat, akkor az beépül abba a rendszerbe, amely az agyműködés, gondolkodás akadályozásával sem jelent problémát. Saját magunk is találhatunk ki kényszerpála sorozatokat ( amíg képesek vagyunk rá ! ), de elleshetjük mások ötletét is. A lényeg a következetes tanuláson van. Ezzel nem csak saját magunk dolgát könnyítjük meg, de szeretteink válláról is lényeges terhet veszünk le. Minden időskor küszöbén álló ember azt hiszi, hogy vele ez nem fordulhat elő. Én meg azt mondom, hogy ez alól senki sem kivétel, csak nem veszi észre az átmenetet. Mire érzékeli magán a szenilitás jeleit, már nem képes a megoldásra, változtatásra. Ha ezeket nem veszi tudomásul, nagyon megnehezíti az életét, sőt azokét a családtagokét is, akiket korábban a szeretteinek mondott! (következik a "tudatos felkészülés" ) Üdv mindenkinek!