• Egyik kicsi, másik pici
        kicsipici blogja

        Helyzetértékelés

        Hát igen. Szóval azért dolgozom, hogy fizessek valakinek, aki azt a munkát végzi el helyettem, amit nekem kellene. Ez így nagyon szépen hangzik, csak jelen esetben nincs más mód.

        Előző munkakörömben maradhattam volna, még egy évig. Nem okozna problémát, hogy otthon maradjak, ha bármelyik apróság megbetegszik. Csakhogy mi lenne az egy év után? Kereshetnénk esetleg új perspektívát, ám semmi nem garantálja, hogy találnánk is. Aztán meg mi lenne? Utánunk a vízözön. Akkor már inkább pár nehezebb hónap, de ha minden jól megy, a jövő biztosítva van, de legalábbis nagyobb részben, mintha nem váltottam volna. Az már csak hab a tortán, hogy két éve készülök erre az állásra. Nem is lehetett volna jobbkor (talán csak jövő ilyenkor, de addig marad az egy év frász, hogy mi lesz akkor). Nézzük optimistán, ennek így kellett lennie. És ezt valóban elhiszem.

        Ma mindketten otthon vannak. Reggel anyukám ? Nagyanyó ? vigyázott rájuk, amíg a férjem haza nem ért az éjszakázásból. A jól megérdemelt nappali pihenés elmarad így, de azt hiszem ezt senki nem bánja. Igazából nem betegek a kicsik (helyesen a pici és a kicsi), de ha abból indulok ki, hogy Zsifi a köhögése miatt csak nagyjából négy órát aludt éjjel, az mutat valamit. Bobónak is új orrfolyása támadt reggelre, így a döntés, miszerint otthon maradnak, kézenfekvő volt. Csak végre jönnének már rendbe!

        Nem mintha nem lett volna előrelátható, hogy ez lesz. Nem is tudom, miért vagyunk meglepődve. Abba meg végképp nem merek belegondolni, mi lett volna, ha a szerencse nem sodorja utunkba a dadust. Így talán hagyjuk is a ?mi lett volna ha? témát. Hiábavalóság. Hisz nem lett ha?

        Nagyon örülünk az enyhe időnek. Több szempontból. Nagyon jó, hogy nem fagyunk meg. Nagyon jó, hogy reggel nem csúsznak az utak. Nem görcsöl be a hátam a didergéstől. A gyrekeket sem kell extra óvni, hogy nehogy elcsússzanak az úton. Nincs ráadás idegeskedés, hogy a férjem rendben beér-e az 50 kilóméterre lévő munkahelyére. És végre igazán süt a nap!

        Ja, és tök jó, hogy mikor kilépve a munkahelyről még világos van, és mikor indulunk reggel otthonról, már világos van. Mindez szuper. Hétvégére sok szabadban töltött órát tervezünk, végre. A gyerekek szegények már alig várják, hogy kimehessenek a szabadba. Szerintem megnézzük, hogy a pingvinek hogy érzik magukat az állatkertben. És megnézzük, hogy a gólyák nem fáznak-e (persze hogy nem, mert beköltöztek az Afrika Röpdébe a flamingókhoz). Megnézzük, hogy a Főtéren lehet-e kürtős kalácsot kapni (gyanítom, hogy nem, mivel elmúlt a karácsony szezonja). Mindezt ugyanis a gyerekek nem tudják, és mivel ők még gyerekek, meg kell nekik mutatni. Reméljük, az időjárás mindehhez hozzájárul végre. Na meg a bacik és vírusok is eltűnnek, és huss! Szabad lesz a levegő.