• Egyik kicsi, másik pici
        kicsipici blogja

        Zimankó

        Az első hét végén vagyunk. Izgalmas.

        Bár az öt munkanapból majdnem hat lett, végül mégis öt napos lett a hét. Ma a főnökömmel volt egy "rövid" "tréning" egy csomó száraz elméleti kérdésről, amelyek egy része kapcsolódott azért ahhoz, amit majd csinálni fogok. Hacsak nem döntenek úgy, hogy teljességgel alkalmatlan vagyok, elvégre a próbaidő három hónap.

        Bár mindenki hangsúlyozta, hogy eme kis beszélgetés amolyan társalgás jellegű lesz és főleg ő fog beszélni, az eleje igencsak hasonlított egy jól megtervezett vizsgára. Igyekeztem okos lenni, vagy legalább annak látszani az éjjeli három ébren töltött óra ellenére, mégsem éreztem hogy olyan remekül válaszolgattam volna. Bár a főnök elégedett volt. Én meg a felénél (ami másfél óra után volt) már azt sem tudtam merre nézzek, nehogy ájultan leforduljak a székről. Végül maradtam, és a holtpont után képes voltam újra gondolkozni, vagy legalábbis úgy tenni, mintha bármi ilyesmire vetemednék. Majd megkaptam az új feladatokat, amelyek megbeszélése szerdára esedékes.

        A gyerekeket szerencsére nem viseli meg az új napirend, sőt, remekül asszimilálódtak. Első két reggel kelteni kellett őket, azóta 5 és negyed 6 között ébrednek, így van idő elkészülni. S hogy hogy nem, de ha később kelnek, gördülékenyebb minden, hiszen addigra én már felöltözve harcra készen várom, hogy a kis csapat kikecmeregjen az ágyból.

        Abban sajnos nem bízhatunk, hogy a nagy hideg kinyírja a vírusokat. Zsifi csoportjában hasmenés, Bobónál magas láz van. Itt az ideje élesíteni a talonban tartott néniket.

        Az éjszakák ugyanakkor elég nyűgösek. Most éppen Bobó a rossz alvó. Továbbra is félhet valamitől, mert gyakran felébred, a villanyt felkapcsoltatja, és simogatást vár. Éjjel arra próbált rávenni, hogy feküdjek mellé a földre, és aludjak ott. Nem túl régen egy éjjeli hasfájás miatt több órát töltöttünk ébren, ekkor átjött hozzám aludni (a férjem éjszakás volt), amit pedig még soha nem csinált.

        A ma éjjeli hasfájás szerencsére úgy néz ki elmarad, már csak a flamingóktól és pipiktől kell tartani. Ilyenkor szépen elmagyarázzuk hogy Anya, Apa itthon van és megvéd. "Igen?" szokta kérdezni Bobó, aztán előbb vagy utóbb visszaalszik. Ma éjjel ez egy órába telt. Zsifi a jobb alvó kettőjük közül, ő mostanában csak inni ébred, vagy ha a cumijait elveszíti valahol az ágy és a fal közt, esetleg kihajítja messze a szobába.

        Most bizony dupla ruha van rajtuk. Pizsama alatt még egy felső. Olajradiátor Bobónál, a Zsifi szobájába holnap szeretnénk egyet beszerezni. Ha még lesz. Aztán várjuk a zimankó végét, és bízunk, hogy mégsem maradunk fűtőanyag nélkül.

        Legutóbb három éve volt ilyen hideg. Akkori albérletünk szigetelése igencsak hiányos volt, a hálószobánkban (Bobó születése előtt egy héttel) 16 fok volt. És ez volt az a szoba, ahová Bobót vártuk... Ott is az elektromos radiátor lett a megoldás. Még emlékszem, milyen jó volt végre nem fázni, és hogy a nagy pocakkal mozgalódhatok bátran a takaró alatt, mert nem fagyok meg, mikor a paplan egy-egy hidegebb része éppen hozzám ér. Szerintem Bobó akkor alakította ki jelenlegi természetét, miszerint nem fázós fajta. Ellenben Zsifi az, de az ő mostani szobája sokkal jobban szigetel, mnt a Bobóé, ezért most oda kell a kiegészítő fűtés.

        Megyek is és betakargatom őket. Olyan szépek, mikor alszanak. Meg mindig nagyon szépek.