Így kezdődött

Az egész rengeteg kikezeletlen megfázással kezdődött, vagyis úgy gondoltuk az elején. 2 évvel ezelőtt sokszor fájt a nyakam, mindig azt hittem,hogy elaludtam a nyakam, jártam maszíroztatni is, de minden kezelés feleslegesnek bizonyult. Már a maszírozás alkalmával is érezhetőek voltak kisebb dudorok, amik persze hol ott voltak, hol pedig nem.

Aztán egyszer nem múlt el egy nagy dudor a nyakamon és már elég jól észrevehető volt. Az első utam a háziorvoshoz vezetett, aki laborvizsgálatra küldött és pajzsmirigy szakrendelésre, ugyanis ő úgy gondolta, hogy azzal lehet a baj (később a gyanúja be is igazolódott). A szakrendelésen kiderült,hogy olyan laborvizsgálatot, ami kimutatná a pajzsmirigy állapotát, működését, nem kérheti a háziorvos, hanem a szakrendelést vezető orvos "rendelheti" meg. Így is lett, viszont eközben rengeteg vizsgálaton részt kellett vennem,hogy minden mást ki tudjanak zárni. Most inkább csak sorolnám,hogy milyen vizsgálatokon vettem részt:

A legutóbbin derült ki minden. Daganatok borították a nyakamat.

Ezután felvettük a kapcsolatot a sebészet igazgatójával, aki Budapestre küldött minket PET-CT-re, mert itthon már nem volt hely és szerintem keret a vizsgálatra. Abból a vizsgálatból kiderült,hogy a pajzsmirigyem egyik része teljesen működésképtelen, a másik pedig túlterhelt, ami érthető is. Ezek után pajzsmirigyeltávolítás kövekezett, aztán sikertelennek bizonyult, mert átterjedt a nyakinyirokcsomókra, ezért újabb műtétre volt szükség. Sikertelen volt. Aztán "végre" kaptam 46 sugárkezelést, reggel és este. Az ottani adjunktusnő azt mondta,hogy meg fog gyógyítani. Így is lett, de itt még nem fejezném be a történetet. Ugyanis minden kezelés hagy maga után vmit, így tett ez is. Kis maradékot, amit újra el kellett távolítani. Ez így leírva nagyon felszínesnek tűnik, viszont korántsem az. A sugárkezeléstől féltem a legjobban, féltem tőle, nem ok nélkül. Nagy fájdalmaim voltak, enni képtelenség volt, aztán már inni is. Szívószállal sem ment, úgyhogy maradtam a kiskanálnál. Azzal ittam. Szörnyű volt a sugárközpont ahova nap, mint nap be kellett mennem. Sok szomorú, meggyötört ember, nevetni csak engem láttak, mikor édesanyámmal nevettünk vmin, ugyanis elkisért mindig, mert egyedül nem tudtam volna végig csinálni az egészet, nem azért mert nem tudtam járni, hanem mert a lelkem egyedül gyenge lett volna rá. Én ezért minden nap elmentem a kezelésre, már kivül is égett a bőröm a végém, nem csak belül, de nem érdekelt már, túl akartam lenni rajta és sikerült. Mind ezek mellett iskolába jártam, elvégeztem a középiskolát, lógtam a barátaimmal, akiknek sok mindent köszönhetek, mert nem hagyták,hogy elhagyjam magam, de igazából valami olyat ismertem fel magamban, amit soha nem gondoltam,hogy van, ugyanis mindig problémám volt az önbizalmammal, mindig lebecsültem magam, de mikor már mindenki döbbentem nézett,hogy nehezen,de mosolygok, akkor jöttem rá,hogy milyen erős vagyok. Ez nem nagy képűség, de ismerek olyat, akit erősebbnek gondoltam magamnál és nem jár kezelésre, pedig kellene neki.

Na, de nagyon elkalandoztam.....gondolom meg kell emészteni ezeket, szóval, a történetet később folytatom és aztán elérkezünk a jelenlegi helyzethez is,hogy mi is van akkor velem most!!!