• adenocarcinoma

        adenocarcinoma blogja

        Már elkezdtem egy másik blogcsatornán írni... ma leletem rá a webbeteg.hu ra.
        ha érdekel a másik bejegyzéseim akkor ott is olvashatod
        adenocarcinoma.blog.hu

        Hát igen… sose gondoltam volna, hogy valaha blogolásra fogom adni a fejemet, de annyi minden történt velem az elmúlt 40 évben, hogy gondoltam lefirkantom valahová…

        Tegnap töltöttem be a 40. évemet… no nem ez a kiváltó ok, hogy írni kezdtem, hanem mert nem olyan régen a pofámba fröcskölték, hogy Rákos vagyok…
        Adenocarcinoma… ez az a szó amit meg kellett tanulnom. Ragadt rám az évek során ez meg az… adeno = mirigy carcinoma meg a rákos megbetegedések gyűjtő neve…(carcinos grögül rákot jelent) az oma pedig daganatot…
        Hát ez nekem a gyomromban van, 2009 június másodikán fekszem be a korházba, és kiveszik… amit lehet... vagyis amit kell…
        Milyen egyszerű ezt leírni… de milyen nehéz átélni!
        Az egész úgy történt, hogy megleptem magamat névnapom alkalmából és március 23.-án csütörtökön átmentem a gastroentológushoz… a magánrendelésre.
        Az a típusú orvos akinek köszönsz, és úgy köszön vissza, hogy „Jó napot, nyolcezer…” Derékig levetkőztem, megtapogatott, meghallgatott, majd azt mondta, hogy kedden vár 8-ra a korházba gyomortükrözésre.
        Hamar eltelt a hétvége és kedd hm... hát az tök jó időpont volt, hiszen akkor csak fél délre kellett mennem dolgozni (ja egyéként tanár vagyok… németet, médiát, és informatikát taníthatok…). Gondoltam nem egy nagy dolog ez az egész, lenyomnak egy csövön egy kamerát a torkomon, aztán majd jól megkukucskálják a belsőmet, oszt’ jól van legfeljebb megállapítják, hogy fekélyem van.
        Azért szóltam hétfőn a kollegáknak, no meg a főnökömnek is, hogy másnap mi vár rám és ha késnék, vagy nem tudnék bejönni akkor telefonálok.
        Érdekes egy dolog ez a gyomortükrözés… Pontosan 8-ra befutottunk a korházba, azt hittem, időre megyek… de rohadtul nem így működik… már ált a sor.
        Be kellett jelentkezni. Megkérdezték, hogy alergiás vagyok-e meg ilyenek, aztán kiküldtek hogy várjak, majd szólítanak. Ott üldögéltünk, a feleségem találkozott régi kollégáival és hát velük csevegett, én meg átnéztem a kérdőívet, amit a kezembe adtak… Minőségbiztosítás van, (vagy mi a fene) megkérdezik az ember véleményét. Ilyen kérdések voltak, hogy sokat kell-e várni? meg, hogy megkaptam-e minden információt? Persze a neten végigolvastam amit lehetett… Az utolsó kérdés volt a legröhejesebb azt akarták megtudni, hogy ajánlanám-e ezt a vizsgálatot barátaimnak ismerőseimnek rokonaimnak (persze gondoltam magamban anyósomnak tutira). Úgyhogy minőségbiztosítás ide, vagy oda széttéptem a kérdőívet… mert ekkora baromságot rég olvastam.
        Szóóóóóval a vizsgálatról annyit azért tudtam, hogy egy kb. fél centi átmérőjű csövet dugnak le az ember torkán amibe bele vagyon építve egy kamera… de hát ugye az sötétben nem lát ezért kell oda fény is, na meg lehet hogy szükség van egy kis vízre meg levegőre, amit ezen a csövön gombnyomásra az ember gyomrába tudnak juttatni… na ennyit tudtam a vizsgálatról.
        Ehhez képest egy kedves nővérke azt mondta, hogy egy kis lidokaint fog a torkomba fújni, hogy ne érezzem annyira. A cső egy kicsit vastagabb volt mint fél centi. A bal oldalamra kellett feküdnöm és adtak a számba egy műanyag hengert, ami olyan mint egy gyűrű, rá kellett harapnom. Erre azért van szükség, hogy ha már az ember harapni akar, akkor legyen mit, nehogy reflexszerűen az ő drága műszerüket rágja el az ember… hát én haraptam is rendesen… az asszisztensnő szólt, hogy csak akkor nyeljek ha mondja…
        Másodikra próbálkozásra sikerült is neki a torkomra ledugni a cuccost, aztán csak tolták lefelé. És közben lesték a monitort, aztán szépen lassan eljutottak a gyomromig… Az ember ilyenkor köhög öklendezik folyik a szájából a nyál amit le akar nyelni, de hát ugye nem tud mert ott a cső, szólt is a hölgy, hogy „Drága ne nyeljem mert el fog fáradni”. Koncentráltam ahogy tudtam. Elértek a gyomromig ott aztán elkezdtek szörnyülködni a fejem felett, hogy „ez itt mekkora”, meg hogy „az alján erek is vannak”. A doki megkérdezte, hogy „volt e rákos a családban?” De az ember nem tud csővel a torkában beszélni… így csak intettem a szememmel, és közben arra gondoltam, hogy hát anyám 56-évesen halt meg végbélrákkal… apámat meg nemrég műtötték szarkomával. Mondja a doki, hogy ebből mintát kell venni és elküldi biopsziára, na mondom magamban ez érdekes lesz, ledug még egy csövet, vagy mi a fene? De nem!
        Ügyes kis szerkezet ez a gastroskóp, van benne egy direkt erre a célra kifejlesztett munkahenger is, (ez egy cső a csőben), és ezen keresztül dugtak le egy drótot, (vagy valami olyasmit) ennek a végén van egy kis csipesz és azzal kicsíptek a gyomromból egy kicsit. Vagyis nem a gyomromból, hanem abból a valamiből ami ott van… kihúzták majd ezt megismételték még egyszer… és még egyszer… összesen hatszor… Aztán már ki is húzták az egész csövet. A vizsgálat mintavétellel együtt nem tartott tovább 15 percnél…
        Öltözhet, várjon kint, majd szólítják…
        Kint üldögéltünk a feleségemmel ő még dumált ismerősökkel, én meg nyugtatgattam a vizsgálat előtt állókat, hogy „nyugi nem is olyan vészes”, meg „túl lehet élni”, meg ugye „szükség van rá”… majd behívott a doki és azt mondta, hogy van egy daganat a gyomromban, és majd két hét múlva mondja meg a biopszia, hogy ez milyen típusú…
        Hát nem kívánom senkinek se azt a két hetet… de eltelt az is.
        Megint nyolcra odamentünk állt a sor… nem tudtam hova kell menni, hiszen mi most nem vizsgálatra jöttünk. Elkocogott előttünk egy nővér mondom neki,hogy „Csókolom én csak a biopszia eredményért jöttem…” oda vakkantja nekem, hogy „mindenkinek be kell jelentkezni…” és már rohant is be a biztonságot adó ajtó mögé… én meg beálltam a sorba és vártam. Megláttam a dokit, aki a gyomortükrözést végezte, kezébe adom a papíromat amin az van, hogy ma kell jönnöm… és mondom, hogy nem vizsgálat miatt vagyok itt, hanem az eredményért. Kiveszi a papírokat a kezemből zsebreteszi, (végül is úgy nézett ki, mint egy boríték…) „Megnézem,” mondja és becsukódott mögötte is az ajtó… Aztán fél perc múlva soron kívül szólítanak. Bemegyek. A doki hellyel kínál, majd azt mondja:
        - Magának rosszindulatú daganata van…
        - Hát akkor azt onnan ki kell venni… mondom teljesen nyugodtan.
        - Ki bizony, mégpedig minél előbb…
        - Rögtön telefonálok is, mert még CT is kell, addig adja meg a telefonszámát!
        - Hú –mondom- a telefonszámomat nem tudom… de kint van a feleségem rögtön megkérdezem azzal felállok a székből kimegyek és szólok a kedvesemnek:
        - Rita, ad oda kérlek a telefonszámomat, nekem most nem jut eszembe…
        - Minek kell? - kérdezi.
        - Ne kérdezd már, hanem mond, mert kell! Rákos vagyok! A doki kérte, a műtét miatt! Akkor teljesen lefehéredett és bejött velem, az orvos mindenkit kiküldött, csak egy nővérke maradt bent, a doki a feleségem meg én. A doki felírta a telefonszámomat, Telefonált a CT-re időpontot kért… mondta, hogy sürgős… de így is a legközelebbi időpont június 23… Aztán felhívta a sebészetet… ott is mondta, hogy sürgős… végül megegyeztek, május 20-án megyek megbeszélésre. Azt mondta, csütörtökön felhív, addigra tudni fogja mikor lesz a műtét… elköszöntünk adtam a dokinak ötezer forintot… „remélem nem sértem meg vele…” mondtam. Nem sértődött meg…
        Mint két héttel ezelőtt most is időben beértem a munkahelyemre. A kollégáimnak aki kérdezte annak elmondtam, hogy mi van, de azért nem írtam ki a homlokomra a dolgot…


      • Blog leírása

        gyomorrák adenocarcinoma... Nemrég töltöttem be a 40. évemet… no nem ez a kiváltó ok, hogy írni kezdtem, hanem mert nem olyan régen a pofámba fröcskölték, hogy Rákos vagyok…
        Látogatás: 17146 alkalommal

        A blogban írottak nem képezik a WEBBeteg orvosi tartalmának részét, azok igazság-, és valóságtartalmáért portálunk felelősséget nem vállal.

      • Hirdetés
      • Saját oldal

        Ajánlja az oldalt!

        Ajánlja ismerősének a WEBBeteg oldalát!

      • Hirdetés
      • Archívum